Dél-Korea makrogazdasági szempontból korunk legnagyobb fejlődési sikersztorija, emiatt a koreai receptre térségünkben és hazánkban is gyakran hivatkoznak politikusok, közgazdászok és üzleti vezetők. A koreai csoda csodálata ugyanakkor általában kimerül a nyilatkozatokban, és sem a koreai gazdaságpolitikai fogások átvétele, sem a nemzeti bajnokok koreai mintára történő felemelése nem jellemző a régióra.

Van azonban egy jelenség, amelyben a koreai és magyar gazdaságpolitika hasonló. A Magyar Nemzeti Bank a Növekedési Hitelprogramjának keretében 6300 milliárd forint értékben hitelezte kedvezményes feltételek mellett a hazai vállalkozásokat, Növekedési Kötvényprogramja keretében 1550 milliárdos keretből vásárolt vállalati kötvényeket;  a kormány 700 milliárd forintos kerettel indította el az év elején a Baross Gábor Újraiparosítási hitelprogramot, és a Gazdaságfejlesztési Minisztérium szerint a Magyar Fejlesztési Bank, az Eximbank és más programok hiteleivel kiegészülve az állam a GDP 4 százalékának megfelelő, 3000 milliárd forintnyi forrást biztosít kedvezményes feltételekkel a hazai vállalkozások számára. 

Ez sokban hasonlít az előző, baloldali dél-koreai kormány tevékenységéhez: Mun Dzsein elnök 2017-es hatalomra jutását követően jelentősen nőtt a hazai középvállalkozásoknak nyújtott kedvezményes állami hitelek értéke, és GDP-arányosan 2019-re 3,1 százalékot tett ki a folyósított kölcsönök értéke.^*Míg tehát a magyarországi 4 százalékos arány a keret méretét jelöli, addig itt a valóban kifizetett pénzről van szó.

Az ilyen olcsó állami források a likviditási problémák esetén, például a koronavírus-járvány vagy más recessziós epizódok alatt fontos szerepet játszanak az átmeneti pénzügyi gondba került vállalatok túlélésének biztosításában, és ideális körülmények között a hatékony vállalatok gyorsabb növekedését is lehetővé tehetik. 

Ugyanakkor a bőkezű állami hitelezéssel (illetve általában véve a laza pénzügyi kondíciókkal) kapcsolatban régen ismert elméleti probléma, hogy az nem tesz jót a gazdasági hatékonyságnak. Az ingyenhitelek a kevésbé termelékeny, sőt akár a tartósan veszteséges vállalatok számára is lehetővé teszik, hogy elkerüljék a csődöt. Emiatt az utóbbi évtizedekben a fejlett világ számos gazdaságában megnőtt a “zombivállalatok” száma, azaz egyre több olyan cég van, amely üzleti tevékenysége során nem tudja kitermelni adósságának törlesztését, újabb ingyenhitelek felvételével viszont fent tud maradni. Míg ez egy válság során a foglalkoztatás és beruházások fenntartása miatt üdvözítő dolog, addig normális esetben káros, hiszen az ezen vállalatok által felemésztett befektetési tőke máshol jobban hasznosulna és a dolgozók is több értéket tudnának teremteni egy innovatívabb cégnél. A piaci versenynek, az innovációnak, és így a fogyasztóknak és a tágabb gazdaságnak is árt, ha nem a piaci körülmények között életképes vállalkozások versenyeznek egymással, hanem az állam csecsén lógó zombik.

Egy friss kutatás szerint Dél-Koreában is ez utóbbi problémához vezetett a növekedési hitelezés elburjánzása: az olcsó állami hitelek bár valamelyest növelték a beruházásokat, de lehetővé tették, hogy a hatékonytalan vállalatok piacon maradjanak, és emiatt összességében csökkentették a termelékenységet. 

