(A szerző a Raiffeisen vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

A koronavírus járvány első hulláma lecsengett Magyarországon és Európa legtöbb országában. Április végétől, május elejétől megindultak a korlátozások enyhítését elrendelő határozatok. A nyári hónapokban azonban a legtöbb ország ismét emelkedő esetszámokról tudósít. Csodaszámba menne, ha ez nem következne be hazánkban is.

Ezzel együtt a korábban elrendelt általános korlátozások helyett eljött az ideje a célzott intézkedéseknek. Magyarul újabb országos lezárás nem tűnik valószínűnek, helyette szűkebb földrajzi egységekre, illetve csoportokra vonatkozóan, lokalizált módon történő intézkedések sorozata jön. Az a típusú gazdasági mélyrepülés tehát, amit tavasszal láttunk, nem fog megismétlődni, hacsak nem jön egy dimenzióiban az első hullámot nagyságrendileg felülmúló járványhullám. Ennek szerencsére nincs jele.

Így is borzasztóan bizonytalannak tűnnek az előttünk álló hónapok, negyedévek, és nincs végleges válaszunk arra a kérdésre, hogy milyen tartósabb változásokat hoz magával a Covid-19 járvány a társas érintkezésre, a társadalomra, a politikára és a gazdaságra. Az emberek többsége visszatérne a korábban megszokott rutinokhoz, ám a járvány intenzitásától és egyéni vérmérséklettől függően tudunk ennek a vágynak csak korlátozottan megfelelni.

A társadalomban és a gazdaságban a rendkívüli helyzet eredménye a differenciálódás előre-haladása, a társadalmi különbségek felerősödése. Ebben a helyzetben a szociálisan és anyagilag leginkább negatívan érintettek leszakadásának a megelőzése az egyik fő feladat. A politika játéktere kiszélesedett és a politikai döntéshozók felelőssége megnőtt.

Világszerte tapasztalható módon terebélyesedik a politikai hatalom a válsághelyzetben. A járvány kezelése során lehetetlen hibátlanul teljesíteni. Az információs csatornák fölötti politikai kontroll erősödése megnehezíti ezeknek a hibáknak a nyilvánosságra kerülését. Be kell látnunk, hogy külső szemlélőként, elemzőként a korábbi bizonytalanságaink is hatványozottá váltak. Az adatok és információk megbízhatósága csökkent. Mindezek figyelembevételével érvényesek a következő elemzés megállapításai.

Mi is az, amit tudunk a gazdaságról? Mit mondanak a hivatalos statisztikák?

Azt tudjuk, hogy az első negyedévben hogy teljesített a magyar gazdaság. Viszonylag jól, ami annak köszönhető, hogy a 2019-ből öröklött és áthúzódó lendület még jelentős volt.

Arra vonatkozóan vannak statisztikák, hogy a második negyedévben mi történt a gazdaságban. Ahogy előzetesen is várható volt, a korlátozások miatt az április soha nem látott leállást hozott, de májusban és júniusban már kezdetét vette a lassú visszarendeződés. A második negyedév minden európai ország életében siralmas eredményt hozott, de jelentős eltérések vannak, melyek a gazdasági növekedés szerkezete és a korlátozások szigorúsága, valamint azok időbeli kiterjedése függvénye mentén határozódnak meg.

A legfontosabb kérdés most az, hogy mi fog történni a gazdaságban a harmadik és a negyedik negyedévben. Vegyesek azok az információk, amikből az erre vonatkozó elképzeléseink megszülethetnek, a bizonytalanságot pedig fokozza a kiemelt ismeretlen tényező, vagyis a koronavírus második hulláma, és annak súlyossága.

A mostani helyzet sajátossága továbbá, hogy a korábbi gazdaságelemzési technikákat csak erősen korlátozottan (vagy még annyira sem) tudjuk használni.

• Az első probléma az, hogy a hivatalos statisztikai adatgyűjtés 1-2 hónapos késéssel érkezik csak (ez persze nem újdonság, de most annyira gyorsan változnak a dolgok, hogy a korábbiaknál is fontosabbá vált a minél naprakészebb tájékozottság). Ezt különböző „jelenjelző” (angolul nowcasting) indikátorokkal és módszerekkel igyekszünk orvosolni. Ezek közé tartoznak a különböző gyorsan érkező adatok, műholdfelvételek, online statisztikák a mobilitásról, a villamos áram felhasználásáról, kiskereskedelmi forgalomról, bankkártya használatról, légszennyezésről, és a többi.
• A másik probléma az, hogy a korlátozások miatti törés a gazdaságban nem ad fogódzót azzal kapcsolatban, hogy a gazdasági folyamatok miképpen fognak alakulni a következő negyedévekben. Egy szemléletes hasonlattal élve, a koronavírus egy olyan exogén tényező, mint amilyen egy természeti katasztrófa (például a 2005-ös Kathrina hurrikán), nem pedig olyan gazdasági válság, mint a legutóbbi 2008-as nagy pénzügyi válság volt, melyet endogén (azaz a gazdaságban gyökerező) jellege miatt közgazdasági szempontból pontosabban lehetett modellezni és lefutását előrejelezni. Ez utóbbi az oka annak, hogy az elemzői várakozások, előrejelzések között a megszokotthoz képest drámai mértékű eltérések vannak.

A jelentős bizonytalanságot jól szemlélteti, hogy a második negyedévre vonatkozó jelenjelzése a Pénzügyminisztériumnak (PM) 10 százalékos, az MNB-nek pedig 7 százalékos éves GDP visszaesést mutat. Az egész 2020-as évre a PM mínusz 3 százalékot vár, szemben az MNB 0,3-2 százalékos növekedési előrejelzésével. Ezek azonban az optimista várakozások, miközben szép számmal akadnak jóval nagyobb (5-10 százalék közötti) visszaesést előrevetítő jóslatok is (OECD, Világbank, Európai Bizottság). A szokatlanul széles spektrumban szóródó előrejelzések az eleddig nem tapasztalt mértékű bizonytalanságról árulkodnak.

Én úgy gondolom, hogy a korona-járványt az emberiség belátható időn belül leküzdi és amennyiben a második (vagy harmadik, negyedik) hullámra adott járványkezelési válaszok a célzottság mentén születnek, akkor a gazdasági kilábalás folyamatossá válhat. A következő 9-18 hónapban még elmaradnak az egyes gazdaságok teljesítményei a válság előtti szinttől, de jó esélye van annak, hogy a Magyarország azon országok közé tartozzon, amelyek a válságból kisebb veszteségekkel és hamarabb kerülnek ki.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Olvasson tovább a kategóriában