A méltányos béreket követelő pedagógusok és a kormány elhúzódó konfliktusának újabb fejezetét hozta el a szektor tervezett átalakítása, vagyis a sajtóban státusztörvény néven hivatkozott jogszabálytervezet, amit még az Országgyűlés elé sem terjesztett a kormány, de máris heves válaszokat, köztük tüntetést, polgári engedetlenségi reakciókat váltott ki a szakszervezetekből, különböző pedagógus és civil csoportokból. Mintegy ötezer tanár közölte eddig, hogy megvalósulása esetén otthagyja a pályát.

Az elhúzódó tanársztrájkok és bérkövetelések után a kormány úgy venne el a tanároktól, hogy látszólag ad nekik valamit, holott valójában a tervezetben rögzített többlépcsős béremelésre sem ad garanciát – azt az EU-s források megérkezésétől teszi függővé, és akkor is csak 2030-ig tesz vállalást a kifizetésére.

Szerzett jogok elvétele

A köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról és egyes kapcsolódó törvények módosításáról címet viselő tervezetről március eleji nyilvánosságra kerülése óta a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) egyeztet heti rendszerességgel a kormánnyal. Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke a G7-nek azt mondta: „párbeszéd vagy vitahelyzet nem jött létre, meghallgatják, lejegyzik a kérdéseinket és felvetéseinket, most kezdi a kormányoldal válaszadást.” A kormányt az egyeztetéseken általában a köznevelési helyettes államtitkár, Kisfaludy László képviseli, akinek nincs is ennél erősebb jogosítványa.

A PSZ szerint a kormány ugyan írásban, egy 2022 nyarán az Európai Uniónak elküldött dokumentumban ígéretet tett arra, hogy nem fosztja meg szerzett jogaitól a munkavállalókat, a tervezet szinte csak jogfosztást tartalmaz, így jelenlegi formájában biztosan elutasítják.

Ezen az sem változtat érdemben, hogy a legutóbbi, a tüntetés és sztrájk után lezajlott tárgyaláson a köznevelési államtitkár, Maruzsa Zoltán Viktor is jelen volt, és a beszámolók szerint közölte: a kormány egyes részletkérdésekben hajlandó változtatni a tervezeten. A szakszervezetek ezek után közölték: mindez nem változtat alapvetően álláspontjukon.

Fontos megjegyezni, hogy sok részlet múlhat majd a végrehajtási rendeleten és a végleges törvényszövegen. De amennyiben megvalósul a most ismert terv, az azért jelentene visszalépést általában véve a tanároknak, még a legutóbb bejelentett enyhítésekkel együtt is, mert az új szabályozás:

• Elveszi az állami szférában dolgozó tanároktól a közalkalmazotti státuszt, és bevezet helyette egy új alkalmazási jogviszonyt köznevelési foglalkoztatotti jogviszony néven, amely szűkíti a munkavállalói és bővíti a munkáltatói jogokat.
• Hat hónapra növeli a munkaadó, vagyis az állami szférában az adott iskolát – az igazgató véleményezési joga mellett – irányító tankerület által előírható felmondási időt. A próbaidőt háromról hat hónapra terjeszti ki.
• Tiltja, hogy a tanárok a közneveléssel kapcsolatos kritikusan nyilatkozzanak, valamint visszavezeti a rendszerbe a fegyelmi eljárást mint lehetséges retorziót.
• Felruházza a munkáltató azzal a joggal, hogy áthelyezzen – kisgyermekkel nem rendelkező – pedagógust másik telephelyre.
• A feltételes béremelés mértéke sem egyértelmű, mert a megállapított bérsávok szélesek, a minimum adható bér alig nő: van, ahol csak 5 százalékkal, a maximum viszont jelentősen, van, ahol 100 százalékkal. A bér meghatározása viszont munkáltatói jogkör, vagyis állami szférában a tankerületé, az igazgató egyetértésével.
• A munkaórák átcsoportosíthatóságát is úgy rögzíti a terv, hogy napi 12 óra munkavégzés is létrejöhessen. 
• Csökken az iskolák szakmai autonómiája is, ugyanis a tantestülettől a tankerülethez kerülnek át olyan jogkörök, mint a pedagógiai program elfogadása.
• A szakszervezetek hatókörét is csökkenti a tervezet: reprezentativitáshoz köti a kormányra vonatkozó egyeztetési kötelezettségeket.
• Per esetén a perelő munkavállaló jogellenes elküldésnél nem kérheti a visszavételét, csak 24 havi juttatásának kifizetését. 

