(A szerzők a Central European University oktatói.)
Az orosz-ukrán háború korunk egyik legnagyobb tragédiája Európában, a közvetlen közelünkben, egy szomszédos országban. Olyan tragédia, ami hosszú időre meghatározza régiónk gazdaságának fejlődését, az itt élő népek sorsát.
Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) rendszeresen frissített adatportálja szerint 2024 júniusának közepén hat és fél millió ukrajnai menekültet regisztráltak a világ különböző országaiban, ebből körülbelül hatmilliót Európában és azon belül közel hatvanezret Magyarországon. Ehhez jön még nagyjából három és fél millió „belső menekült”, akik az orosz-ukrán háború miatt kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat, de hazájukban maradtak. Ukrajna eredeti lakosságának negyedéről van szó, együttesen több mint tízmillió emberről, de úgy is fogalmazhatunk, hogy ugyanennyi emberi tragédiáról, és akkor még nem beszéltünk a háborúban elesettekről és sebesültekről, katonákról és civilekről, akiknek a száma becslések szerint több százezerre rúg.
A több mint két éve tartó küzdelemről, annak történelmi és politikai okairól, az emberek, városok és falvak szenvedéséről, a háborús rombolásról számos könyvet adtak ki már. A Springer kiadónál a napokban jelent meg egy olyan kötet, amely az események gazdasági vonatkozásait mutatja be. Az angol nyelvű könyvet (Central and Eastern European Economies and the War in Ukraine) Mátyás László szerkesztette, tíz fejezetének megírásában harminc szerző működött közre a térség országaiból, köztük szép számmal magyarországi szakemberek.
A szerzőknek nem volt könnyű dolga, hiszen a kézirat leadásának, illetve a vaskos könyv megjelenésének időpontjában a háború változatlan hevességgel folyt, a több mint egy évig tartó kutatói-szerzői munka során folyamatosan követni kellett a változó helyzetet, frissíteni kellett az adatokat. A rengeteg adat, táblázat, grafikon talán a kötet legnagyobb erénye, az olvasó további tájékozódását segítő, többnyire online elérhető források minden fejezet végén megtalálható jegyzékével együtt. Aki a könyv elektronikus változatát olvassa, egy-két kattintással eljuthat az eredeti, nagyrészt időről időre frissülő adatbázisokhoz, rendszeresen megjelenő és alkalmi híradásokhoz, hivatalos és civil szervezetek honlapjaihoz. A szerzők jelzik, hogy a „háború ködében” számos esetben bizonytalan forrásokból kellett dolgozniuk, egymásnak ellentmondó híreket kellett értékelniük.
A könyv egy korábbi, 2022-ben szintén a Springer által megjelentetett, hasonlóképpen sokszerzős és adatokban gazdag munka folytatása (Emerging Europeran Economies after the Pandemic – Stuck in the Middle Income Trap?). E korábbi kötet fő megállapítása szerint a nagy pénzügyi válság és a koronavírus-világjárvány közötti időszakban Közép- és Kelet-Európa országai eltérő mértékben ugyan, de közeledtek az Európai Unió átlagához, vagyis egy figyelemre méltó felzárkózási folyamatnak lehettünk tanúi. A Covid-sokk negatív hatással volt a térség minden országára, de azok gazdaságai ellenállóképesnek bizonyultak, és ebből a szempontból nem tekinthetők rosszabbnak a fejlettebb országoknál.
A kilábalás időszakában azonban újabb megrázkódtatás jött: Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát. Az ország háborús övezetté változott, ami a térség minden országára közvetlen és súlyos hatással volt és van ma is.
A könyv az Oroszország elleni szankciók hatásának áttekintésével indul, azt igyekszik feltárni, hogy az egymást követő szankciós csomagok milyen hatással voltak az érintett közép-kelet-európai országokra, köztük természetesen Magyarországra. Az első fejezet szerzői arra a következtetésre jutnak, hogy mivel az energián kívül az Oroszországgal folytatott kereskedelem korlátozott volt, a szankciók nem okoztak súlyos problémákat Közép- és Kelet-Európa országai számára, és ugyanez a helyzet a pénzügyi kapcsolatok tekintetében is. A kulcsfontosságú energiapiacon a gyors áremelkedés már a háború előtt megindult, de a fordulat – az újabb és újabb szankciók bejelentésének ellenére – már 2022 második felében bekövetkezett, ráadásul a szankciók az energiaellátás biztonsága érdekében és az egyes országok eltérő kitettsége miatt kivételeket is tartalmaztak.
