A zeneipar bevételeinek mindössze 12 százaléka jutott el a zenészekhez 2017-ben az Egyesült Államokban, de még ez is jelentős, 50 százalékos emelkedés a 2000-es évekhez képest – derül ki a Citigroup jelentéséből.

A zenészek a mostani állapothoz képest kifejezetten rosszul kerestek 2000-ben, amikor a hagyományos zenepiac a csúcsán volt. 1984 és 2000 között meredeken emelkedtek a kazetták, majd a CD-k eladásai, de az internetes zenehallgatás/letöltés megjelenésével stagnálni kezdtek a zeneipari bevételek az USA-ban.

A 2008-as gazdasági válság után mostanra tért magához a szektor, és az idei 43 milliárd dolláros bevételével tért oda vissza, ahol a 2000-es években járt. Annyiban viszont lényegesen rosszabb volt a helyzet, hogy 2000-ben a bevételek mindössze 7 százaléka jutott el a zenészekhez a mostani 12 helyett.

A zenészek szerzeményeiből származó pénz döntő része a közvetítőknél csapódik le: a kiadóknál, a jegykereskedőknél, a lemezboltoknál, a koncerthelyszíneknél, a promótereknél, az ügynököknél vagy a menedzsereknél. A zenészek korábbinál magasabb részesedése mögött alapvetően két ok áll: a koncertek és a fesztiválok növekvő népszerűsége, valamint az, hogy egyre többen adják ki maguk a szerzeményeiket. 

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEz a dolog, ami a képen van, egyre népszerűbbA bakelitlemez után a magnókazetta is visszatérhet, hatrányaiból előnyt kovácsolhat és megtalálhatja új helyét a zenepiacon. A kereslet csekély, de gyorsan növekszik.

A lemezkiadók közvetítőként szerepelnek az együttesek és a zenemegosztók között (mint az Apple vagy a Spotify), de a koncerteknél nincs szerepük, így jóval több marad a bevételből a zenészeknél. A zeneipar egyik nagy változása az elmúlt 10-20 évben az volt, hogy a zenehordozók visszaesése miatt a zenészek rákényszerültek arra, hogy többet koncertezzenek.

A másik nagy változás az elmúlt időszakban az volt, hogy a zenefogyasztók a zene fizikai (CD vagy kazetta) megvásárlása helyett egyre inkább “bérelnek” zenét, tehát zenemegosztókon keresztül hallgatnak meg számokat. Bár a zenehallgatási szokások jelentősen változtak, a zeneipar struktúráján ebből alig látszik valami. A zenekiadók zenekiadók maradtak, a zenemegosztók (mint a Spotify) zenemegosztók, a promóterek pedig promóterek.

A Citigroup szerint akkor részesedhetnek nagyobb arányban a zenészek a zeneiparból, ha kevesebb közvetítő lenne. Ilyen strukturális változás lehet a vertikális integráció (például promótercégek és zenemegosztók egyesülése), a horizontális integráció (a zenemegosztók egymással való egyesülése) vagy az organikus vertikális integráció (például egy zenemegosztó, mint a Spotify belépése a kiadók közé).

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÁrat emelhet a Spotify, de legalább a dalszerzők jól járnakMegemelték az online zeneszolgáltatók által fizetendő jogdíj mértékét az USA-ban, ami különösen a már így is veszteséges Spotify-t érintheti rosszul.

Magyarországon a zenészek döntő többsége nem a zenélésből él. A ProArt – Szövetség a Szerzői Jogokért egyesület kérdőíven alapuló kutatása szerint a zenészek több mint 75 százaléka elsősorban nem a zenélésből él, pedig a 87 százalékuk csak a zenével foglalkozna, ha megengedhetné magának.

A ténylegesen a zenéből élők jövedelmének 57 százaléka származik koncertekből. Ezt követik a jogdíjak 20 százalékkal, majd a rögzített zene értékesítés (tehát a fizikai eladások) hat százalékkal. A megkérdezett zenészek szerint a sikeres zenei pálya három legfontosabb összetevője a YouTube-jelenlét, Facebook-kommunikáció és élő fellépések.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet zene zenepiac Olvasson tovább a kategóriában