Ahogy a fejlett világban a házi és ipari méretű napelemes rendszerek széles körben elterjednek, egyre többet kell azzal is foglalkoznunk, hogy mi lesz a sorsuk az életciklusuk végén. Egy napelem alsó hangon is legalább 25-30 évig jól használható, ha közben nem történik vele különösebb probléma, de vannak már ennél hosszabb ideje használatban lévő panelek is szép számmal.

A gyártók általában azt vállalják, hogy a napelem 20-30 év múlva is a kezdeti teljesítményének egy bizonyos százalékát, például legalább a 80 százalékát meg fogja termelni, vagyis a tipikus forgatókönyv nem az, hogy a panel használhatatlanná válik, hanem az, hogy a teljesítménye csökken. Ennek pedig többnyire az az oka, hogy az évtizedek alatt az időjárás viszontagságai kikezdik, például enyhén deformálhatják az alakját.

Lassan elérkezünk oda, hogy a fejlett világban a teljesítménycsökkenés, vagy az újabb, modernebb berendezésekre való csere igénye miatt tömeges méretben selejtezik ki azokat a paneleket, amelyek a fenti logika szerint egyáltalán nem rosszak, csak már nem hozzák az eredeti teljesítményüket.

Sokat lehet ma már olvasni arról, hogy a leszerelés után nagy problémát fog okozni, ha ezeket a magas technológiával készített, de tulajdonképpen elektromos berendezéseket hulladékként kezelik. A napelem számos olyan értékes összetevőt tartalmaz, amelyet érdemes (és környezetvédelmi szempontból egyenesen kötelező lenne) újrahasznosítani, csakhogy pillanatnyilag még ezzel is az a probléma, mint általánosságban az újrahasznosítással: sok esetben túl drága és bonyolult a folyamat, vagyis üzletileg nem éri meg.

Ráadásul még ha szimplán környezetvédelmi szempontból nézzük, az újrahasznosításnál akkor is jobb megoldás a végső lehetőségig való használat. Ez nemcsak azért lenne jobb, mert csak végső esetben lenne a termékből hulladék, hanem azért is, mert nem keletkezne idő előtt új vásárlói igény arra, hogy újabb napelemeket gyártsanak a régiek helyett, azaz szűkülne a gyártókapacitás, és ezzel a gyártáshoz kapcsolódó ipari károsanyag-kibocsátás is.

A helyzet nagyon hasonló az autókhoz, ahol környezetvédelmi szempontból szintén az lenne kívánatos, ha egy jármű a végsőkig menne. A számok ugyanis azt mutatják, hogy hiába bocsát ki kevesebb káros anyagot egy új autó, a legyártását is beleszámítva rosszabbul járunk vele, mintha a régit nyúzzuk tovább. A fejlett világban azonban ennek ellenére is jóval a reális futási lehetőségek előtt cserélik az autóikat az emberek – és ehhez hasonlóra lehet majd számítani a napelemeknél és a háztartási akkumulátoroknál is, csak jóval hosszabb ciklusokkal.

Az autóknál egyébként a hulladék (roncsautó) mellett a végsőkig való használatnak is jól kialakult rendszere van, elég arra gondolni, hogy például egy Németországban újonnan üzembe helyezett kocsi 6-10 évesen már Magyarországra kerülhet, majd pár év múlva akár innen is tovább mehet olyan országokba, ahol azt még használni tudják/akarják. Ez az egymillió kilométert futott közel-keleti taxis Mercedesek tipikus esete. (Míg össz-környezetvédelmi szempontból ez jobb megoldás, mintha az autó azonnal a roncstelepre menne, a teljes képhez hozzátartozik, hogy ez a folyamat a károsanyag-kibocsátás keleti irányba való folyamatos áthelyezése, ami viszont egy másik, lokális probléma.)

A Bloomberg riportos elemekkel tűzdelt friss írása azt mutatja be, hogy jó eséllyel ugyanez a napelemekkel is meg fog történni, illetve a folyamat már el is kezdődött. Ami egy amerikai háztartásnak már nem megfelelő, az egy afrikainak nagy fejlődés, ott egy-egy használt napelem táblát jól ki tudnak használni.

A cikkben megszólaló kereskedők 10 milliósra becsülik a jelenleg elérhető használt napelemek számát, egyikük például azt mondta, nemrég Texas államból hozott el több százezer, viharban megsérült panelt, amelynek vevője lehet akár egy pakisztáni gazdálkodó, aki a kút szivattyúját működteti vele, vagy egy libanoni hotel, amely állandóan a vezetékes áram kimaradásaival küzd. Ráadásul ebben a folyamatban az autókkal ellentétben nem a károsanyag-kibocsátást, hanem a megújuló energiahasználatot helyezik ki a fejlődő világba, a problémát majd inkább az jelentheti, hogy az ott végleg tönkrement paneleket ki fogja feldolgozni/újrahasznosítani.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkRossz levegőjű roncsteleppé válunk, de akkor is kell egy hely, ahol az öregebb autók 20 éves korukig mehetnekMegmentjük Nyugat-Európát, amikor a levetett öreg autóit megvesszük. A Földnek az a jó, ha nem vesz mindenki új autót.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ hulladék kereskedelem napelem újrahasznosítás Olvasson tovább a kategóriában