A magyar állam és egyes önkormányzatok már jó néhányszor megégették magukat, amikor nehezen átlátható hátterű befektetési alapokba tettek pénzt. A 90-es évek Globex-csődjében még önkormányzatok voltak érintettek; az elmúlt évtizedben a Questor-ügy, a Hungária Értékpapír csődje, a Buda Cash-visszaélés kapcsán az államot is jelentős kár érte.
Ezek hazai bejegyzésű társaságok voltak, így a magyar pénzügyi felügyeletnek legalább elméleti esélye lett volna, hogy időben észrevegye a visszaéléseket. Természetesen nem állítjuk, hogy a végkifejlet hasonló lesz, de nyugtalanító, hogy az elvileg a magyar külgazdasági kapcsolatok fejlesztését szolgáló, állami tulajdonú Eximbank legkevesebb 22 milliárd forintot fektetett átláthatatlan tulajdonosi hátterű, külföldi bejegyzésű alapokba.
A pénzek sorsára a magyar kormányzatnak igen kevés befolyása lesz. Az Eximbank éves beszámolója a következőképpen fogalmazott az egyik alap esetében:
Az Eximbanknak nincs jelentős befolyása az alap tevékenységére, mivel az alap pénzügyi és működési döntéseiben nem vesz részt, továbbá a befektetési döntéseket az alapkezelő hozza meg. A szerződések az Eximbank számára mindössze azt teszik lehetővé, hogy az alap 6 tagú befektetési bizottságába egy tagot delegáljon.
Az Eximbank jelentős összeget szán ezen alapokra:
77 milliárd forint értékben vállalat kötelezettséget az állami pénzintézet, amiből 2020 végéig 22 milliárdot fizetett be az alapkezelőknek.
Ezt az összeget az Eximbank 2021 utolsó napján 1617 milliárd forintos mérlegfőösszegével érdemes összevetni. A 2021-as év végén a megvalósult befektetések a mérlegfőösszeg alig másfél százalékát tették ki. Ez még nagyon kicsi kockázat, ha azonban minden befektetés megvalósul, akkor – minden egyéb tényező változatlanságát feltételezve – a mérlegfőösszeg közel öt százalékára emelkedhet ezen alapok részesedése.
Az alapokról az Eximbank honlapjáról és az internetről is kevés információ érhető el:
A befektetési alapok között van európai uniós és világbanki kezdeményezésű is, de kínai, kazah és portugál is. A legnagyobb problémát az okozza, hogy nem lehet tudni, pontosan kivel is üzletel az adófizetők pénzével a magyar állam. Különösen a kínai ügyleteknél nem lehet látni, hogy ki is valójában a befektetőtárs.
Ami tudható, hogy hét alapban érdekelt az Eximbank:
Megkerestük az állami tulajdonú pénzintézményt, hogy mit lehet tudni az alapok teljesítményéről. Kérdésünkre még az éves beszámolóban elérhető információkat sem küldték el, csak egyben adták meg, hogy 2018-ban 16,6 milliárd forintot ért az alapokban lévő befektetéseik értéke, ami 2019-re 19,4, 2020-ra 22,2 milliárdra nőtt, míg a beszámolóból az olvasható ki, hogy 2021-ben 29 milliárd volt a bekerülési érték. A válaszokból nem derült ki, hogy mennyi a hozamból adódó növekedés, és mennyi származik abból, hogy egyre több pénzt fizettek be.
A 2021-es beszámolóban már részletesebb adatok is fellelhetők, ezek szerint az alapok összességében 10 milliárd forinttal növelték értéküket, így már a 29 milliárdnyi befektetést 39,5 milliárdos könyv szerinti értéken tartották nyilván – de ebből nem derül ki, hogy mennyi a valós hozam, és mennyi a gyengülő forint miatti árfolyamváltozás.
Ahogy az Eximbanknál kérdésünkre kiemelték, az alapok értékét*nettó eszközérték minden naptári év fordulójakor számítja ki az alap kezelője, amit az alap auditora hitelesít, és tudják a saját könyveikben szerepeltetni. Az ilyen magántőke-befektetések értéke – a tőzsdén jegyzett eszközök napi adásvételeken alapuló valós árfolyamával ellentétben – csak az egyes eladások során, illetve az alap futamidejének végén határozhatók meg. Magyarán csak akkor derül ki, hogy egy-egy befektetés mennyit ér, ha sikerül eladni.
Jó lenne tudni, hogy mire is költötték az alapok a magyar adófizetők pénzét – ebben azonban az Eximbank nem tudott segíteni. Kérdésünkre csak annyit tudtak elmondani, hogy az alapok hány darab befektetést hajtottak végre.
A befektetési alapok kezelői igen jelentős bevételhez jutnak. A China CEE Fund I. és II. alapok esetében ki lehet számolni az Eximbank befektetéséből és részedéséből, hogy az alapok összesen 586 millió dollárnyi befektetéshez juthattak 2020 végéig. Ebben az évben az alapkezelői díj 15,8 millió dollár volt.
Számításaink szerint a kínai-közép-európai befektetési alapok esetében a kezelési díj 2,7 százalékot tett ki.
Ennél magánszemélyként jobb feltételeket kapunk, így felvetődik a gyanú, hogy az alapkezelés a piacinál drágábban zajlik. Mindehhez érdemes hozzávenni, hogy a két alap összesen nyolc befektetést hajtott végre 2015 júliusa és 2020 decembere között.
Az alap vezetése egyébként szinte teljesen egybeesik a ciprusi bejegyzésű CEE Equity Fund vezetésével. Ez annak fényében nem tűnik túl jó megoldásnak, hogy a CEE Equity-nek fizet a China CEE Fund alapkezelési tevékenységért. Magyarán a vezetők a saját cégünknek szánt kifizetésekről is dönthetnek – talán ennek is lehet szerepe a magas kezelési díjban.
Az alapok kezelőinek többségét a pénzügyi transzparenciában nem éppen élen járó, a nemzetközi adóelkerülés központjának számító Hollandiában és Luxemburgban jegyezték be. Az sem világos, hogy közép-európai fókuszú kockázatitőke-alapot miért kell portugál cégre bízni.
Míg az EU-s vagy Világbankhoz kapcsolódó alapoknál nemzetközi államközi befektetésekről van szó, a többi esetben nem lehet tudni, hogy kik a befektetőtársak. Az Eximbank ugyan tesz erről említést a honlapján néhány alap esetében, de ezt nem lehet hivatalos forrásokból ellenőrizni. Így csak reménykedhetünk, hogy az ismeretlen elvek alapján kiválasztott alapkezelők nem költenek el túl sokat a befektetések kezelésére, a befektetések pedig haszonnal továbbértékesíthetők. Már csak azt nem tudni, hogy mi a célja a magyar kormánynak a nemzetközi befektetési alapok világában, hiszen a magyar külgazdasági kapcsolatok fejlesztése, a magyar cégek külpiacra segítése enélkül is megoldható.
Pénz
Fontos