Egy hajó vagy nem egy hajó?

A kormány általános oktatáspolitikájában újdonságnak tűnik a tervezetnek az a kevéssé tárgyalt dimenziója, hogy az új foglalkoztatási forma, a köznevelési alkalmazotti jogviszony nemcsak az állami szférára, hanem az egyházi és alapítványi fenntartású iskolákra is vonatkozna. Így a teljes magyar tanártársadalom azonos jogállásban lenne foglalkoztatva, a budapesti magángimnáziumoktól az egyházi elitgimiken keresztül a kistelepülési általános iskolákig.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz állam egyre jobban kivonul a magasabb minőségű középiskolai oktatásbólHova mehet a gyerek, ha nem vallásos a család és nincs sok pénze? Gimnáziumba egyre nehezebben, pedig a szülők legszívesebben oda küldenék.

A elmúlt években az állam egyre inkább kivonult a magasabb minőségű középiskolai oktatásból, az egyházi szektor nagy tempóban nőtt, a magánfenntartású, elsősorban alapítványi oktatási intézmények aránya is számottevő, bár országosan nézve stagnál. A középfokú intézményeket nézve 2019-es adatok szerint a magánfenntartású iskolák aránya mintegy 20 százalék, az állami fenntartásúaké csak körülbelül 60 százalék, míg az egyházi gimnáziumoké mintegy 25 százalék. Összesen durván 140 ezer pedagógus dolgozik teljes állásban az országban, csak a legnagyobb egyházi fenntartónál, a katolikus egyháznál 14 ezren.

A nem állami szférában eddig a tanárokat a munka törvénykönyve alapján alkalmazták. A most tervezett közös jogállás bevezetése tehát eltérő módon érinti azokat, akik a közalkalmazotti státuszokat veszítik el miatta, és azokat, akik az általános szabályozást cserélik le erre.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA mai tanártüntetés előtt adott pluszpénzt a kormány az egyházi iskoláknakMagyarázhatja a rendeletek időzítését, hogy az egyházi iskolákban dolgozó tanárok első tömeges és nyílt különdemonstrációja óta ez az első jelentős pedagógusmegmozdulás.

Bár a nagy pedagógus szakszervezetekbe természetesen beléphetnek tanárok a nem állami szférából is, ezek az állami rendszerben oktató tanárok helyzetére fókuszálnak. Ugyanakkor mivel az egyeztetéseken az egyházi vagy alapítványi fenntartókat és az ott dolgozókat külön nem képviseli senki, a vonatkozó kérdéseket a PSZ és a PDSZ tette fel a minisztériumnak. A kormány állítása szerint viszont az egyházakkal és az alapítványi fenntartókkal külön egyeztetnek – ebből viszont nyilvánosan nem látszik semmi.

Az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete megkeresésünkre annyit mondott, hogy „egyeztetések folynak a témában”, de arra a kérdésre már nem válaszoltak, hogy milyen szinten és kik között. 

A Magyar Waldorf Szövetség, a 103 waldorfos oktatási intézményben dolgozó mintegy ezer pedagógus és a Waldorf-iskolák érdekeit képviselő szervezet sem árulta el kérdésünkre, kik között zajlanak és milyen egyeztetések, nem is kommentálták a törvénytervezet.

Az egyházi oktatási szektorból a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatója, Kézdy Edit válaszolt megkérésemre. Szerinte korai most az első, hetekkel ezelőtti szövegváltozatról beszélni, mert nem ismert, pontosan mely passzusok vonatkoznak majd az egyházi iskolákra – noha „vannak gondolatai” a témában. 

Az bizonyos, hogy az egyházi iskolák eddig a munka törvénykönyve alá tartoztak, nem voltunk közalkalmazottak. A Magyarországi Evangélikus Egyház belső törvényei szerint azonban a bérezés és bérszerű juttatások tekintetében mindent megadtunk a dolgozóknak, amit az állami iskolákban kaptak, például a jubileumi jutalmat. Az állami iskolákban alkalmazott bértábla fölé nem tudtunk menni, a széles körűen elterjedt vélelmekkel ellentétben nem tudtunk többletbért kigazdálkodni. A mi alkalmazásunk feltételei tehát nem pontosan annyit változnának, mint az állami iskolákban, mert ők a közalkalmazotti státuszukat cserélik az új státuszra

– írta. 