A szerzők jelzik, hogy a szankciók rövid és hosszú távú hatásának felmérése nehéz feladat, mivel az nehezen választható el a háború közvetlen következményeitől, illetve a harci cselekmények miatti általános bizonytalanságtól és kockázatoktól, valamint azt is csak becsülni tudjuk, hogy mi történt volna az energiaárakkal, ha a háború nem tör ki. A szankciós kivételek csökkentették az olyan országokra nehezedő nyomást, amelyek nehezen tudják mérsékelni energetikai kiszolgáltatottságukat Oroszországgal szemben. Az importforrások diverzifikálását egyes országok már a Krím elfoglalása után megkezdték. Az alternatívák megtalálása, a függőség csökkentése, a kockázatok mérséklése kiemelt gazdaságpolitikai feladat.
A könyv második fejezete a régió országainak általános makrogazdasági és társadalmi helyzetét térképezi fel a háború kirobbanását követő másfél évben. A világjárvány, majd a háború hatását dupla sokként mutatja be, és párhuzamot von a 2008-as globális pénzügyi válsággal. Felhívja a figyelmet a látható és rejtett kockázati tényezőkre és gyengeségekre, köztük az energiaellátás bizonytalanságára, az inflációs nyomás erősödésére, a fiskális mozgástér korlátozottságára. Megállapítja, hogy az első háborús hónapok sokkja alatt született negatív forgatókönyvek (tartósan az egekbe szökő energiaárak, fűtetlen háztartások, az ipari termelés kényszerű visszafogása) nem valósultak meg, ami elsősorban az európai országok gyors és eredményes reagálásának köszönhető.
A szükségszerűen bekövetkezett recesszió mérsékelt és átmenetinek mutatkozik. Az infláció mindenesetre érzékenyen érintette a lakosság egyes csoportjait, ami tovább élezheti az amúgy is jelen lévő társadalmi feszültségeket és akadályozhatja a zöld átalakulást. A háború – más tényezőkkel együtt – megváltoztatja az eddig kialakult globalizációs mintákat, ami minden bizonnyal közvetlen hatást fog gyakorolni a világgazdaságba szervesen beépült közép- és kelet-európai gazdaságokra.
A makrogazdasági áttekintést követő szakaszok egy-egy részterületre koncentrálnak. A harmadik fejezet az érdeklődés középpontjában álló energiapiaccal foglalkozik. az árak emelkedésének a versenyképességre gyakorolt hatását a vegyipari és papíripari termékek példájával illusztrálja. Kitér a megújuló energiaforrásokra való áttérés állapotára, az ilyen források megjelenésére a vizsgált országok energiamixében. Bemutatja, hogy milyen akciókkal igyekeztek mérsékelni az energiaárak gyors emelkedésének hatását, kiemelve a lengyel gazdasági vezetés intézkedéseit. A követendő politikát illetően a szerzők a beszerzési források diverzifikálását, az energiahatékonyság növelését, a megfelelő jogi keretek kialakítását, valamint jól célzott ösztönzők használatát javasolják.
A kelet-közép-európai országok központi bankjai számára különleges kihívást jelentett a magasba szökő, a lakosság hangulatát rontó infláció kezelése, amire már hosszabb ideje nem volt példa. A feladatot nehezítette az az elvárás, hogy a pénzromlás elleni intézkedések ne akasszák meg a világjárvány után megindult gazdasági növekedést. A könyv negyedik fejezete sorra veszi az inflációt gerjesztő tényezőket, és elemzi a különböző országokban alkalmazott monetáris politikákat. Megállapítja, hogy az árak emelkedését alapvetően kínálati oldali sokkok okozták, amelyek a háború következményeként szétzilálták a nemzetközi kereskedelmet.
A legmagasabb infláció azokon a helyeken következett be, ahol a megelőző időszak monetáris politikája túlságosan laza volt.
Szerencsére a központi bankok gyorsan reagáltak, megemelték a kamatlábakat és megszigorították a monetáris politikát, aminek köszönhetően a kínálati oldali sokkok nem épültek be a várakozásokba: az inflációs ráták 2023-ban csökkenni kezdtek.
