A Fidesz-kormányok sosem sajnálták a pénzt a célzott családtámogatásokra, az viszont vitatott, hogy ez milyen eredményeket hozott. Az biztos, hogy ezek növelték a harmadik gyermek születésének esélyét a családokban, és pár évvel ezelőttig a teljes termékenységi arányszám is szépen nőtt a 2011-es mélypontot követően. A képet azonban erősen árnyalja, hogy a legutóbbi adatok szerint a tendencia ismét kedvezőtlenné vált, az idei első negyedévre a növekedés több mint fele eltűnt.
A családtámogatások jelentős része a lakáshoz jutást segíti, és mivel éves szinten százmilliárdos összegekről van szó, ennek hatása van az ingatlanpiacra. Ezt mutatjuk be cikkünkben a KSH népszámlálási adatbázisa alapján.
Országos szinten az nem sokat változott az ezredforduló óta, hogy mennyien laknak saját házban, lakásban: a saját ingatlannal rendelkezők aránya 91-ről 90,6 százalékra csökkent, míg a bérelt ingatlanban lakó magyarok aránya 8,1 százalékról csak 9 százalékra nőtt. Az egyéb használat aránya 0,9-ről 0,8 százalékra csökkent. Ez alatt leginkább a szívességi lakáshasználatot lehet érteni.
Mint látható, a falvakban gyakorlatilag nem változott a saját tulajdon aránya (-0,1 százalékpont), a nem kiemelt városokban is csak kisebb változás következett be (-0,4 százalékpont). Dupla ekkora volt a csökkenés a megyei jogú városokban, de jelentősebb átrendeződés csak a fővárosban zajlott le: 2,7 százalékpontot csökkent a saját tulajdonban élők aránya, míg a bérleményben élőké 14,7 százalékról 17,5 százalékra emelkedett.
Minden hatodik budapesti már albérletben lakik, míg a falvakban csak százból hárman.
Ebben szerepet játszhat a 2019 közepén bevezetett falusi csok, illetve az, hogy a nagyobb városokból emiatt többen költözhettek saját ingatlanba falura. Nem véletlen, hogy országosan nem igazán van szó lakhatási válságról, míg a fővárosi főpolgármesteri kampányban kiemelt szerep jut ennek a témának.
A megyék között is nagy különbségek vannak, aminek egyik oka a településméretekben keresendő. Az egyik legszegényebb megyében, Nógrádban a legmagasabb a saját tulajdon aránya, amelyet az egyik leggazdagabb, Pest megye követ. A fentiek alapján nem meglepő, hogy a fővárosban élnek a legkevesebben saját ingatlanban.
Településméret szerint vizsgálva (az alábbi grafikonon a településtípusra kattintva) az látható, hogy a falvak és kisebb városok esetében nincsen érdemi különbség a megyék között. A megyei jogú városok között viszont látványosabb különbségek vannak: a pörgő gazdaságú Győrben, az Ausztriába átjáró munkavállalókat altató Sopronban, Tatabányán és Szombathelyen laknak a legtöbben albérletben.
Családi helyzet szerint a jellemzően fiatalabb egyedülállók körében (az alábbi grafikonon őket jelenti a „nem családháztartás” kategória) 86,5 százalékos a saját ingatlan aránya, a házas- és élettársaknál 93,3 százalékos. Az egyedülálló szülők esetében viszont csak 89,3 százalékos a saját lakástulajdon. Ebben szerepet játszhat, hogy ők jellemzően eleve nehezebb anyagi körülmények között élnek, és még ehhez jön hozzá, hogy számos állami támogatást csak házaspárok vehetnek igénybe.
Az állam ma már a falvakban ad nagyobb ingatlanvásárlási támogatásokat, pedig az adatok alapján erre a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban lenne szükség: míg Budapesten csak a házas- és élettársak 85,7 százaléka rendelkezik saját ingatlannal, a falvakban 97,2 százalék.
A következő ábrán az látszik, hogy a 15 éven aluli gyermeket nem nevelő háztartásokban csökkenni kezdett a saját tulajdonú ingatlannal rendelkezők aránya. Ebben a körben olyan családok is vannak, ahol van gyermek, de már idősebb – az adatok alapján nem kizárt, hogy a csokosok kiszorították őket az ingatlanpiacról. Az egy- és két, 15 évnél fiatalabb gyermeket nevelő háztartások közül sokan igénybe tudtak venni valamilyen állami ingatlantámogatást, ennek lehetett enyhe hatása minden családtípus esetén.
