(A szerző a Habitat for Humanity Magyarország energiahatékonysági szakértője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A rezsicsökkentés miatt az Európai Unióban Magyarországon a legalacsonyabbak a lakossági gáz- és áramárak. Mégis, a magyar lakosság arányaiban sokkal többet költ energiára, mint az uniós átlag, és ez aránytalanul nagyobb terhet jelent az alacsony jövedelmű háztartások számára. A klímavédelmi törekvések megvalósításakor – például a karbonadó bevezetésekor – ez még hangsúlyosabb probléma lesz.

A klímaválság kezelése és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése Európa egyik legfőbb prioritásává vált az elmúlt években; ezt a törekvést az egekbe szökő energiaárak és az energiaválság még hangsúlyosabbá tette. Ennek érdekében számos olyan jogszabályt – direktívákat és rendeleteket – vizsgálnak felül, módosítanak és alkotnak meg az unióban, amelyek a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, gáz) használatának és a szén-dioxid-kibocsátásnak a csökkentését célozzák. Ezek közül azonban néhány új követelmény nagy terhet róhat az alacsony jövedelmű, rossz energiahatékonyságú épületekben lakókra.

Ennek az új, részeiben még alakuló jogszabályi rendszernek, a „Fit for 55”, magyarul „Irány az 55%!” jogalkotási csomagnak két típusú karbonkibocsátás-csökkentést ösztönző eszköze van: a kibocsátáskereskedelmi rendszer (Emission Trading System, ETS) és az energiaadó. Utóbbi az energiafelhasználáson, üzemanyag-fogyasztáson keresztül hat, magasabb árral ösztönözve a kevesebb és fenntarthatóbb energia fogyasztását, hiszen a kisebb fosszilisenergia-fogyasztás kisebb karbonkibocsátással jár.

Az ETS ezzel szemben közvetlenül a szén-dioxid-kibocsátást árazza be. Az „Irány az 55%!” keretében a közúti közlekedésre és az épületekre is kiterjesztették a kibocsátáskereskedelmi rendszert. Így a kibocsátások ára meg fog jelenni a háztartások által felhasznált, leginkább fűtési és az egyéni, illetve közösségi közlekedéshez használt energiában, karbonadó formájában.

Ez különösen azokra a háztartásokra róhat majd nagy terhet, ahol alacsony a jövedelem, és/vagy a kiadásokhoz képest magas a rezsi. Az energiaköltségek ugyanis nem abszolút értékben, hanem leginkább a nagy energiaigényű, elavult épületállomány és az EU-s összehasonlításban alacsony bérek miatt számítanak magasnak hazánkban. A karbonadó bevezetésével és így a magasabb energiakiadásokkal járó extra terhet mindenképp enyhíteni kell majd, hogy ne szenvedjenek aránytalanul nagy hátrányt az eleve sérülékeny csoportok.

Hasznos lehet a karbonadó

A magyarországi karbonadó lakossági bevezetése sok tekintetben nagy vihart kavaró téma. A rezsicsökkentéshez hozzászokott magyar lakosság nehezen fogad el bármilyen energiaár-emelkedést, és vannak olyan háztartások, amelyeknek a rezsicsökkentés valóban biztonságot ad; mások azonban kevésbé vagy egyáltalán nincsenek rászorulva erre a támogatásra.

A rendszert mindenképpen szükséges lenne újragondolni, nemcsak azért, mert évente akár 1-2 ezer milliárd forintjába is kerülhet a költségvetésnek, és az egységesen alkalmazott árplafon előnyeit a magas jövedelmű háztartások élvezik leginkább. Hanem azért is, mert árjelzés nélkül az energiafogyasztás nő (a lakossági szektorban 2014 óta nagyjából folyamatosan), a szabályozott energiaárak alacsony szintje pedig nem ösztönzi a háztartásokat a fosszilis tüzelőanyagok (például a gáz) takarékos használatára, és így a kibocsátás sem tud csökkenni.

A klímaválság elkerüléséhez minden lehetséges eszköz megfontolása és minden szereplő – beleértve a lakosságot is – valamilyen szintű erőfeszítése szükséges. A karbonadót ezért eleve elutasítani nem feltétlenül szerencsés. Tény azonban az is, hogy a magasabb energiaárak sokkal nagyobb terhet rónak bizonyos társadalmi csoportokra, ezért alapvető fontosságú, hogy a zöld átállás méltányos módon történjen, és a rászoruló háztartások támogatása minden esetben biztosított legyen.

Az elmúlt időszakban több hazai és nemzetközi elemzés is foglalkozott a karbonadó és az ETS kiterjesztésének gazdasági és társadalmi hatásaival. A Habitat for Humanity Magyarország egy frissen megjelent nemzetközi kutatás keretében elemezte az itthoni helyzetet, amely a karbonárazás hatásait és annak lehetséges (újra)eloszlását vizsgálta néhány közép-európai országban. A kutatás elsősorban a karbonadó hatásait vizsgálta, de mivel (néhány technikai eltérést leszámítva) az ETS közlekedésre és épületekre való kiterjesztése is hasonló hatásokkal jár, a főbb megállapítások mindkét eszközre vonatkoznak.

