Egyre furcsább Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin hétfői találkozójának utóélete. Trump és Putyin több mint két órán át tárgyaltak úgy Helsinkiben, hogy szokatlan módon csak a tolmácsaik voltak jelen. Ezért azt sem tudni, hogy miben állapodtak meg egymással. A sajtótájékoztatójukon nem mondtak semmi konkrétumot, a tárgyalásról nem adtak ki összefoglalót, közben viszont az orosz fél azt állítja, hogy “fontos szóbeli megállapodásokra jutottak”. A Washington Post szerint még a Trump-kormányzat vezető tisztségviselői sem tudják, hogy mik lehetnek ezek a megállapodások.
A sajtóban arról van a legtöbb szó, hogy a sajtótájékoztatón miért nem állt ki a saját titkosszolgálata mellett az amerikai elnök, és miért csinált úgy, mintha ugyanannyira hinne Putyinnak, mint a saját kormányzatának. (Az amerikai titkosszolgálatok szerint az oroszok egyértelműen beavatkoztak az amerikai választásokba, és éppen a múlt pénteken emeltek vádat 12 orosz ügynök ellen, akik a vád szerint feltörték a demokraták szervereit a 2016-os választások előtt; Putyin a beavatkozást tagadja, bár azt elismerte éppen ezen a sajtótájékoztatón, hogy akarta Trump győzelmét.) Ezt sokan még Trump saját pártjából is a geopolitikai ellenfélnek való behódolásként értelmezték, ezért az elnök előbb részben kijavította saját kijelentését, mielőtt újabb 180 fokos fordulatot vett volna, hogy aztán a szóvivője útján ezt is visszavonja.
De talán még ennél is érdekesebb – és bizonyos szempontból ijesztőbb – az az alku, ami a jelek szerint körvonalazódott a két vezető között. Putyin, úgy tűnik, azt ajánlotta Trumpnak, hogy az amerikaiak adjanak ki az oroszoknak néhány olyan amerikai magánszemélyt, akik sok kellemetlenséget okoztak az oroszoknak, hogy cserébe Robert Mueller, a Trump-kampány orosz kapcsolatai után nyomozó különleges ügyész kikérdezhesse a pénteken vád alá helyezett orosz ügynököket.
A hétfői sajtótájékoztatón nem tényként közölte ezt a kölcsönös kiadatást a két elnök, de utaltak rá. Trump azt mondta, hogy Putyinnak volt egy “hihetetlenül jó ajánlata”, amit érdemes lenne megfontolni. Putyin pedig arról beszélt, hogy csak a kölcsönösség elvén adnának ki oroszokat az amerikaiaknak, aztán megemlítette név szerint a Londonban élő Bill Browdert, mint akit szívesen kikérdeznének Oroszországban. Később az orosz ügyészség teljes listát adott ki olyan emberekkel, akik kiadatását örömmel fogadnák. Ezen a listán rajta volt az Obama-korszak oroszországi nagykövete, Michael McFaul is, aki a Trump-kormányzat egyik ismertebb kritikusa, Christopher Steele, a híres dosszié szerzőjeként ismert brit exkém, és több amerikai állampolgár. És ami igazán meglepő, a Fehér Ház nem söpörte le az ötletet, Trump szóvivője szerint “megfontolják az ajánlatot“. (FRISSÍTÉS: hosszas gondolkodás után Trump visszautasította az ötletet, de addigra már a szenátus lehetetlenné tette az elképzelés megvalósítását.)
McFaul érthető módon nem örült annak, hogy a kormánnyal szemben kritikus magánszemélyként egy nagypolitikai alku tárgya lett:
When Trump says Russia is no longer targeting America, that’s not how this American feels.Putin is most certainly targeting and intimidating me. And I’m an American.
— Michael McFaul (@McFaul) July 19, 2018
Az orosz felvetés alapja egyébként egy teljesen abszurd összeesküvés-elmélet, ami szerint Bill Browder 400 ezer dollárral támogatta volna Hillary Clinton kampányát. (Putyin a sajtótájékoztatón 400 millió dollárt mondott, ezt később módosították.) Kissé hiteltelenné teszi az ügyet, hogy az oroszok 2004 óta üldözik koholt vádakkal az amerikai-brit befektető-aktivistát, aki a Putyin-rezsim legfelsőbb köreit személyesen szankcionáló Magnyitszkij-törvények értelmi szerzője. Mindenesetre az elég aggasztónak tűnik, hogy a Trump-kormányzat a jelek szerint úgy kezeli az orosz vádakat, mintha azoknak lenne bármi alapja, márcsak azért is, mert többségében az amerikai elnökkel szemben erősen kritikus emberek kiszolgáltatásáról van szó.
