(Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Az elmúlt hetekben nagy vihart kavart, hogy a magyar háztartások tényleges fogyasztása az egyik legalacsonyabb az EU-ban. Nagyon fontos, hogy ezt ne keverjük össze a vagyoni helyzetükkel: nem azt mondja ezzel az Eurostat, hogy a magyarok a legszegényebbek között vannak az unióban. Hanem azt mondja, hogy az adott évben keveset fogyaszthattak. Természetesen ha tartósan, évről évre fennmarad a relatíve alacsony fogyasztás, akkor valóban szegényebbek lesznek, hiszen akkor kisebb autót, kevesebb ruhát és lukasabb ereszcsatornát fognak tudni csak felhalmozni.
A gazdasági nemnövekedés szükségességének híveként nem gondolom, hogy a fogyasztás öncél lenne. Arra azonban tekintettel kell lennünk, hogy Magyarországon nagyon sok ember fogyasztási szintje nyomorúságos. Azaz az ő fogyasztásuknak nőnie kellene, miközben összesített GDP-nk és az azzal járó szén-dioxid-kibocsátás és anyaghasználat már nem nőhet tovább, ha be akarjuk tartani a párizsi klímaegyezményben tett vállalásunkat. (Zöld növekedés nincs, az egy mítosz.) Azaz ma már sokkal inkább az elosztási kérdésekre kellene koncentrálni, mint a növekedésre.
De van egy igen jelentős oka annak, hogy a háztartások fogyasztása ilyen alacsony. Egy mutató, ami ritkán kerül elő: a GDP béraránya.
Ez pedig Magyarországon nagyon alacsony, és ráadásul hosszú ideje csökkenő!
Miért nagyon alacsony a bérarányunk?
A magyar munkavállalóknak az ENSZ Munkaügyi Szervezete (International Labour Organisation, ILO) adatai szerint mindösszesen 9 százaléka szakszervezeti tag, ám szakszervezeti vezetők privát beszélgetésekben már ebben az arányban sem bíznak. Nyugat-Európában a szociáldemokrata jóléti államok korszakában ez az arány sokkal magasabb volt, a skandináv államokban még mindig 60-80 százalék között van. Az ILO és számos munkaügyi közgazdász kutatásai szerint egyértelmű összefüggés van egyik oldalról a szakszervezeti tagsági arány és a kollektív szerződések lefedettsége, illetve másik oldalról a GDP-n belül mért bérarány között.
Hogy Magyarországon a munka világának osztálykonfliktusaiban a munkavállalók alulmaradnak, annak egyértelmű folyománya az európai viszonylatban is legtőkebarátabb munka törvénykönyve megszavazása, illetve a „rabszolgatörvény”.
Az ILO bérarány/GDP adatai mutatják, hogy mennyire alacsony a munka részesedése a gazdaságban megtermelt hozzáadott értékből:
Az összehasonlításként feltüntetett holland bérarányból látható, hogy kapitalista viszonyok között is kiharcolható sokkal magasabb bérarány, ha megfelelően militáns a szakszervezet. A magyar arány ma 47,6 százalék, míg 2006-ban még 55,8 százalék volt. Jellemző egyébként, hogy a magát baloldalinak valló 2005-2010 közötti kormányzás idején is vagy 5 százalékponttal romlott ez a mutató. Ahogy látható az ábrán, Hollandiában a 66 százalék körüli értékek sem ritkák. Azaz nemcsak hogy sokkal magasabb a holland GDP, de ráadásul még sokkal magasabb arányát is viszik haza a hollandok bér formájában.
A rendkívül alacsony magyar bérarány elsődleges oka, hogy a magyar munkavállalók többségében nem hajlandók belépni szakszervezetbe. Ebből a szempontból nem lehet az érv, hogy nem bíznak a szakszervetek vezetésében. A szakszervezet ugyanis önkormányzó testület. Ha valaki tag lesz, jelöltetheti magát, jelölhet másokat, és leválthatja a vezetést. Ugyanúgy, mint a kormány esetében, a közösképviselő-választáson vagy a madártani egyesület vezetőségének megválasztásakor. Tömeges szakszervezeti tagság nélkül csak a bérarány folyamatos romlása várható.
Ahogy azt Pierro Sraffa, a Cambridge-i Egyetemen dolgozó elismert olasz közgazdász bebizonyította, a hozzáadott érték elosztása a bér és a profit között nem a neoklasszikus termelési függvény szerint történik, azaz nem a két termelési tényező egyébként sem függetleníthető termelékenysége szerint, hanem a két fél nyers érdekérvényesítő erejének megfelelően. A magyar munkavállalók nem egyszerűen csak az alacsonyabb termelékenységnek megfelelően keresnek kevesebbet, hanem a megtermelt hozzáadott értéknek is kisebb részét viszik haza. Ennek elsősorban az az oka, hogy sokkal kisebb arányban vesznek részt szakszervezetben, illetve harcolnak ki kollektív megállapodásokat.
Szakszervezeti tagsági arányok (kék), illetve a kollektív szerződéses lefedettség aránya (zöld) egyes országokban. Forrás: ILO
Adat
Fogy a levegő a jövő évi magyar gazdasági növekedés körül
1,8 és 2,2 százalékos növekedési előrejelzés is megjelent az elmúlt egy hétben, aligha lesz így ebből uniós szinten is kiemelkedő gazdasági teljesítmény.
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Szlovákia előttünk van az egészségügyi költésekben, Románia és Lengyelország mögöttünk
Ha az országok saját lehetőségeihez viszonyítunk, az egészségügyre legkevesebbet áldozó öt uniós ország között van hazánk.
Fontos
Négy gyártól várja a gazdasági csodát a kormány, és mindannyian megérezzük, ha nem jön el
A kormány mintha túl gyors felfutással számolna az új autó- és akkumulátorgyáraknál, ami fokozza a jövő évi pénzügyi terveket övező kockázatokat.
Rá fognak kényszerülni a kisebb boltok is, hogy visszavegyék a palackokat
Az eddigi számok arra utalnak, hogy ha továbbra sem szerződnek le a MOHU-val, akkor maguk alatt vágják a fát.
Éledezik az európai autópiac, de több ezer ember állását ez már nem menti meg
Az e-autók iránti kereslet továbbra is hanyatlik, de összességében kicsit erősödött az uniós autópiac októberben. A Volkswagennél és a Fordnál így is leépítések jönnek.