Hozzátesszük: a témát bonyolítja, hogy míg az állami szektorban a fenntartó egységesen a tankerületi hálózat adott területi egysége, addig a nem állami szektorban a fenntartók hozzáállása diverz, a különböző fenntartók különböző módokon gyakorolhatják a jogköreiket a törvény adta keretek között. Lehetőségük van például arra, hogy fenntartóként szélesebb jogköröket adjanak az iskolaigazgatóiknak.

Kézdy azt is írta: „Az evangélikus egyház mint fenntartó bizonyos önállóságot biztosít az intézmények vezetőinek. Akármi is fog állni a törvényben, igazgatótársaimmal a továbbiakban is arra próbálunk törekedni, hogy pedagógusaink méltányos körülmények között, önállóan, értelmiségi munkavállalóként dolgozhassanak intézményeinkben.”

Legkedvezőtlenebb forgatókönyv

A PSZ-nek önmagában az egységes jogállás elgondolásával nincs problémája, bár a béremeléshez biztosan nem kell új jogviszonyt teremteni. A PSZ-hez olyan információk is eljutottak, hogy a nagyobb egyházi fenntartók sem örülnek a státusztörvény-tervezetnek.

„A PSZ álláspontja az, hogy az egységes alkalmazási jogviszony mellé legyen egységes finanszírozási gyakorlat, de nem úgy, hogy elvesznek például az egyházaktól plusz finanszírozási lehetőségeket. A fizetés a jelenlegi életpályamodell szerint minden szektorban nagyjából ugyanakkora, de a nem állami fenntartású intézményekben sok helyen még cafeteriaelemek is vannak a juttatások között” – mondta Gosztonyi Gábor.

Kérdés, hogy a jövőben az egyházi fenntartással járó szabadabb tankönyvválasztást, nagyobb autonómiát meghagyja az állam, vagy az egységesítés azt is jelenti majd, hogy az állami fenntartásban is enyhítenek az előírásokon? Az egységes foglalkoztatási jogviszonnyal a többi különbséget is csökkenteni akarja a kormány az oktatásban? A tárgyalásokon ezeket a kérdéseket feszegettük, de még nem kaptunk választ.

Az alelnök szerint a munka törvénykönyvének tervezett lecserélése alapvetően visszalépés a magán és egyházi fenntartású intézmények pedagógusainak is, bár kisebb mértékben. Az új törvénytervezet szinte mindenhol a jogszabályok legszigorúbb elemeit ötvözi.

Hasonlóan válaszolt kérdésemre Lakatos Máté, egy neves fővárosi egyházi iskola tanára. „Mintha úgy válogatták volna a jogszabályokat, hogy mindig a munkavállalóra nézve legkevésbé kedvező változatot rögzítsék. Tehát amit itt rögzítenek, arra jobbára eddig is volt lehetőség a munka törvénykönyve alapján, eddig is megtörténhetett mint a munkavállaló számára lehető legkedvezőtlenebb forgatókönyv, most viszont ezt rögzítenék a törvényben alapnormaként. Mindebben én érzek egy látens fenyegetést” – mondta Lakatos.

A tanár arról is beszélt, hogy az egyházi szektorban mostanra érzékel egyfajta általános reménytelenséget, apátiát a helyzettel kapcsolatban. „Ez talán a tanárperek hatása, esetleg a béremelés lebegtetéséé, talán a fáradásé. Ráadásul a sztrájkkal mint érdekérvényesítő eszközzel sok egyházi iskolai tanárnak azért is lehetnek problémái, mert az a hite szerinti egyházával, fenntartó szerzetesrendjével szembeni fellépésnek is tűnhet. Én magam sem vagyok biztos benne, hogy a sztrájk arra gyakorol nyomást, akire kellene”, mondta Lakatos, aki folyamatosan igyekszik az egyházi fenntartók figyelmét felhívni a problémákra különböző csatornákon.

„Mostanra talán eljutottunk oda egyes területeken, hogy ha nehezen is, de hajlandók a tanárok, igazgatók, fenntartók valamilyen formában beszélni egymással a nehézségekről.”

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHalk szavú és békés volt az egyházi iskolák tanárainak demonstrációja, mégis új helyzetet teremtettAz egyházi iskolákkal kivételezik a kormány, de ez nem látszik a tanárok bérén

Státusztörvény, cselédtörvény

„Történelemtanárként erről a törvénytervezetről azonnal eszembe jut az 1907-es cselédtörvény, vagy más néven derestörvény, ami egyoldalúan a »gazda« javára szabályozta a jogviszonyt, bár abban, szemben a státusztörvénnyel, a gazdára nézve is voltak kötelezettségek” – mondta a G7-nek Hantos István, a fővárosi Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) tanára. „A státusztörvény-tervezetben a munkavállaló egyértelműen kiszolgáltatott, függési helyzetben van. Úgy gondolom, hogy a tervezet, amennyiben jogszabállyá válna, általánossá tenné a visszaélésszerű jogalkalmazás gyakorlatát”.