Ez után a fiskális politika és a vizsgált országok költségvetési helyzetének elemzése következik. A pandémia nehéz helyzetbe hozta az államkasszákat, bár azok helyzete (eladósodás, költségvetési deficit) eltérő volt az egyes országokban, aminek következtében változatosak voltak a reakciók is. A helyzet pontos felmérését nehezíti, hogy egyes hatások csak jelentős késéssel jelentkeznek a költségvetések kiadási és bevételi oldalain, ráadásul szinte lehetetlen megmondani (lásd erről a könyv utolsó fejezetét), hogy Ukrajna várható újjáépítése milyen terheket jelent majd.
Az ötödik fejezet egymásnak gyakran ellentmondó adatok és információk között próbál rendet teremteni, és olyan ajánlásokat igyekszik megfogalmazni, amelyek kezelhetővé teszik a kockázatokat, valamint hosszabb távon erősíthetik a gazdaság és a fiskális politika ellenállóképességét a hasonló sokkokkal szemben az egyes országokban és az EU egészében egyaránt. A helyzet sokat javult, de hátradőlni nem lehet, hiszen a háború változatlan hevességgel folyik, és ebben a helyzetben kiemelten fontos a költségvetési fegyelem.
A hatodik fejezet a külső egyensúly kérdését tárgyalja. Az emelkedő energiaárak okozta sokkszerű cserearányromlás a szigorodó külső pénzügyi helyzettel karöltve súlyos problémákat gerjesztett a régió országai többségének folyó fizetési mérlegében. A helyzetre az egyes országok különbözőképpen reagáltak olyan tényezőktől függően, mint például a monetáris politikában mutatkozó helyi sajátosságok, az euróövezethez való tartozás, politikai preferenciák, árfolyampolitika, a nyersanyag- és energiaáraknak való kitettség.
A szerzők szerint középtávon kevés remény van a háború előtti kedvező állapot visszatérésére, mivel a külpiaci pozíciókra számottevő hatást gyakorol a lakosság elöregedése, a gazdasági felzárkózáshoz szükséges beruházások nagysága, a digitalizálás és a zöld áttérés igénye. A nehézségeken enyhíthetnek a beruházásokat ösztönző fiskális és szerkezeti politikák, valamint az uniós támogatások. A külkereskedelmi forgalomba beépíthető pufferek, a szigorú és következetes gazdaságpolitika különösen fontosak a térség euróövezeten kívüli országai számára.
A hetedik fejezet bemutatja, hogy miközben a világkereskedelmi forgalom jelentősen lelassult 2022-ben és 2023-ban, a közép-kelet-európai térség Ukrajnával lebonyolított külkereskedelmi forgalma megnőtt, ami az exportban (ásványi anyagok és hadiipari termékek) és az importban (élelmiszerek) egyaránt megfigyelhető, bár szektoronként és árufajtánként eltérő mértékben, miközben egyes termékek esetében számottevő csökkenés is bekövetkezett. Az árhatás következtében az Oroszországból eredő import értéke is nagyobb lett, miközben az oda irányuló export csökkent, különösen a gépipari és szállítási berendezések területén. A cserearányok romlottak, de mivel az energiaárak jelentősen mérséklődtek, a helyzet javult.
Az Ukrajnába és Oroszországba irányuló, illetve az onnan származó külföldi befektetések jól érzékelhetően csökkentek. A helyzet érdekessége, hogy az Ukrajnából érkező informatikai befektetések számos munkahelyet teremtettek a régió egyes országaiban. Az országcsoport külkereskedelmi forgalma Ukrajnával és Oroszországgal jelentősen átrendeződött, és ez a folyamat ma is tart.
A könyv nyolcadik és kilencedik fejezete az Ukrajnából kiáramló menekültek helyzetével, jelenével és jövőjével foglalkozik. Az előbbi a háború okozta népvándorlás dimenzióit, lefolyását, a menekültek fogadásának módját és költségeit vizsgálja tágabb történelmi, társadalmi és politikai kontextusban, az utóbbi a munkaerőpiacra gyakorolt hatását elemzi. A jelen cikk elején található számok sokkolóak, a rendkívüli méretű és sebességű elvándorlás súlyos demográfiai katasztrófát jelent Ukrajna számára. Ugyanakkor az is kijelenthető, hogy Európa országai – a könyvben részletezett okokból – viszonylag könnyen befogadták ezt az óriási tömeget.
