Percenként 11 millió dollárral támogatják a kormányok a Föld élhetetlenné válását

Percenként körülbelül 11 millió dollárnyi állami támogatást kapott az olajipar globálisan tavaly a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund – IMF) elemzése alapján – írja a The Guardian.

A nemzetközi szervezet friss jelentése szerint 2020-ban a szén, olaj és földgáz égetését nagyjából 5,9 milliárd dollárral támogatták az államok. Egyetlen olyan ország sem volt a világon, ahol az üzemanyagok árát kizárólag a piaci kínálatuk és keresletük határozta volna meg, valamint az égetésükkor (felhasználásukkor) keletkező környezeti károk is beépültek volna az árazásukba.

Az üzemanyagárakat csökkentő tényezők közül a közvetlen támogatások 8, az adókedvezmények 6 százalékot tettek ki, 42 százalékban azért voltak olcsóbbak az üzemanyagok, mert a szennyezőknek nem kell megfizetniük a légszennyezés költségeit, emellett pedig 29 százalékot tett ki a hőhullámok és a felmelegedés más következményeinek „ingyenessége”.

A jelentés szerint a szénár a vizsgált esetek 99 százalékában volt legalább 50 százalékkal a valódi – piaci és negatív hatásokat tükröző – ár alatt, a dízel esetében ez az arány 52, a földgáznál pedig 47 százalék volt. A támogatások kétharmadát öt ország, Kína, az USA, Oroszország, India és Japán adta. Ha a támogatások rendszere nem változik, az összegük 2025-re 6,4 milliárd dollárra nő a valutalap számításai szerint.

A fosszilis üzemanyagok állami támogatása nagyon komoly probléma, hiszen a kibocsátások gyors csökkentése lenne a cél a nemzetközi klímavédelmi egyezmények alapján. Az IMF elemzői szerint

a támogatások eltörlése nagyjából harmadával csökkentené a globális szén-dioxid-kibocsátást.

Ez már önmagában jelentős lépés lenne abba az irányba, hogy a felmelegedés ne lépje át a 1,5 Celsius-fokot az iparosodás előtti szinthez képest.

Ian Parry, a jelentés vezető szerzője szerint egyes kormányok azért nem hajlandóak hozzányúlni a támogatásokhoz, mert azt gondolják, hogy ezzel ártanak a szegényebb rétegeknek. Valójában azonban a támogatásokból származó előnyök nagyobb mértékben kedveznek a tehetősebbeknek, ezért hatékonyabb lenne célzottan a szegényebbeknek adni.

Emellett a szén-dioxid-árazás kiterjesztése lenne igazán fontos. Jelenleg a világban 50 ország köteleződött el a nettó zéró kibocsátás elérése mellett 2050-ig, és nagyjából hatvan szén-dioxid-árazási rendszer működik világszerte. Ez Parry szerint biztató, de valójában még csak a felszínt kapargatjuk, és nagyon sok munka lenne még ezen a területen.

A G20-országok 2009-ben a „nem hatékony” üzemanyag-támogatások kivezetését 2016-os céldátummal jelölték ki, a G7-országok pedig 2025-re akarják ugyanezt megvalósítani. A jelentés alapján eddig kevés előrelépés történt az ügyben.