Váratlanul kedvező gazdasági kilátásokat vázolt fel az IMF kedden megjelent előrejelzése Magyarország tekintetében: idén a GDP 3,1 százalékos visszaesésére, jövőre pedig 4,2 százalékos növekedésére számíthatunk a Nemzetközi Valutaalap szerint. Ezek a becslések nem csak régiós, hanem európai összevetésben is egészen jók, az eurózónában például az idei évre 7,5 százalékos recessziót jósol a nemzetközi szervezet, és Magyarország fő külkereskedelmi partnerének, Németországnak pedig 7 százalékos visszaesést jósolnak.
Azonban az ilyen előrejelzéseket komoly bizonytalanság övezi a mostani helyzetben. Ezt mutatja, hogy a járvány kitörése óta megfogalmazott GDP-becslések jókora szórást mutatnak, amint az az alábbi ábrán is látszik:
Az elemzők ráadásul többnyire alulbecslik a visszaesések mértékét és a kiemelkedően nagy változásokat is, amit egy korábbi cikkünkben már alaposan bemutattunk a magyar adatok alapján is a 2008-as válsággal kapcsolatban. Akkor az is kiderült, hogy sajnos éppen az IMF jeleskedett a legkevésbé 2004 és 2018 között a hazai gazdasági ciklusok előrejelzésében.
Tovább árnyalhatják a GDP-becslések festette képet a konjunktúramutatók és a fogyasztói bizalmi indexek, amelyek a vállalatok és háztartások jelenlegi gazdasági helyzetét és rövid távú kilátásait jellemzik. A GKI fogyasztói bizalmi indexe például a közel harminc éves története során még sosem zuhant akkorát egy hónap alatt, mint idén áprilisban, amivel utoljára 2012-ben tapasztalt szintre esett. A Kopint-Tárki konjunktúra barométere utoljára a rendszerváltást követő időszakban és a 2008-as világgazdasági válság idején mért mélységbe süllyedt. (Itt érdemes megjegyezni, hogy 2009-ben 6,7 százalékos, 2012-ben pedig 1,5 százalékos GDP-csökkenés következett be.) A magyar beszerzési menedzserindex sosem látott összeomlást mutatott márciusban.
A német gazdaság állapotával kapcsolatos konjunktúraindexek is fontos információt adnak a magyar kilátásokról. Az Ifo üzleti klíma indexe a német újraegyesülés óta nem esett olyan meredeken, mint márciusban, igaz, egyelőre nem jutott a 2008-as válság idején tapasztalt mélységekbe. A sokkszerű esés leginkább a magyar gazdaság szempontjából kulcsfontosságú feldolgozóipari üzleti várakozások drámai romlásának köszönhető: ezek olyan mértékben váltak pesszimistává egy hónap alatt, mint az elmúlt hetven évben még sosem.
Igaz, a német adatok láttán sem kell feltétlenül kétségbeesnünk, ugyanis ha az ottani cégek spórolásba kezdenek, az járhat azzal, hogy még több feladatot szerveznek ki az olcsóbban működő magyarországi leányvállalatokhoz. Sőt, sokan arra számítanak, hogy mivel kiderült, milyen sebezhetőek a beszállítói láncok, ezért sok tevékenységet akár vissza is telepíthetnek a Távol-Keletről Európába, aminek Magyarország is a nyertese lehet.
Ugyanakkor érdemes visszaemlékezni a 2008-as válság lefutására. Ekkor a visszaesés szinte ugyanolyan gyorsan és mélyen érintette a két gazdaságot, Németország azonban hamarabb és meredekebben kapott erőre, mint Magyarország, ahol csak 2013 közepétől sikerült kiaknázni a német fellendülést – jól szemlélteti ezt az alábbi ábra, ami a 2008 első negyedévében mért GDP-adathoz képesti változás arányát mutatja be.
Kétséges tehát, hogy végül is az IMF-nek lesz-e igaza, és Magyarország tényleg viszonylag olcsón megússza a mostani recessziót, vagy sem. Amikor fokozódik a bizonytalanság a világgazdaságban, akkor az előrejelzések is csak egyre nagyobb hibával tehetők meg. A recesszió idei bekövetkeztét aligha vitathatjuk, a mértéke azonban óriási kérdés egyelőre, ahogy az is, hogy mennyiben támaszkodhatunk a kilábalással kapcsolatban a korábbi válságok idején szerzett tapasztalatokra. Ráadásul olyan tényezők is befolyásolják ennek alakulását, mint a kormányzati intézkedések, amelyekről még mindig nem tudunk mindent.
