Számos tanulmány bizonyította már, hogy az utóbbi időben uralkodóvá vált egybenyitott irodai terek hatása a dolgozókra legalábbis ellentmondásos, de biztosan nem egyoldalúan kedvező. Az irodisták jelentős része utál nagy és nyílt teremben másokkal együtt dolgozni, és ebben a számára boldogtalanabb környezetben végső soron romlik a termelékenysége.

A téma két amerikai kutatója a Freakonomics podcastjában részletesebben is elmagyarázta, hogy mi az igazi csapda a nyílt térben. Ethan Bernstein, a Harvard Business School tanára és Stephen Turban, egy nemzetközi tanácsadó cég szintén Harvardot végzett munkatársa két olyan vállalat munkatársainak viselkedését elemezte, amely a széles körben elterjedt, paravánokkal kis kockákra osztott teret nyitotta egybe a munkatársai számára.

Az alkalmazottakra olyan érzékelőket tettek, amelyek nem csak a pontos helyzetüket tudták bemérni, de azt is, hogy adott pillanatban ki kire néz, és kihez beszél (a beszélgetések tartalmát nem rögzítette a rendszer, csak az időtartamát).

Az adatok szerint a személyes kommunikáció aránya 70 százalékkal csökkent, miután a munkatársak között lebontották a paravánokat. Az elektronikus csatornák (e-mail és chat) használata viszont 20-50 százalékkal nőtt. Az történt tehát, hogy az egybenyitott térben csaknem megszűntek a korábbi személyes beszélgetések, és az egy térben ülő kollégák elkezdtek inkább egymással levelezgetni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKevésbé fáradnak el azok, akik nem ülnek egész nap az íróasztal előttMeglehetősen jó eredményeket hozott az egy évig tartó brit kísérlet.

A kutatók szerint lehet azon vitatkozni, hogy egy e-mail üzenet adott esetben hatékonyabb vagy racionálisabb, mint egy rövid beszélgetés, mégis azt feltételezik, hogy összességében csökkent az egymás között átadott információ gazdagsága, vagyis a minősége visszaesett.

Az egyik vizsgált cégnél egyébként az adatokat látva visszaépítették a paravánokat, a másiknál pedig köztes megoldásként úgy rendezték át a nyílt teret, hogy félig-meddig elkülönítsék az egyes munkaállomásokat.

A dolgozók reakciója teljesen logikus, a nyílt rendszerben ugyanis azt gondolják, hogy ha odamennek valakihez beszélgetni, akkor megzavarják a mellette ülőket, ezért inkább ráírnak.

Másrészt amikor mindenki egyetlen közös térben dolgozik, és mindenki állandóan látja egymást, akkor mindenki úgy akar tenni, mintha ő lenne a legjobb dolgozó, és mereven bámulja a monitorját. Esetleg még a fejhallgatót is felteszi a fejére. Ezzel viszont egyértelműen azt jelzi, hogy senki ne zavarja, mert éppen nagyon dolgozik, és így a többiek nem mernek szóba állni vele, inkább küldenek neki egy üzenetet.

Harmadrészt a nyílt térben már csak azért is sokkal kevésbé hajlandóak beszélgetni egymással a dolgozók, mert a környezetükben ülők akaratlanul is elkapják a beszélgetés egy részét, ami zavaró lehet, vagy félreértésekhez vezethet.

Mindez pedig összefügg azzal a sokszor bizonyított ténnyel, hogy a nyílt térben lévő zaj a dolgozók többségét zavarja, megakasztja a gondolkodásban, eltéríti a feladattól és fárasztja. Megoldási kísérletnek sokszor marad a fejhallgató, ami viszont elidegeníti egymástól a kollégákat.

Paradox módon minél átláthatóbb és nyíltabb a munkahelyi tér, annál kevésbé átláthatóak és nyíltak a dolgozók.

Az otthoni munkavégzés a felmérések szerint kiválóan megoldja a problémák jelentős részét, ha jól alkalmazzák. Nicholas Bloom, a Stanford Egyetem közgazdász-szakértője egy kínai utazási irodában végzett kísérlet tanulságaira hivatkozba azt mondja, hogy akinek megengedik az otthoni munkát, az általában azért dolgozik hatékonyabban, mert otthon sokkal nyugodtabb (főként halkabb) a környezet. Ebből a szempontból mindegy, hogy az irodai tér nyílt vagy paravánokkal megosztott, a munkahelyi zaj általánosságban zavarja a munkát, és aki otthon maradhat, az sokkal hatékonyabban dolgozik, ráadásul sokkal boldogabbnak érzi magát.

Ugyanakkor az otthoni munkavégzést a tapasztalatok szerint nem lehet túlzásba vinni, mert aki nincs szem előtt egy cégnél, arról előbb-utóbb megfeledkeznek, és nem tud előre lépni a vállalati ranglétrán. Aki gyakorlatilag soha nem jár be, az nem tesz szert azokra a szociális kapcsolatokra, amelyek elengedhetetlenek a munkahelyi fejlődése szempontjából.

A kínai kísérlet egyik meglepő eredménye pont az volt, hogy amikor az otthoni munka lehetőségét kilenc hónapos próbaidőszak után a kiválasztott résztvevők után mindenkire kiterjesztették, akkor a kísérletben résztvevők fele mégsem akart otthon maradni.

Érdekes módon inkább a bejárást választották, ami megnövelte a kiadásaikat. Ráadásul az irodában kevésbé hatékonnyá váltak, az év végi jutalmukat sokan nem kapták meg, mert azt egy bizonyos teljesítményhez kötötték. Mégis a főnökeik szeme előtt akartak maradni, az otthoni munkánál pedig jellemzően azok tartottak ki, akiknek nem volt előrelépési ambíciójuk.

Végső soron a nyílt irodai térre és az otthoni munkára is igaz, hogy az emberek egy részének bejön, másoknak viszont nem, ezért nincs a problémának általános megoldása. A szakértők egyetlen cégnek sem ajánlják azt, hogy mereven másolja mások legjobb gyakorlatait.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet beszélgetés e-mail iroda nyílt iroda otthoni munkavégzés Olvasson tovább a kategóriában