Az újranyitásról szóló nyári hónapok alatt sok bolt, étterem és szálláshely ismét megtelt, az üzemekben pedig folytatódott a munka, vagyis sokan érezhették azt, hogy a gazdasági élet gyorsan helyreáll. Ezek a benyomások egyáltalán nem alaptalanok, bizonyos mutatók valóban arra utalnak, hogy egyes területeken visszatért a márciusi leállás előtti szint közelébe az aktivitás.
A Google mobilitási adatai szerint például a kiskereskedelmi és szabadidős szolgáltatók látogatottsága a visegrádi országokban a lezárások előtti szintig emelkedett. A régió számára különösen fontos Németországban, és még a járványban eleinte a legsúlyosabban érintett Olaszországban is visszatértek a vásárlók az üzletekbe. Mindez jól látszik az alábbi ábrán, miközben az is feltűnő, hogy az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban még tart a forgalom visszaépülése.
Ezeket a tendenciákat részben a fogyasztói bizalmi indexek alakulása is megerősíti, de még a feldolgozóipari beszerzési menedzserindexek is a gyors újraindulásra engednek következtetni.
A gyárak beszerzési vezetőinek körében havonta végzett közvéleménykutatás eredménye egy nulla és száz közötti mutató, amelynek ötven feletti értékei a forgalom bővülését jelzik előre. Bár ez az index szubjektív helyzetértékelésen alapul, jól szokta előrevetíteni a tényadatokat, és némi derűlátásra okot adva az előbb említett országokban augusztusra meghaladta a járvány előtt mért szintet. Ráadásul Csehországot leszámítva mindenütt az optimizmust sugalló tartományba emelkedett.
Ha valaki optimista, akkor a válság vágyott V-alakú lefutását az ipari termelés alakulásába is beleláthatja. A visegrádi régióban főleg Lengyelország ad okot bizakodásra, itt júniusban már csak 4,4 százalékkal maradt el az ipar teljesítménye az egy évvel korábbi szinttől. Magyarország e tekintetben nem állt különösebben jól a nyár elején, de nagyon rosszul sem. Az uniós országok termelése átlagosan 11,6 százalékkal volt kevesebb júniusban a tavalyi év azonos időszakához képest, a magyar lemaradás pedig 12,2 százalék volt.
A visszarendeződés jelei persze alapvetően a járványvédelmi intézkedések enyhítésének köszönhetők. Az alábbi ábrán jól látszik, hogy a vizsgált országokban májusban elkezdődött a korlátozások feloldása, de az is, hogy – főleg a nyugati államokban – az óvintézkedések jelentős részét még mindig fenntartják.
Ezek a bizakodásra okot adó mutatók persze csak a gazdaság egy-egy fontos szeletét jellemzik, és módszertanuk puha, az emberek hétköznapi érzékelésén alapulnak. Ezért fontos kérdés, hogy mennyiben támaszkodhatunk rájuk – vagy akár a saját optimista benyomásainkra, például a nyári hétvégéken zsúfolttá váló M7-es autópálya láttán –, amikor a válságból való kilábalás hosszabb távú alakulását latolgatjuk.
Ebből a szempontból kissé kijózanítók az Európai Bizottság júliusban megfogalmazott várakozásai a GDP-alakulásával kapcsolatban. E szerint ugyanis 2021-ben még nem fogják ledolgozni az országok az idén elszenvedett termeléskiesést. Sőt, egyes vélekedések szerint az eurózónában 2023-ban érheti csak el a termelés a recesszió előtti szintet, és a helyreállás mértékében jókora, leginkább a szolgáltatószektor súlyával összefüggő területi különbségek lesznek. (Értelemszerűen, ahol nagyobb ennek a járvány által sújtott szektornak a súlya, ott sokkal nehezebb a gyors visszarendeződés.)
A Visegrádi négyek bizakodhatnak, az országcsoport a prognózisok szerint már 2021-22-ben behozhatja a lemaradást, Lengyelország kilátásai pedig különösen jók.
A tapasztalatok szerint az előrejelzések sajnos bizonytalanok, és többnyire éppen a válságok mélységét hajlamosak alulbecsülni. Jó példa erre az utolsó negyedéves magyarországi GDP adat: a 13,5 százalékos visszaesés nagy meglepetést okozott a szakértői körökben is.
Bár a jövő évre vonatkozó várakozások már a termelés bővülését jelzik, becslések szerint a járvány nyomán kialakuló csődhullám még 2021-ben is éreztetni fogja a hatását, ami növeli a kilábalás bizonytalanságát. Jövőre világszerte 35 százalékkal több vállalat jelenthet majd csődöt, mint 2019-ben, így várhatóan 2021-ben még több cég húzza le végleg a rolót, mint például 2009-ben.
Ez a becslés azonban meglehetősen nagy területi egyenlőtlenségeket mutat, és szerencsére a magyar vállalati szféra az előrejelzések szerint még viszonylag jól megúszhatja a bedőléseket. A rendkívül magas amerikai adat viszont a világgazdaság egészére általános fenyegetést jelent.
Mindezt a munkavállalók is megérzik, számítani lehet a munkanélküliségi ráta növekedésére. Az OECD második hullámot feltételező – jelenlegi sajnos nagyon reális – becslése szerint az év végére a szervezet tagállamaiban 12,6 százalékig fog emelkedni a munkanélküliségi ráta, míg júniusban épphogy nyolc százalék alatt állt. Magyarországon a júniusi 4,9 százalékról növekedhet 9,2 százalékig az állástalanok aránya.
Fontos ugyanakkor, hogy ezeket a becsléseket zömmel még a járványügyi szempontból viszonylag kedvező nyári időszakban tették meg a szakértők, azzal számolva, hogy a jövőben a tavaszinál csak jóval enyhébb korlátozásokra lesz szükség. Kérdés viszont, hogy az elmúlt hetek egyre aggasztóbb járványügyi adatai mire sarkallják a politikusokat, vállalatvezetőket és fogyasztókat.
Az országos adatok értékelésekor pedig nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy bizonyos szegmensekben még a nyári, lazább időszak ellenére is szinte teljesen eltűnt a cégek forgalma, elég csak a budapesti szállodákra vagy a fesztiválszervezőkre gondolni, vagyis a makrogazdasági mutatók óriási belső eltéréseket fedhetnek el.