Ebből vagy az szűrhető le, hogy a kormány támogatáspolitikája működik – hiszen az előnyben részesíteni kívánt kör lakhatási feltételei javultak -, vagy az, hogy pont az ellentétére lenne szükség: a fővárosi és nagyvárosi albérletben élő, gyermeküket egyedül nevelőknek kellene támogatásokat adni. (Abba most ne menjünk bele, hogy mennyire érdemes támogatni önmagában a saját lakástulajdont, illetve fékezni a falvakból történő elvándorlást.)
Jól látható, hogy a három és többgyermekes családokban látványosan megnőtt a saját ingatlannal rendelkezők aránya. Az is látható, hogy minden gyermekszám mellett a házasok jóval többen rendelkeznek ingatlannal, mint a gyermeküket egyedül nevelők. A több családból álló háztartások esetében pedig felmerül, hogy korábbi házasságból származó ingatlan, illetve több generáció együttélése esetén a felmenők korábbi ingatlanszerzése játszik szerepet.
A csokra jelentős összegeket költött a kormányzat, évente 100-130 milliárd forintot az MNB adatai alapján. Ennek egyre nagyobb részét a falusi csok teszi ki, 2022-re már az 51 százalékát. Így a lakosság negyedét adó falvak ebben a tekintetben messze több támogatásban részesültek, mint a városok.
Ehhez képest a legtöbb ingatlan – többek között a falusi csok segítségével – főként a Balaton térségében épült, ahogy az alábbi ábrán látható. Emellett a főváros és Győr vonzáskörzetében újult meg jelentősen az ingatlanállomány.
A legtöbb új ingatlannal rendelkező magyarországi település Rajka, ahova főként szlovák állampolgárok költöztek, a falu tulajdonképpen Pozsony elővárosává vált. Minden második ingatlan 2010 óta épült.
A falusi csok hatását a népességszámra, a gyermekek születésére a Modern Geográfia tudományos folyóiratban 2023-ban megjelent kutatás vizsgálta. Uhljár Péter, Pári András és Papházi Tibor arra a következtetésre jutottak, hogy a falusi csok demográfiai szempontú vidékfejlesztő hatása nehezen mérhető egyrészt a túl rövid időszak, másrészt a koronavírus-járvány egyszeri hatásai miatt. A 2019-es és 2020-as adatok alapján a kiemelten támogatott falvakban magasabb termékenységi számokat látni, és nőtt a lakosság. Ez nem meglepő, hiszen vállalni kell a gyermekek megszületését.
Az adatok, változók közötti kapcsolatok azonban nem erősek, ráadásul az ország egyes térségeiben eltérő folyamatokat láttak: vannak olyan nagyvárosok, amelyek térségében a nem támogatott településeken a kérdéses mutatók jobban nőttek. Olyan is előfordul, hogy átlagosnál alacsonyabb csok-kiutalás mellett nőtt a gyerekszám. A kutatók úgy látták, hogy ha országos szinten pozitív is a falusi csok hatása, térségeken belül tovább mélyítheti a területi egyenlőtlenségeket.
Lakás pedig lenne a nagyvárosokban is: ahogy a népszámlálási adatok mutatják, a fővárosban és a nagyvárosokban nőtt a nem lakott, tehát üresen álló lakások és házak száma és aránya is. A falvakban viszont a jelek szerint a csok nemcsak az új házak építését ösztönözte, hanem az üresen állókat is sikerült eladni, felújítani. A községekben ugyanis nem nőtt, hanem csökkent az ilyen ingatlanok száma és aránya is.
A lakhatás kapcsán azért van – legalábbis elsőre – pozitív jelenség is: egyre nagyobb lakóterület jut minden településtípuson a magyaroknak. Tíz négyzetméternél kisebb helyen csak a lakosság egy százalékának kell már élnie egy főre vetítve. Ebben a mutatóban nincs is olyan nagy eltérés a településtípusok között – de ebben is a kiemelten támogatott falvak állnak a legjobban.
Igaz, a jelenség hátterében leginkább a lakosságcsökkenés áll, és hogy egyre többen maradnak idős korukra egyedül.
Adat
Fontos