Elon Musk egy 2012-es konferencián dobta be a Hyperloop ötletét, egy évvel később pedig hosszas vitaindítóban fejtette ki, mire is gondolt. Bár nem lehetett tudni, hogy légcsöves-vákuumos közlekedési rendszer ötlete vicc, vagy komoly, a rajongók már akkoriban technológiai áttörésről beszéltek, a világsajtó pedig szemernyi kritika és a józan ész minimális szabályai nélkül ismertette a tervet. Pedig azóta sem derült ki az egészről, hogy mi benne az újdonság, és hogy hogyan lehetne megvalósítani. Lehet, hogy Musk csak meg akart győződni róla, hogy neki még ezt is elhiszik.
A viccet mindenesetre annyira komolyan vették, hogy nem kevesebb, mint nyolc cég jelezte már, hogy belevágna a Hyperloop építésébe. (Musk egyébként először leszögezte, hogy az cégei túlságosan leterheltek ehhez a projekthez. Aztán idén júliusban bejelentette, hogy „szóbeli” jóváhagyása van a Washingon – New York Hyperloop megépítésére, ami azért tűnik érdekesnek, mert a környékbeli hatóságok erről nem tudtak, és semmiféle papírmunka, például környezeti, gazdasági hatásvizsgálat nem készült, a környéken lakókat sem kérdezték meg.)
Mi ez az nyolc bátor cég, amelyik fantáziát látott a Hyperloopban, és még finanszírozást is szerzett hozzá?
A Hyperloopot egyébként biztosan meg lehetne valósítani. Igaz, az nem reális, hogy közel hangsebességgel közlekedjen, ahogy Musk ígéri, és az is biztos, hogy nem lenne olcsóbb a mai vasutaknál. Gigantikus költségei lennének.
A Hyperloop tulajdonképpen egy csőbe dugott mágnesvasút. Mágneses levitáció elvén működő vasút pedig már több is van, 1969-ben kezdték a németek fejleszteni Transrapid néven. Az egyetlen a napi forgalomban is megépült ilyen pálya a sanghaji reptérről indul a belvárosba: 30 kilométer, és 1,2 milliárd dollárba került (320 milliárd forint), tehát kilométerenként 10 milliárdba. Cserébe modern és futurisztikus, és 500 km/órával megy. Sajnos alig van idő erről képet készíteni, 7 perc 20 másodperc alatt célba ér.
A németek is sokáig gondolkodtak, hogy Hamburg és Berlin között ilyen vasutat építsenek, de a horrorisztikus költségek miatt lemondtak erről. Egyedül Japánban döntöttek a technológia mellett, ott is 1972 óta kísérleteznek vele, és nagy tudást halmoztak fel a témában. Ehhez képest az USA-ban nagy hiányok vannak ebben. Akármilyen menők a Szílcium-völgyben a startupperek, 40 év fejlesztését azért ők sem fogják pár év alatt behozni. Az ígért 1126 km/órás sebesség pedig már csak azért sem vehető komolyan, mert gyakorlatilag minden alkatrészt újból kell tervezni ilyen sebességre, hiszen senki nem gyárt ilyen terhelésre kitalált eszközöket.
A Hyperloop egy dologban lépne tovább: vákuumos csőbe dugnák a vasutat. Ez elméletben tényleg jól hangzik, de lehet, hogy több gondot okoz, mint amennyit megold. Nézzünk néhány olyan fizikai problémát, amik elég nagy eséllyel nem lesznek gazdaságosan megoldhatók.
És hogy mennyire elképesztően drága a mágnes-vasutazás? Ezt Japánban tudják a legjobban, hiszen építik, és jó sokáig építeni fogják: 2027-re készül el Tokió és Nagoja, illetve Oszaka között a Chūō Shinkansen. Forintra átszámítva 21 ezermilliárdba fog kerülni – ez az egy éves magyar GDP közel kétharmada. A 285 km-es vonal minden egyes kilométere 74 milliárd forintba fog kerülni. Egy vadi új, szuper érzékeny high-tech vákuum rendszer erre dobna még rá egy lapáttal.
A Hyperloop megvalósulására – a megadott óriási sebességgel, a hagyományos vasutaknál olcsóbb kivitelezési költségekkel – gyakorlatilag nincs esély. Lehet ezt persze jóhiszeműen álmodozásnak tekinteni, csak hát látjuk, hogy egy csomó cég valódi pénzből finanszírozza ezeket a projekteket. Nehéz megmondani, hogy van e határ az ambiciózus technológiai fejlesztés és a puszta csalás között.
