A banán a világ legnépszerűbb gyümölcse, mégis nagy veszélyben van. Látszólag megállíthatatlanul terjeszkedik egy banánölő gombabetegség, és ezt megkönnyíti, hogy az exportra termesztett banánok szinte kivétel nélkül egymás genetikai másolatai. Így ültetvények ezrein sorakoznak a tökéletesen ugyanolyan banánnövények, amelyek ezért pontosan ugyanúgy adják meg magukat a pusztító fertőzésnek. A megoldást kereső kutatók ezért visszamennek oda, ahol a banán, mint mesterséges létforma létrejött – illetve az első kőkorszaki földművesek létrehozták -, hátha sikerül találni egy olyan variánst, ami jobban ellenáll a betegségeknek.

A legújabb hírek szerint most éppen Ecuadorban rettegnek, mert a szomszédos Peruban is felbukkant a betegség. Ecuador az egyik legnagyobb banánexportőr a világon, Európába lényegében innen, illetve Kolumbiából és Costa Ricából érkezik a boltokból ismert banán túlnyomó többsége (a világban még a Fülöp-szigeteket és Guatemalát tartják számon a nagy exportőrök között; Brazília, India és Kína is rengeteg banánt termel, de azt felszívja a hazai piacuk). A lakosság közel ötöde függ valamilyen módon a banánszektortól, ami tavaly 3,7 milliárd dollár exportbevételt hozott az országnak.

A fuzárium, más néven a Panama-betegség TR4 nevű változatáról régóta lehet olvasni, mert felbukkanása óta egyértelmű, hogy létében fenyegeti a banántermesztés egészét. A penészgomba tönkreteszi a növény gyökérzetét, ami emiatt gyorsan elhervad, és ez ellen nem lehet védekezni, legfeljebb sietve hátrahagyni a fertőzött földet. Kolumbiában már tavalyelőtt megjelent a betegség, amit egyelőre nagy áldozatok árán fel tudtak tartóztatni, de kérdés, hogy ez hosszú távon fenntartható-e. A Fülöp-szigeteken nem sikerült, itt nagyon gyorsan terjed a banánkór.

Mindez egyszer már megtörtént. A mostani uralkodó fajta – a sárga, könnyen hámozható és laktató banán, amivel itthon is találkozhatunk -, a Cavendish nevű hibrid azért váltotta le a hatvanas évektől a korábban domináns, és egyesek szerint jobb ízű Gros Michelt, mert ugyanennek a gombabetegségnek egy másik változata letarolta a közép-amerikai ültetvényeket. Akkor azt gondolták, hogy a Cavendish lesz a fuzáriumtűrő változat, és annyira sikerült is uralkodó változatot csinálni belőle, hogy az utóbbi években már évi 80 millió tonnát termesztenek belőle. A fuzárium azonban újra felütötte a fejét, a kilencvenes években legelőször Tajvanon, majd Indonéziában és Malajziában is megjelent a TR4 változat, ami már a Cavendishre és még a főzőbanánra is veszélyes.^*Ez utóbbi főleg azért problémás, mert a főzőbanánt rengeteg trópusi országban ahhoz hasonlóan fogyasztják, ahogy nálunk a krumplit, így komoly élelmezési problémákat okozhat, ha a gomba veszélyeztetni fogja ezt a terményt is. Azóta lassan, de megállíthatatlanul terjed világszerte, és az utóbbi években tette be a lábát a legnagyobb banánexportőr országokba.

Banán monokultúra ültetvény Kolumbiában. (Photo by JOAQUIN SARMIENTO / AFP)

Mi a megoldás? Az iparágban sokan főleg technológiai megoldásokban gondolkodnak. A fertőzött területek agresszív karantén alá helyezése és a személyzet védőfelszereléssel ellátása valószínűleg csak arra jó, hogy időt nyerjenek a termelők, de például a génmódosított, vagy a nem földben, hanem vízben termesztett Cavendish akár hosszú távú megoldás is lehet. Ezekkel azonban az a probléma, hogy alapvetően a mostani, monokultúrára épülő banánmodell fenntartása mellett vannak. Van azonban egy másik megoldási irány is, amihez vissza kell menni a banán kezdeteihez.

