Az ukrajnai válság gazdasági hatásaival foglalkozó elemzések egyik gyakori kiindulópontja, hogy nem fajulhatnak odáig az események, hogy az oroszok leállítsák a gázszállításokat. Hiszen ilyesmire nem került sor sem a hidegháború alatt, sem 2014-ben, amikor Oroszország megszállta, majd elcsatolta a Krímet Ukrajnától, amiért azóta is érvényben lévő gazdasági szankciókkal sújtotta az Európai Unió.

Mivel azonban most a pakliban benne van egy az akkorinál kiterjedtebb konfliktus, nagyobb háború, érdemes megvizsgálni, mennyire kell rettegnie Európának, ha mégis leáll a gázszállítás keletről. Ezt első körben minden bizonnyal valóban nem lépnék meg az oroszok, legfeljebb az Ukrajnán keresztüli vezeték esetében. Mára azonban már kiépültek azok a vezetékek a Balti- és a Fekete-tenger alatt, amelyek miatt ez nem járna olyan drasztikus következményekkel, mint az orosz-ukrán gázvita 2006-ban és 2009-ben. (A régóta meglévő Jamal vezeték pedig eleve Fehéroroszországon keresztül halad át.)

Elképzelhető azonban olyan forgatókönyv is, amely során egy kiterjedt ukrajnai orosz agressziót olyan büntetőintézkedésekkel torol meg a Nyugat, amelyek ellehetetleníthetik a gázszállítások kifizetését, vagy olyan kiterjedtek, hogy arra már a gázcsap elzárásával válaszol az orosz vezetés.

Az valószínűleg nem lep meg senkit, hogy ebben a helyzetben jó eséllyel úgy elszállna a gáz piaci ára, hogy ahhoz képest a tavaly karácsony előtti, 180 euró/megawattórás csúcs egészen barátinak tűnne. Ennek természetesen súlyos gazdasági következményei lennének, még több nagyfogyasztó ipari üzemnek kellene részben vagy egészben leállnia, mint tavaly az utolsó hónapokban.

A jó hír viszont az, hogy az Economist cikkében szereplő számítások szerint fizikailag valószínűleg nem fogyna ki a gázból Európa még akkor sem, ha az oroszok hónapokon keresztül egyetlen köbmétert sem szállítanának. Azaz

nem kellene attól tartani, hogy fűtés nélkül maradnak az európai otthonok.

Ez vonatkozik Magyarországra is, hiszen az itthoni gáztározók töltöttsége miatt nem kell különösebben aggódni, a vállalkozások (a nemrég rezsicsökkentett körbe átjelentkezett kkv-k kivételével) pedig úgyis piaci áron kénytelenek venni az energiahordozót.

A brit lap cikkében megszólaltatott Michael Stoppard, az IHS Markit kutatócég szakértője szerint jelenleg nagyjából napi 230 millió köbméter földgázt szállít az EU-ba Oroszország. Ha ez teljesen kiesik, akkor a cseppfolyósított földgáz (LNG) potenciálisan elérhető pluszmennyiségével – és az ennek befogadásához szükséges európai infrastruktúra kapacitásával – számolva 50 millió köbmétert fedezhetnek LNG-szállítások. Az áramtermelésben nemrég leállított atom- és széntüzelésű hőerőművek újraindításával, a meglévők kihasználtságának növelésével ki lehet váltani további napi 40 millió köbmétert. A fennmaradó 140 millió köbméter pedig – noha viszonylag alacsony a töltöttségi szintjük – fedezhető az európai gáztározókból mintegy négy és fél hónapon keresztül, átlagos időjárást feltételezve.

Ezt a számítást a szokottnál jóval hidegebb téli időjárás tudja felborítani, másrészt viszont minden nap nyereség, amíg jön az orosz gáz, hiszen minden nappal közelebb kerülünk a fűtési szezon végéhez.

Mindeközben az orosz vezetés azt mondja, hogy esze ágában sincs megtámadni Ukrajnát, ők csak biztonsági garanciákat akarnak a Nyugattól, ha pedig ezt nem kapják meg, akkor „haditechnikai választ” fognak adni – csak azt nem tudja senki, hogy ez mit jelent. Mindenesetre pusztán pénzügyi szempontból kedvező az oroszok számára a feszültség fenntartása, hiszen így az európai gázárakat újra sikerült megawattóránként 70 euró körüli szintről 90 euró fölé feltornázni a meghatározó európai gáztőzsdén.

A JPMorgan amerikai befektetési bank szerint a magasabb áraknak köszönhetően a Gazprom profitja idén meghaladhatja a 90 milliárd dollárt, miközben 2019-ben ez még csak 20 milliárd volt. Az is sokatmondó, hogy a tavalyi utolsó negyedévben több bevételre tett szert az orosz költségvetés a földgáz (ez 20,8 milliárd dollárt tett ki), mint a kőolaj (ez 18,5 milliárd dollárt hozott) exportjából, amire 2008-ban volt utoljára példa.

Bár több mint százezer katona felvonultatásával felverni a gázárat elég unortodox megoldásnak tűnik, ez most lényegében a legjobb forgatókönyv, mert azt feltételezi, hogy nem lesz tényleges agresszió. Gázpiaci szempontból egyébként minden bizonnyal Oroszország is ezzel járna jobban, mert így jó eséllyel az év közepe felé megkaphatná az engedélyeket a jelentős költséggel megépített, már üzemkész Északi Áramlat 2 vezeték. Ellenkező esetben viszont erre valószínűleg még jó sokáig várni kell, vagy akár örökre kihasználatlan maradhat a teljesen új csőrendszer Orosz- és Németország között.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkJönnek az amerikai tankerek, megfeleződött a gáz ára EurópábanA növekvő szállítások egyelőre megnyugtatták a piacot, de a folytatás így is kiszámíthatatlan.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz oroszok és az amerikaiak is remekül keresnek a drága gázon, és ezt magának köszönheti EurópaEurópa alvajáró módján sétált bele az energiapiaci válságba: a hosszú távú kibocsátáscsökkentési célokat tervezgetve nem fordított elég figyelmet a rövidtávú kockázatokra.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMire mennek az ukránok az új, nyugati fegyvereikkel az oroszok ellen?Egyre több nyugati páncéltörő fegyvert kap Ukrajna, de kérdéses, hogy egy esetleges háborúban ezek mennyire lesznek hatékonyan alkalmazhatók.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ földgáz gáz gázár Oroszország Ukrajna Olvasson tovább a kategóriában