Samsung ellen kkv

A dél-koreai kkv-hitelezés felfutása a 2017-es kormányváltáshoz köthető. A baloldali Mun Dzsein elnök hatalomra jutását követően a kabinet központi céljává vált a kis- és középvállalkozások támogatása, amihez egy külön kkv- és startupügyi minisztériumot is létrehoztak, és több, a kkv-fejlesztéseket célzó kormányzati program indult. 

Mun kisvállalkozások iránti elköteleződését kissé ironikus módon a koreai gazdasági modell egyenlőtlenségei szülték: a dél-koreai baloldal régi állítása, hogy a nagy koreai konglomerátumok, a csebolok – például a Samsung, az LG vagy a Hyundai – hiába voltak a koreai csoda zászlóvivői, túl nagyra nőttek, és belgazdasági dominanciájuk számos negatív következménnyel is jár. 

A dél-koreai GDP nagyobb részét az ilyen csebolok termelik meg, az Európában is ismert elektronikai termékei mellett tucatnyi további feldolgozóipari és pénzügyi szektorban is tevékenykedő Samsung egymaga a dél-koreai kibocsátás ötödét adja. Ezzel az egyik probléma, hogy egy erősen duális gazdaságszerkezetet takar: míg a kis- és középvállalatok a foglalkoztatás 80 százalékát teszik ki, termelékenységük a nagyvállalatokénak csupán harmada, amely az egyik legnagyobb különbség az OECD tagállamai közül (még a magyarnál is jelentősebb, nálunk 40 százalék az arány). A másik, kapcsolódó probléma, hogy a csebolok és a többiek közti szakadék a bérekben is megmutatkozik, és ezáltal az egyebek mellett 2020-ban a legjobb filmnek járó Oscar-díjat elnyerő Élősködők vagy a Netflixen nézettségi rekordokat döntő Squid Game filmsorozatban tárgyalt társadalmi egyenlőtlenségeknek is az egyik legfontosabb oka.  

A baloldal egy további problémája a csebolokkal, hogy az azok mögött álló dinasztiáknak a politikai életre is komoly ráhatásuk van: a Samsung vezérét, Li Dzsejongot korábban egy szövevényes ügyben első fokon börtönre ítélték Mun elődje, a korrupciós botrány miatt lemondatott Pak Gunhje megvesztegetése miatt, de az 1990-es években apja ellen is született elmarasztaló ítélet. (Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az eredetileg a Samsung és más csebolok megrendszabályozásának ígéretével hatalomra jutott Mun-kormány végül a “nemzeti érdekre” hivatkozva 2022-ben kegyelmet adott Li Dzsejongnak.) 

Mun Dzseinék úgy vélték, hogy a csebolok hatalmának megtörésének és az inkluzívabb gazdasági fejlődés előmozdításának legjobb eszköze a kkv-k támogatása, ennek része volt a növekedési hitelezés is.  

Több pénz, kisebb termelékenység

Kim Dzsihjon, a koreai jegybank korábbi elemzője és University of Western Ontario doktorjelöltje szerint a programnak köszönhetően kkv-k átlagosan 2,5 százalékponttal alacsonyabb kamattal tudtak kormányzati kölcsönhöz jutni, mint piaci hitelekhez, és az állam kisebb fedezetet követelt meg a hitel feltételeként, mint a kereskedelmi bankok. Ez a kkv-szféra forráséhségét is növelte: míg 2014 és 2016 között a növekedési hitelek értéke a GDP 2,25 százalékát tette ki, addig 2018-ra 2,85 százalékra, 2019-re 3,1 százalékra nőtt. 

Kim az említett kutatásban 14 ezer 569 darab dél-koreai feldolgozóipari vállalkozás üzleti eredményének változását vizsgálta meg, hogy kiderítse, milyen hatással volt rájuk az állami hitelezés felfutása. A mintában szereplő cégek értékesítése a teljes dél-koreai feldolgozóipar 80 százalékát tette ki, és a vizsgált vállalatok 86 százaléka a kormányzati program által kedvezményezett  középvállalkozás volt.