Musk más projektjeivel is van bőven probléma. Nemrég mutatták be például a Tesla elektromos teherautóját, mi is beszámoltunk róla. Ez a tudomány mai állása szerint soha nem fog megtérülni, mivel egyszerűen nincsenek olyan akkumulátorok, amivel a 800 kilométeres hatótávhoz elegendő utat tudna megtenni, a rakománynak is maradjon hely, és még megfizethető is legyen.
A Wired számolt be egy érdekes tudományos cikkről, ami szerint a 900 kilométeres hatótávhoz 22 tonnányi akkura lenne szükség, ami 290-450 ezer dollárba kerülne, 76-118 millió forintot jelent. Ehhez képest a Tesla 200 ezer dollárért, mintegy 53 millió forintért ígéri a csúcskamionját, az olcsóbb, ötszáz kilométer hatótávolságút pedig mindössze negyvenmillió forintért.
Csakhogy egy dízel kamion ára 30 millió forint körül van, és ha 30 literes fogyasztással számolunk, akkor még az olcsóbb akku-ár maradékból is kijön vagy 400 ezer kilométer. Ehhez képest olyanokat mondott Musk, hogy még a vonatnál is olcsóbb lesz a Tesla kamionnal árut szállítani – ez már csak azért is fizikai képtelenség, mert a gumikerekes járművek gördülési ellenállása sokkal nagyobb, mint a vas a vason, így közúton biztosan mindig magasabb lesz az energiaköltség.
Azt a hírt is lehozta a világ összes újságja, amikor 2017 elején bejelentette, hogy autóknak fog alagutakat építeni a városok alatt, hogy ne legyen annyi dugó. Mintha ennek lenne bármi értelme. Városi alagutak már ma is szép számmal vannak, és messze nem oldották meg a dugók kérdését, sőt, csak rontottak rajta.
Aki szeretne arról meggyőződni, milyen rossz hatásai vannak a város alatt keresztül-kasul futó autópályáknak, elég Brüsszelig mennie. A belvárosig szinte minden irányból igyekeztek aluljárók és alagutak segítségével eljuttatni a hatvanas évek autómániájában az autópályákat, összesen 8 kilométernyi alagutat építettek. Ez annyira balul sült el, hogy külön nevet is kapott: a Brüsszelizáció, a városfejlesztés rémálma. Mára sokat le kellett zárni közülük (nem csak azért, mert drága a felújítás, hanem mert egerek ették meg a terveket, és ezért lassan tudnak haladni).
Musk arról is beszélt, hogy a tizedére csökkenti az alagútfúrás költségeit. De hogyan, ha egyszer csak az alagúthoz szükséges építőanyagok ára is többe kerül, mint a mostani árak tizede? Beton és acél nélkül azért még Musk sem tud alagutat építeni. Musk válasza az volt, hogy az önvezető autóknak keskenyebb sáv is elég lesz.
Ettől függetlenül személyautókat terelni egy drága alagútba teljesen értelmetlen dolog. Nem véletlen, hogy hiába van jelentős forgalom a Csalagúton Nagy-Britannia és Franciaország között, alapvetően a vasútnak ásták ki az alagutat. Hiába használnák a Tesla Skate nevű autó-korcsolyát, vasúton sokszorosa az elszállítható emberek száma egy alagútban, mint autóval, ezért Musk megoldása garantáltan sokkal drágább. Az Isztambulban most épülő, összesen 14,6 kilométeres Eurázsia alagúton például több mint ezer forint lesz alkalmanként az áthajtási díj, amiből érthetővé válik, miért nem erőltetik a városok most az alagutakat.
De nem csak a költségekkel vannak problémák, valóságos környezeti armageddon lenne abból, ha autók sokaságával árasztanák el a városokat. Rengeteg veszélyes hulladéknak minősülő, mélyről kiásott földet kellene elhelyezni, ezért hiába az alacsonyabb széndioxid-kibocsátása az elektromos autóknál, ha egyre többet használnák és vennénk belőlük, a folyamat környezeti lábnyoma még a mostani rendszernél is nagyobb lenne.
Elon Musk sok mindent megcsinált, amit korábban képtelenségnek gondoltak. Például bebizonyította, hogy lehet nagyon menő és egyetlen töltéssel nagy távolságot megtenni képes elektromos autókat gyártani, és ebből nyereséget is csinálni (bár ez utóbbival vannak bajok, úgy tűnik eléggé elszámolták a tömegtermelésre való átállást). Ugyan ebben a mutatványban nem vetett be érdemben új technológiát – és nem is csak a nagyot álmodó befektetőkre, hanem állami forrásokra is alapozhatott -, de tény, hogy a lassú, bürokratikus és biztonságra törekvő autógyárakkal szemben lépéselőnyben van, gyorsabban dobja piacra az újításokat. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy a köré épült kultusz néhol erősen az irracionalitásba hajlik.
Tech
Fontos