Bill Browder egy különösen érdekes karakter ebben a történetben. Ahogyan a magyarul Vörös jelzés címmel megjelent könyvében is megírta és számtalan alkalommal elmesélte, ő vezette a Hermitage Capitalt, ami a kilencvenes évek végétől kezdve pár éven át a legnagyobb oroszországi nyugati befektetési alap volt. Ebben az időben a 2000-ben hivatalba lépő Putyin kvázi szövetségeseként leplezte le különböző oligarchák korrupciós ügyeit. Csakhogy Putyinnak erre, tehát a rá veszélyes szereplők félreállítására csak átmenetileg volt szüksége, amíg a kétezres évek nem konszolidálta az orosz hatalmi rendszert egy feudalizmusra emlékeztető szerkezetben.
Browdert 2005-ben kiutasították Oroszországból nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, később pedig letartóztatták oroszországi cégeinek ügyében eljáró ügyvédjét, Szergej Magnyitszkijt, aki a börtönben a verések hatására meghalt 2009-ben. További csavar, hogy Browder szerint Magnyitszkij az orosz történelem legnagyobb adócsalását leplezte le, amiben éppen Browder cégeit ellopva és nem létező adót visszaigényelve károsították meg az orosz államot negyedmilliárd dollárral. A Kreml-höz jól bekötött tettesek viszont a feljelentőt, tehát Magnyitszkijt és Browdert állították be tettesként, ezért indult ellenük eljárás. Az orosz vádak nemzetközi fórumokon nem kaptak hitelt, hiába próbálták Browdert többször az Interpol-listára tenni a legkülönbözőbb okokból.
Browder ezt követően a Putyin-rezsim ellenségeként kezdett lobbizni, aminek a nemzetközi politikára is nagy hatással lévő Magnyitszkij-törvény lett az eredménye. Az elgondolás szerint az orosz vezetésre akkor tudják a legnagyobb hatást gyakorolni, ha személyesen helyezik szankciók alá a Putyinhoz kapcsolódó oligarchákat, hogy ne tudják élvezni vagyonukat a nyugati országokban. Ezt az Egyesült Államokban 2012-ben írta alá Obama elnök, miután a Kongresszus mindkét háza kétpárti támogatással és hatalmas többséggel fogadta el. (Azóta Nagy-Britanniában, Kanadában és a balti országokban is elfogadtak hasonló törvényt.) Oroszország az orosz gyerekek amerikai örökbefogadását lehetővé tevő program leállításával válaszolt a törvényre, de vannak, akik szerint
ez a törvény az egyik legfontosabb oka annak, hogy Vlagyimir Putyin ilyen agresszíven akart beavatkozni az amerikai elnökválasztásba.
Ez utóbbi momentum azért érdekes, mert amikor 2016. június elején Donald Trump kampánycsapata titokban találkozott a Kreml-höz kötődő egyénekkel – akiktől a demokratákat lejárató információkat reméltek -, akkor Trump fiának későbbi magyarázata szerint az örökbefogadásokról beszéltek. Erre megfigyelők már akkor azt mondták, hogy ez valójában csak egy kódnév a Putyin körét érintő szankciókra. Most mindenesetre újra összejöttek ezek a témák, és nem kizárt, hogy a történet végén a Putyin körét érintő szankciók értelmi szerzőjét, egy volt nagykövetet és más amerikaiakat is ki fognak adni Oroszországnak koholt vádak alapján.
Világ
Még nagyobb amerikai függésben várja Trumpot Európa, mint nyolc éve
Trump visszatérésére a gazdasági, védelmi és pénzügyi integráció mélyítése lenne a logikus válasz, de ezt belső ellentétek akadályozzák.
Nem álltak le az orosz gázszállítások, de ha leállnának sem lenne gond
Nem okozna ellátásbiztonsági problémát, ha leállnának az orosz gázszállítások Ukrajnán keresztül, és az árakat is csak átmenetileg emelné meg.
A tengeri útvonal, amely mindenkinek fontos, mégis egyre veszélyesebb
Elvileg minden nagyhatalom abban érdekelt, hogy a Vörös-tengeren át lehessen jutni, mégis egy éve tartják rettegésben a hajósokat a húszi támadások.
Fontos
Sokkal jobban is lehet segíteni a középiskolásokat a pályaválasztásban
Pályaorientáció alatt leginkább egyszeri ismeretátadást szoktak érteni, pedig fontos lenne a diákokat végigkísérni a 9. osztálytól érettségiig.
Négy gyártól várja a gazdasági csodát a kormány, és mindannyian megérezzük, ha nem jön el
A kormány mintha túl gyors felfutással számolna az új autó- és akkumulátorgyáraknál, ami fokozza a jövő évi pénzügyi terveket övező kockázatokat.
Rá fognak kényszerülni a kisebb boltok is, hogy visszavegyék a palackokat
Az eddigi számok arra utalnak, hogy ha továbbra sem szerződnek le a MOHU-val, akkor maguk alatt vágják a fát.