Ez utóbbi a dél-koreai besorolás szerint azt jelenti, hogy legfeljebb 130 milliárd forintnak megfelelő dél-koreai vonnyi vagyonnal bír, árbevételének hároméves mozgóátlaga pedig 20 és 40 milliárd forintnak megfelelő von között van. A kedvezményes hitelnek az is feltétele volt, hogy az érintett középvállalat tulajdonosi szerkezete ne kapcsolódjon a csebolokhoz – a konglomerátumokat jellemzően szövevényes, akár több száz cégre kiterjedő tulajdonosi háló fogja össze, amelynek gyakran kisebb vállalkozások is részei.

Check out @jihyun_econ great JMP!

The Korean government increased direct loans to firms by 1pp of GDP. This increased firm investment but also allowed unproductive firms to survive.

The net effect is a productivity decrease despite gov intentions.

More👉https://t.co/TCHVDxGgYt https://t.co/SXXfW6MDyO pic.twitter.com/Q6GtQNdG9G

— Sergio Ocampo Díaz (@socampdi) November 23, 2023

Az adatok alapján a koreai növekedési hitelprogram valóban jelentősen csökkentette az arra jogosult vállalkozások finanszírozási költségét mind saját korábbi költségeikhez képest, mind a kedvezményes hitelre nem jogosult vállalatokhoz viszonyítva. Az olcsóbb források a kkv-k beruházásaiban is megjelentek, a csökkentő hitelköltségekkel szembesülő vállalatok beruházásai 5 százalékkal nőttek az alapesethez képest. A vállalkozások megszűnésének intenzitása csökkent, míg 2014 és 2016 között a feldolgozóipari kkv-k évi átlag 1,4 százaléka húzta le a rolót, ez 2017 és 2019 között 0,9 százalékra mérséklődött.

Az első ránézésre szép eredményekkel két baj van. Az egyik, hogy a vállalatok megszűnésének csökkenése döntően az alacsony termelékenységű, más szóval rosszul működő cégek fennmaradásához volt köthető, emiatt a zombivállalatok aránya közel 4 százalékponttal nőtt 2017 és 2019 között. A program ugyanakkor a rentábilisan üzemelő vállalkozások fennmaradására nem volt szignifikáns hatással, ami jelzi, hogy a jó pénzügyi helyzetben lévő, innovatív és növekvő vállalatok békeidőben a piacról is jó feltételekkel tudnak forráshoz jutni.

A másik, kapcsolódó probléma, hogy ugyan a támogatott kkv-k új beruházásai valamelyest javítják hatékonyságukat, ez nem tudta ellensúlyozni annak a negatív hatását, hogy több gyengébb cég maradt a piacon. Kim modellje szerint emiatt a koreai feldolgozóipar számára tízéves távlatban 0,3 százalékos termelékenységcsökkenést okoz a növekedési hitelprogram helyi verziója: az új beruházások 0,1 százalékkal növelik, a gyengébb cégek fennmaradása 0,4 százalékkal csökkenti a hatékonyságot.

Bár a hazai NHP hatásairól a Google Scholar tudomása szerint nem készült ehhez mérhető minőségű kutatás, a hatásmechanizmusok vélhetően Magyarországon is hasonlóak voltak. Ez egyébként a koreai fejlődési modell tankönyvi, kissé idealizált verziója alapján sem meglepő: a Samsung, a Hyundai, az LG és más csebolok az 1960-as évektől ugyan valóban jelentős állami forrásokat és szakpolitikai támogatást kaptak a terjeszkedésre, de ennek fejében a kormány komoly teljesítménybeli elvárásokat támasztott velük szemben. Ezek a hatákonysági elvárások a minden vállalat számára elérhető kormányzati hitelprogramokból hiányoznak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Világ csebol dél-korea hitelezés kkv kkv-k növekedési kötvényprogram termelékenység Olvasson tovább a kategóriában