A makroszintű modellezés azt vizsgálta, hogy milyen hatása lenne a karbonadó bevezetésének a GDP-re, a foglalkoztatottságra és az energiaimportra. A modellezett forgatókönyvek alapján a karbonadóhoz hat év alatt tudna alkalmazkodni a gazdaság, ami azt jelenti, hogy addig még alacsonyabb, de utána már magasabb GDP-t termelne a karbonadó nélküli forgatókönyvhöz képest. A karbonadó bevezetése hozzájárulhatna a magyar gazdaság fosszilis tüzelőanyagok importjától való függőségének csökkentéséhez, és a foglalkoztatottságban is csak kis mértékű lenne a csökkenés, amely könnyen ellensúlyozhatóvá válna megfelelő szakpolitikai eszközökkel. Így tehát az intézkedés bevezetésének makroszintű negatív hatásaitól nem kell tartanunk.

De hogyan csökkenthetjük a lakosság terheit a karbonadó bevezetésekor?

A kulcs az újraelosztás

A karbonadó bevezetése Magyarországon kényes téma. Egy friss kutatás szerint egy ilyen intézkedésnek – a kormányzati ellenvetések mellett – a társadalmi elfogadottsága is igen alacsony. Ugyanakkor a megfelelő szakpolitikai beavatkozásokkal csökkenthető a háztartásokra háruló teher.

A már említett Habitat tanulmány ezzel a kérdéssel is behatóan foglalkozik. A karbonadó valóban növelné a lakossági energiaárakat, de nem egyformán terhelné meg az alacsonyabb és magasabb jövedelmű csoportokat. Az egységes mértékű adó az alacsony jövedelműeket érintené a legrosszabbul: az áremelkedésre ők a már sok esetben eleve elégtelen fogyasztásuk további csökkentésével reagálnának, vagy a jövedelmük még nagyobb arányát fordítanák rezsire. Az intézkedés bevezetése esetén ezeket a negatív hatásokat mindenképpen figyelni és enyhíteni kell.

Annak érdekében, hogy ezt az aránytalan terhet elkerüljük, az adóból származó bevételek újraelosztására lenne szükség. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy amennyiben ez a kevésbé tehetőseket célozza, az mind a kibocsátás, mind az energiaszegénység csökkentése szempontjából előnyös lenne, és sokkal erősebb pozitív hatásokkal járna, mint ha egyformán részesülne az elosztásból minden háztartás.

A karbonadó bevételeit az alacsony jövedelmű családokra fordítva jelentősebb mértékben csökkenthetők lennének a magas energiaköltségekkel és a kifűtetlen, egészségtelen lakásokkal kapcsolatos problémák, az ezekkel járó állami – például egészségügyi, levegőminőségi – kiadások, és végső soron a karbonkibocsátás is. A tehetősebb háztartások jóléti szintje minimálisan, szinte észrevehetetlenül csökkenne a karbonadó hatására, ugyanakkor a sérülékenyebb csoportokat megóvná a kiszolgáltatott helyzetbe kerüléstől.

Újraelosztási mechanizmus: Szociális Klímaalap

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a karbonadó visszaosztása megtörténne-e, és ha igen, akkor a méltányos átállás szempontjait figyelembe vennék-e hozzá a döntéshozók. Erre jó az a megoldás, amit az Európai Unió a kibocsátáskereskedelmi rendszer kiterjesztése kapcsán hozott létre. A háztartások növekvő kiadásainak ellensúlyozását az úgynevezett Szociális Klímaalap létrehozásával oldaná meg, amelyet az uniós országok a kiterjesztett kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevételek 25 százalékából finanszíroznak. Tehát a bevételek egy részét kötelező lesz az alapon keresztül a meghatározott célokra fordítani: azokat a lakosokat és kisvállalkozásokat kell ebből támogatni, akik különösen ki vannak téve a változásoknak.

Az alapnak konkrét intézkedéseket kell finanszíroznia az energiaszegénység kezelésére, mind rövid, mind hosszabb távon, a közvetlen rezsitámogatástól kezdve az épületkorszerűsítésig. Az alap pénzügyi forrásaihoz való hozzájárulás és részesedés mértéke tagállamonként eltérő, az adott ország bruttó nemzeti jövedelemindexétől, szén-dioxid-kibocsátásától, illetve a lakosságon belüli rászorulók arányától függően.

A tagállamok nettó befizetők vagy nettó kedvezményezettek lesznek, Magyarország az utóbbiak közé tartozik: 2026-tól 2032-ig megközelítőleg 1000 milliárd forint állna rendelkezésre erre a célra hazánk számára. Így a kötelezettség teljesítéséhez pénzügyi forrás is érkezik majd hazánk számára az Európai Unióból, amelyet már csak jól kell célozni és felhasználni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz el nem füstölt energia bónuszaiból jutnia kell a szegényebbeknek isKárosanyagkibocsátás-csökkenést elő lehet idézni célzott intézkedésekkel és szabályozással, valamint a kvótakereskedelem újraszabásával is, de a társadalmi hatásokra mindenképp figyelni kell.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkLegyen első az energiahatékonyság!A magyar lakóépületek kétharmada elavult, és miközben évente százezer ingatlan átfogó felújítására lenne szükség, legtöbbször nem használják ki az energiamegtakarítási potenciált.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA rezsi emelkedése hajtja vissza a magyar dolgozókat az irodábaJópofa az irodai sókamra vagy zen-szoba, de sokaknál többet nyom a latba, ha a bejárásnak köszönhetően nem lépik túl az otthoni kedvezményes áram- és gázfogyasztási keretet.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet energiaárak Fit for 55 klímaváltozás rezsicsökkentés Olvasson tovább a kategóriában