Hantos szerint a tervezet mind az állami, mind a magánszektorban dolgozó tanárok munkavállalói pozícióját, ahogy az intézmények autonómiáját is, negatívan érinti – hozzátartozik ehhez, hogy az elmúlt tízegynéhány évben maga a munka törvénykönyve is ebbe az irányba módosult.

Fontos különbség viszont az állami és magánszektor között, hogy az egyházi és alapítványi fenntartók és – ennek révén – az iskolaigazgatóik mozgástere végül is nagyobb marad, mint az állami szektorban.

A tervben pár kisebb jelentőségű szabály vonatkozik külön a magánszektorra, de nem jelenik meg célzottan annak szabályozása, mondja. Általánosan gyengíti viszont a munkavállalókra vonatkozó garanciákat, és

szélesíti a fenntartók jogköreit: ilyen például a munkaórák átcsoportosíthatóságának növelése, a felmondási idő növelése vagy a tanár áthelyezésének lehetősége.

A magánszektorra vonatkozó előírás lenne viszont, hogy a 25-30-40 év utáni közalkalmazotti jubileumi jutalmat ezentúl oda kell adniuk a tanárnak. Ez pozitívum a munkavállalónak, persze kérdés, hogy az intézményeknek ezt ki kell gazdálkodni, vagy az állam ad rá pénzt. 

A magánszektor tanárai elvileg automatikusan tagjai lesznek a Nemzeti Pedagógus Karnak (NPF), a korábbiakkal ellentétben – bár ellentmondás a tervezetben, hogy a nem állami iskoláknál az NPK-tagság regisztrálási kötelezettségét nem sorolják fel.

„Minden fenntartó szélesebb jogköröket kapott, de a nem állami fenntartó lemondhat bizony jogosultságokról, továbbra is át lehet ruházni bizonyos jogköröket”, mondta Hantos, aki szerint „a jövőben döntő jelentőségűvé válhat, hogy a fenntartó milyen viszonyban van a munkaadói jogokat gyakorló igazgatóval”.

Az AKG-ban például azért érinti másként a fenntartói jogkörök ilyen kiszélesítése a tanárokat, mert az alapítványi fenntartót a valóságban a nevelőtestület tagjaiból álló egyesület nevezi ki, és ezzel garantált a harmonikus együttműködés. Ez az iskolának, az iskola tantestületének nagyfokú autonómiát biztosít. Ez a megoldás egyedi, viszont jól érzékelteti, hogy miért érintheti a státusztörvény kevésbé húsba vágóan a nem állami iskolák tanárait, miközben természetesen ettől még egy közös oktatási rendszernek a részei.

Egyfajta beismerés

Lakatos Máté és Hantos István is úgy látja, hogy a közös jogállással nem nőne meg radikálisan a magyar tanártársadalomban a szolidaritás foka és az egységes fellépés motivációja. Hantos szerint továbbra is nagy eltérések vannak a rendszerben aszerint, hogy mekkora a tanárok kiszolgáltatottsága, és ez elsősorban továbbra is – a fenntartói gyakorlat mellett – a településmérettől függ. Ez továbbra is megmarad a szolidaritás korlátjaként.

Lakatos szerint a törvénytervezet részleteiben megpillantható a válságjelenségek, a tanárhiány beismerése a kormány részéről, de a tüneti kezelésnél többre nem látszik hajlandóság, így az alapprobléma, a tanárhiány, nem fog megoldódni. Szerinte a kormány különböző adminisztratív eszközökkel még sokáig el tudja kerülni az oktatási rendszer összeomlását. A tanárok előtt kínálkozó lehetőségnek a társadalom megnyerése marad.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOrbán egykori gimnáziumából is üzentek a tanárok újabb sztrájknapján, amelyen könnygázt is bevetettekA méltányos béreket követelő pedagógusok és a kormány elhúzódó konfliktusának újabb fejezetét hozta el a szektor tervezett átalakítása.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet kormány közoktatás oktatás oktatáspolitika pedagógus tanárok Olvasson tovább a kategóriában