A szerzők a legtöbb menekültet fogadó Lengyelországra koncentrálnak, Krakkó példáján bemutatva, hogy egy város hivatalos és civil szervezetei miként reagálnak egy ilyen helyzetre, milyen költségeket, milyen egyéni és közösségi terheket vállalnak fel. A könyvnek ez a szakasza Grúzia példáján keresztül az Oroszországból elvándoroltak helyzetével kapcsolatban is megfogalmaz néhány gondolatot. A nyolcadik fejezet külön elemzi a gyerekek sorsát, akik nagy számban mutatkoznak a menekültek között, többnyire fiatal édesanyák kíséretében. A fejezet egy rövid esettanulmányt is közöl az izmosodó ukrán információtechnológiai szektor kulcsszereplőinek helyzetéről, az informatikai szakemberek mozgásáról.
A kilencedik fejezet bemutatja, hogy a helyzet tragikus volta ellenére az Ukrajnából érkező friss és jelentős részben képzett munkaerő, a menekültek elhelyezkedési, egzisztenciaépítési kényszere és vállalkozó szelleme végső soron pozitív hatással van a befogadó országok gazdaságára, miközben rövid távon nyilván megterheli az érintett országok és települések költségvetését, egészségügyi, oktatási és szociális ellátási rendszerét. A helyzet ezen a téren is változó: a letelepülő, munkába álló, közösségekbe integrálódó, a kockázatokat mérlegelő menekültek tervei is átalakulnak, és ahogy a kilencedik fejezet jelzi, nehezen felmérhető, hogy közülük a háború után hányan fognak visszatérni a hazájukba.
A menekültek hazatérése kulcsfontosságú Ukrajna újjáépítése szempontjából – világít rá a könyv utolsó fejezete. A háború sújtotta országot egyszerre kell majd újjáépíteni és modernizálni, ami rendkívüli feladat. Megvalósítása során figyelembe kell venni, hogy a hatalmas ország nem homogén, egyes régiói között jelentősek a minőségi és szerkezeti különbségek, amelyeket a fejezet szerzői részletesen elemeznek.
A tervezők előtt súlyos kérdések sorakoznak: mennyi pénzre van szükség az újjáépítéshez, ki fogja azt finanszírozni? Miként lehet az országot hosszabb távon az európai gazdaságba integrálni anélkül, hogy szétrombolná az Unió belső piacát? Az EU előszobájában több ország vár már bebocsátásra – miként lehet elérni, hogy az ukrajnai újjáépítés miatt ne érezzék úgy, hogy az orruk elől halásszák el a forrásokat? És egyáltalán: miként lehet ezt az óriási projektet egyszerre elfogadhatóvá tenni Ukrajna népe és Európa országainak lakossága számára? Ráadásul egy ilyen akció csak akkor lehet igazán hatékony és hiteles, ha teljesen átlátható az érintettek számára.
Biztosak lehetünk abban, hogy ez a szörnyű háború átható és hosszú távú hatással van és lesz Közép-Kelet-Európa országainak gazdaságára és társadalmára. Ez a hatás eltérő mértékű az egyes országok esetében, ahogy ezt a könyv egyes fejezetei részletesen bemutatják. A világjárványt követő háborús sokk felgyorsíthatja a strukturális és gazdaságpolitikai reformokat, és előre lendítheti a zöld átalakulást, miközben a figyelmet a növekedés mellett határozottan az ellenállóképesség, az egyre többször emlegetett nemzetgazdasági és vállalati szintű reziliencia fontosságára is ráirányítja. Ez utóbbi szempontból a régió országai és gazdasági szervezetei eddig alapjában véve jól vizsgáztak, de a tragikus eseményeknek sajnos még nincs vége, a fronton dörögnek a fegyverek.
A könyvnek egy általánosabb tanulsága is van. Megerősíti azt a következtetést, hogy a globalizáció folyamata valóban fordulóponthoz, vagy ahogy nemrég Joe Biden amerikai elnök fogalmazott, inflexiós ponthoz érkezett. Az ukrajnai háborút is elemezve a gazdasági és politikai vezetőknek mindenfelé el kell gondolkodniuk azon, hogy a kialakult rendszernek hol vannak a gyenge pontjai, mik a kockázati tényezői, a nemzetközi munkamegosztásnak hol vannak a korlátai, és miként lehet a rendszert biztonságosabbá, kiszámíthatóbbá tenni. Tanúi lehetünk, hogy a gazdasági döntéseknél miként növekszik a hatalmi, geo- és biztonságpolitikai tényezők súlya, akár a gazdasági racionalitás rovására is. Az ukrajnai háború gazdasági hatásairól szóló, de nem csak közgazdászoknak szánt könyv ebből a szempontból adatokkal gazdagon alátámasztott, részletgazdag, sok szempontú esettanulmányként is felfogható.
Világ
Fontos