Meghatározná a NATO, melyik fronton vessék be a magyar katonákat egy Oroszországgal vívott háborúban
Ukrajnának nincs valós esélye a NATO-tagságra, de a keleti tagállamok jelentősége tovább nő. A július 11-12-i vilniusi NATO-csúcs nagy dobása azonban az új védelmi tervek elfogadása lehet, amiről már jönnek a szivárogtatások.
Háttér: az orosz agresszió megerősítette a NATO-t: nőnek a védelmi kiadások, lendületet kaptak a fegyverbeszerzések, Finnország csatlakozásával 1300 km-rel lett hosszabb a NATO-orosz közvetlen határ, és Oroszország már nyílt ellenség.
Az ambíciók is nagyok: az egyértelműen elsőszámú régiós nagyhatalommá váló Lengyelország kormányfője amerikai atombombák telepítését szorgalmazza az országba – ígéret egyelőre nincs rá.
De arról már megvan a politikai döntés, hogy a NATO déli szárnyának főparancsnoksága Erdélyben, Nagyszebenben lesz. A lengyel-román tengely geopolitikai jelentősége egy kicsit ezzel is tovább nő.
Mi történt? A NATO még elfogadásra váró új védelmi terveiről közben az Economist közölt tartalmas cikket, amikbe akár tágabb geopolitikai trendeket is bele lehet látni.
Tavaly Madridban fogadták el a szervezet új védelmi stratégiáját, megerősítve a keleti szárnyat, növelve a gyorsreagálású erők létszámát. A mostani részletesebb tervek ezt viszik tovább, fontos új részletekkel.
Miért fontos? A hidegháború vége óta ezek a legátfogóbb védelmi tervek. Ez a legnagyobb változás a berlini fal leomlása óta egyes NATO-források szerint .
Ki áll mögötte? Az új tervek fő kidolgozója Chris Cavoli vezérezredes, a Szövetséges Európai Haderők tavaly májusban kinevezett, amerikai főparancsnoka.
Bevetési irányok: a nagyrészt Oroszországra fókuszáló új védelmi terveknek három regionális terv adja a magját: az északi; a Baltikumra és az Alpoktól északra húzódó térségre vonatkozó középső; és a Fekete- és a Földközi-tengerre érvényes déli.
Az új tervek azt is meghatározzák, hogy az egyes országok hadseregei melyik fronton milyen feladatokat látnának el egy esetleges háborúban. A tervek részletei még nem nyilvánosak, így azt sem tudjuk, a magyar haderő hol kerülne bevetésre ebben a szcenárióban.
“A zászlóaljak és dandárok előre tudják majd a helyüket, akár egy norvég szigeten, akár a Kárpátok hegyláncain legyenek”. Ehhez kapcsolódik, hogy a közelmúltban nyugati zászlóaljak gyakorlatoztak Lengyelországban, egy német dandár (kb. 4-5000 katona) pedig állandóan Litvániában fog állomásozni.
Haderőfejlesztés közös alapokon: jobban összehangolják és a közös stratégia által meghatározott NATO-feladatoknak feleltetik meg a haderőfejlesztést, ami idáig lényegében nemzeti hatáskörben volt. Ennek 5 prioritása van:
harcképes szárazföldi erők, mindenekelőtt a nehézdandárok fejlesztése
integrált lég- és rakétavédelmi rendszerek
nagy hatótávolságú tüzérségi és rakétaindító rendszerek
nagy sebességű és biztonságú katonai digitális hálózatok
logisztikai fejlesztés
Amerika vs Európa: Miközben Európában sokat beszélnek a stratégiai autonómiáról meg a saját védelmi képességek fejlesztéséről, a kontinens valójában továbbra is erősen függ Amerikától – mondják az Economist forrásai.
Az USA-nak nyolc éve 6, most viszont már 22 zászlóaljnyi egysége van Európában, miközben az európai NATO-országok közül a lengyelek kettő, a franciák és a németek egy-egy új zászlóaljat létesítettek.
Az új védelmi tervek mögött álló Cavoli egy személyben az amerikai haderő európai főparancsnoka és a NATO európai főparancsnoka. A kommentárok szerint az új NATO-terv erősen az amerikai katonapolitikai gondolkodás terméke, de a közös stratégia Európa védelmi képességeit növeli.