Időszámításunk előtt tízezer évvel ezelőttől kezdve, az újkőkorban (azaz a neolitikumban) már a világ több pontján is elkezdődött az ember mezőgazdasági tevékenysége, egymástól függetlenül. Ezek közül a legismertebb a közel-keleti termékeny félhold volt, de így tettek a Jangce és a Sárga folyó völgyében, Mexikóban és az Andok nyugati folyóvölgyeiben, illetve a Szaharától délre eső afrikai területeken is. Amint a kétezres évek elején kiderült, Pápua Új-Guinea nehezen megközelíthető felföldjén is kialakult egyfajta mezőgazdasági tevékenység, ott először i.e. 9000 körül már termesztették a yamgyökeret és a tarót, majd évezredek kemény munkájával ehetőre és táplálóra nemesítették a banánt, a világ első tudatosan termesztett gyümölcsét. A banán innen terjedt el (az emberekkel együtt) a Csendes-óceán szigetein, és később általában a trópusokon.

Egy belgiumi banán-génközpontban már több mint 1600-féle banánváltozat genomját őrzik, kutatók szerint azonban ez is csak a felszíne a vadon található ősbanánok változatosságának. Ezért rendszeresen járnak kutatók a pápuai felföldekre, hogy – mielőtt az ott is egyre gyorsabb ütemű erdőirtás miatt eltűnnének – megtalálják azokat az ősbanánokat, amelyeknek tulajdonságai ellenállóbbá tennék a gyümölcsöt. Beszámolók szerint már találtak is olyan változatokat, amelyek a most népszerűeknél jobban tűrik a szárazságot, mert masszívabb gyökérzetük van.

Sajnos azonban hiába találják vagy alkotják meg az új Cavendisht, a monokultúrás termesztés megváltoztatása nélkül az alapprobléma nincs megoldva. Sokkal jobb lenne a gazdálkodás fenntarthatóságának – a betegségek mellett a talaj óvása miatt is -, ha a termelők például többféle banánt termesztének váltogatva, nem csak egyetlen kultúrnövény tökéletes másolatait.

Az alternatív banánváltozatok között azonban gyakori, hogy nagy magjai vannak, nem pont olyan jól bírják a gyűrődést, és eleve máshogy néznek ki, mint az általunk ma ismert banánok (amelyek egyébként már nem is tudnak maggal reprodukálódni, olyan sikeresen kinemesítették belőle ezt a képességet az emberek – a magok maradékait ezért látjuk a banánban látható kis fekete pontok formájában). A megszokott banántól akár picit is eltérőket azonban a tapasztalatok szerint senki nem teszi be a bevásárlókocsijába. De a problémának praktikus oldala is van, hiszen az új zászlóshajó-banánt kinemesíteni az ősbanánok keresztezésével jó időbe telhet, és csak azt követően lehet megkezdeni egyáltalán a telepítést.

A termelés jelentős részét hozó kisebb termelők ráadásul gyakran függő helyzetben, nagyon alacsony profitmarzzsal dolgoznak, ami miatt nem igazán képesek bármilyen beruházásba belevágni. Emögött pedig a banán ellátási láncba már több mint egy évszázada beépült, történelmileg meglehetősen kegyetlen közvetítő vállalatok vannak, és persze végső soron a fejlett országok erősen árérzékeny vásárlói, akik olcsón szeretnék megkapni a megszokott klónbanánjukat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgyetlen gyümölcs sem jut el olyan nyakatekert módon a boltba, mint a banánAz hagyján, hogy nagyon messziről és viszonylag kis adagokban kell behozni, de itthon kell megérlelni, és azonnal el kell adni, máskülönben megy a kukába.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEllepték a banánnövények Magyarország déli csücskétA leglátványosabb kerti növénnyé kezd váli a banán néhány baranyai településen. Annyira tetszik a helyieknek, hogy egymásnak passzolják a hajtásokat.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet banán Pápua Új-Guinea üvegház Olvasson tovább a kategóriában