(A héten cikksorozatban foglalkozunk az idei Társadalmi riporttal. Az alábbi cikkünk a kötet Attitűdök: remények, félelmek, vélemények című fejezetének egyik tanulmányát dolgozza fel, a fejezet már elérhető a Tárki honlapján.)

Az elmúlt néhány évben jelentős figyelem irányult Magyarországon is a környezeti problémákra, élen a klímaváltozással. A jelenség látszólag már jóval túlmutat a vászonzsákok propagálásán, néhány száz fős tüntetéseken vagy a közösségi oldalakat pár napra eluraló riadalmaknál valamilyen távoli természeti természeti csapás kapcsán.

A klímavédelem mára a kormányzati cselekvést formáló változó lett. A társadalmi nyomásra utal, hogy a tavalyi önkormányzati választást előtt egy hónappal Tarlós István akkori budapesti főpolgármester zöldpolitikai biztost nevezett ki maga mellé, a kisebbik kormányzati párt zöldfordulatot hirdetett, a kormány pedig klímavédelmi akciótervet fogadott el idén februárban. Idei évértékelőjében Orbán Viktor is hosszabban beszélt arról, hogy „fenyeget a klímaválság”.

Ezek alapján jogosnak tűnhet a feltételezés, hogy a közgondolkodásban mélyreható változások történtek Magyarországon a környezetvédelemmel kapcsolatban. A Tárki gondozásában megjelent Társadalmi riport egyik tanulmánya azonban nem ezt támasztja alá. Ebben Schneider Mihály és Medgyesi Márton az International Social Survey Programme (ISSP) 1993-as és 2019-es adatait összevetve vizsgálták meg a magyarok környezetvédelemmel kapcsolatos attitűdjeit.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEljött az idő, hogy pánikba essünk az éghajlatváltozás miattMegjelent egy könyv, ami szerint nagyon racionális rettegni az éghajlati katasztrófa miatt, mert a mi életünket is ketté fogja törni. Nehéz vitatkozni vele.

A tanulmány^*Schneider Mihály és Medgyesi Márton: Környezettel és környezetvédelemmel kapcsolatos lakossági attitűdök legérdekesebb eredménye talán az, hogy hiába tematizálja a közéletet egyre inkább a klímaváltozás, a lakosság környezetvédelmi politikai aktivitása nem változott harminc év távlatában. Azoknak a száma pedig egyenesen csökkent 1993 óta, akik hajlandóak lennének anyagi áldozatot hozni a környezetvédelem érdekében.

Míg 1993-ban a lakosság 37 százaléka nem vagy inkább nem lett volna hajlandó arra, hogy magasabb árakat fizessen a környezet érdekében, tavaly 59 százalékra nőtt az arányuk. A környezetvédelem érdekében a lakosság 12 százaléka fizetne magasabb adókat, ez 3 százalékpontos csökkenés a közel harminc évvel ezelőtti számhoz képest. A megkérdezettek 72 százaléka mondta azt, hogy nem fizetne több adót a környezet érdekében.

Ugyanakkor némileg nőtt azoknak az aránya, akik együtt tudnának élni az életszínvonaluk csökkenésével a környezet érdekében (ilyen lehet például a kevesebb autózás, repülés vagy húsevés). Míg 1993-ban a megkérdezettek 71 százaléka mondta azt, hogy határozottan vagy inkább nem csökkentené az életszínvonalát a környezet érdekében, tavaly 64 százalékra csökkent az arányuk. A tavalyi felmérés alapján a lakosság 14 százaléka vállalna alacsonyabb életszínvonalat a környezet érdekében.

A klímaváltozástól való félelem visszafogottságát mutatja az is, hogy a lakosság 9,6 százaléka gondolja úgy, hogy ma Magyarországon a két legfontosabb kérdés egyike a környezeti változásokat érinti (a válaszadókat elsősorban az egészségügy és a szegénység foglalkoztatja).

Tehát a klímaváltozás megfékezése érdekében viszonylag kevesen hoznának áldozatokat, és még kevesebben sorolják a legfontosabb problémák közé, a többség (56 százalék) azonban valamennyire vagy nagyon aggódik a környezeti problémák miatt. A klímaváltozás tényét a megkérdezettek 97 százaléka nem kérdőjelezi meg, ugyanakkor csak a 41 százalékuk szerint felelős ezért elsősorban az emberi tevékenység, 45 százalék szerint „ugyanolyan mértékben változik a természetes folyamatok és az emberi tevékenységek hatására”.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAszály mindig volt, de az emberi tevékenység miatt egyre többre és rosszabbra kell számítaniNem csak a klímaváltozás okozza a szárazságot, de egy új tanulmány szerint az ember jelentősen hozzájárul az egyre hosszabb és súlyosabb aszályokhoz.

Azok között, akik a klímaváltozást tartják a legnagyobb környezeti problémának, felülreprezentáltak a budapestiek, a fiatalabb középosztálybeliek és a baloldali pártra szavazók. Legkevésbé pedig az idősebbek és a községben élők aggódnak miatta.

Más kérdéseknél is az látszódik, hogy jóval kevesebben tartják túlzottnak a környezetért való aggódást, mint a kilencvenes években. 47 százalékról 30-ra csökkent azoknak az aránya, akik szerint túl sokat foglalkozunk a természet jövőjével. Jelentősen csökkent azoknak is az aránya, akik úgy gondolják, hogy egyénileg úgysem tudnak tenni a környezetért. Egy ellentmondás is van az eredmények alapján kirajzolódó hozzáállásban, ugyanis a kevésbé direkten megfogalmazott kérdésre a megkérdezettek 52 százaléka azt mondta, hogy több pénz és idő árán is megteszi azt a környezetért, „ami helyes”.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHiába jól képzett sok magyar dolgozó, nincs elég színvonalas munkahelyA nagyobb jólléthez nemcsak minőségi oktatás és ellátás kell, hanem a dolgozni tudó és akaró lakosságban rejlő potenciál kiaknázására alkalmas állások is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA magyar fiatalok gyors ütemben közelítenek Nyugat-EurópáhozA magyar fiatalok gondolkodása a tipikus élethelyzetekről már csak körülbelül 12 éves csúszásban van Nyugat-Európához képest.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA természeti erőforrások felélése árán nőtt a magyar gazdaságEurópa-bajnokok voltunk az erőforrások felhasználásában, miközben lebetonoztuk az országot a régiós átlagnál alacsonyabb gazdasági növekedésért cserébe.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat klímaváltozás környezetvédelem tárki társadalmi riport Olvasson tovább a kategóriában