2017-ben világszerte több, mint 250 millióan éltek a születési országukon kívül az ENSZ Bloomberg által idézett adatai szerint. Ez a teljes népesség 3,4 százalékát teszi ki, ami már számottevően magasabb, mint a 2000-ben mért 2,8 százalékos arány. Az elvándorlók fele a tehetősebb országokba költözött, ahol azonban a közvéleményt egyre inkább megosztja a jelenlétük, pedig a migráció egészen különböző helyeken és eltérő okok miatt élénkült fel.
A legnagyobb tömegek a munka és a tanulás miatt vándorolnak, elsősorban ennek a csoportnak köszönhető a migráció élénkülése. A csökkenő utazási költségeknek és az internet adta hatékony kommunikációs lehetőségeknek köszönhetően ugyanis egyre kisebb lemondással jár a családtól és a barátoktól távoli országban dolgozni vagy tanulni.
A nemzetközi diákok száma például 2000 és 2016 között 2 millióról 4,8 millióra emelkedett.
A bevándorlók mindössze tíz százalékát teszik ki a menekültek, akik kényszerűségből hagyták el otthonaikat, többek között a háborús konfliktusok elől menekülve. A népvándorlás következő lökését valószínűleg a klímaváltozás adja majd, a vízhiány, a csökkenő terméshozamok és a tengerszint emelkedése hamarosan tömegeket kényszeríthet a költözésre – a jelenlegi népmozgást azonban egyelőre kevéssé indokolja a változó éghajlat.
Az ENSZ statisztikái szerint a migráció a legnagyobb intenzitással az európai országok között zajlik, 2017-ben 41 millió ember változtatott lakhelyet az államhatárokat átlépve (a kontinens lakossága a 750 milliót közelíti). A vándorlásnak kedvez a szabad mozgás lehetősége az uniós tagállamok között, azonban vannak országok, ahol az európai bevándorlókat is egyre kevésbé látják szívesen: az Egyesült Királyságban épp azután döntöttek a választók a Brexit mellett, miután 2015-re az ötödik legfontosabb migrációs céllá vált az ország.
Az utóbbi években megnőtt az Észak-Afrikából és a Közel-Keletről menekülők száma, aminek nyomán számos európai országban és az USA-ban is komoly társadalmi és politikai kérdések merültek fel. A szíriai háború 5,6 millió embert kényszerített az otthonaik elhagyására, akik elsősorban nem a nyugati országokban, hanem az otthonukhoz közel, például Törökországban igyekeztek menedékre lelni. Arról sem esik sok szó, hogy a térség gazdag olajkitermelő országai jelentős számban fogadnak bevándorlókat, akár menekülteket is, akiket aztán gyakran kizsákmányoló körülmények között dolgoztatnak.
A kibocsátó országok között Indiát és Kínát is fontos megemlíteni, a 2017-ben a két országból együttvéve 28 millió kivándorlót tartott számon az ENSZ. A számok első ránézésre nagynak tűnnek, de figyelembe véve, hogy a Föld legnépesebb országairól van szó, már mégsem olyan megdöbbentők az adatok – a két ország népességének egy-egy százalékáról van csak szó. Mindenesetre a legtöbb nemzetközi diák Kínából indul útnak, a statisztikák szerint hat külföldi tanulóból egy kínai.
A migráció hatásainak megítélése nem csak a politikában, hanem a tudományban is vitatott kérdés. Mindenesetre az elöregedő társadalmak nyugdíjrendszereit a zömmel fiatal dolgozók érkezése fenntarthatóbbá teheti, ami ellensúlyozhatja azt a terhet, amit az iskolákra, az egészségügyi intézményekre és az ellátórendszer többi részére ró a bevándorlók érkezése. A migrációval kapcsolatos kritikus vélemények pedig legtöbbször a betelepülők nagyobb bűnelkövetési hajlamára hivatkoznak, még ha ezzel kapcsolatban egyértelmű tudományos bizonyíték nem is áll rendelkezésre.
Világ
Fontos