Az oktatási rendszer 2012-es tanévtől kezdődő jelentős átalakítását, vagyis az intézményeknek a Klebelsberg Központ (közkedvelt rövidítéssel KLIK) alá rendelését kezdetben hangos tiltakozások övezték. Az elmúlt években ezek ugyan elhalkultak, de a diákok és a szülők azóta is elmondják a véleményüket a rendszerről azzal, hogy egyszerűen mást csinálnak, mint amit a kormány elvárna tőlük.
A középiskolákban ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a szülők és a diákok inkább az állami fenntartású gimnáziumokba igyekeznének bejutni, annak ellenére, hogy épp ezeket az iskolákat szorítja háttérbe a felvételi rendszerrel és a férőhely számokkal a kormány. A kereslet (mit szeretnének a szülők a gyereküknek) egyre nehezebben találja meg a számítását, mert a kínálat (az államilag finanszírozott gimnáziumi férőhelyek száma) fokozatosan szűkül. Ezt a jelenséget előző cikkünkben részletesen bemutattuk.
Orbán Viktor miniszterelnök és a fideszes politikusok többször kifejtették már, hogy nem gimnáziumba, és onnan a felsőoktatásba kellene járni a többségnek, hanem szakmát kellene tanulnia, lehetőleg minél korábban. Ennek megfelelően minél több diákot próbál a rendszer a szakmát adó középfokú képzések felé terelni.
Európai összevetésben valóban alacsony Magyarországon a szakmát adó középfokú képzést választók száma. Csakhogy ennek az oktatási formának a minősége nem kifejezetten acélos Magyarországon, és ezt talán a szülők is érzékelik. A Cedefop nevű uniós oktatási ügynökség számára készített, a magyar szakmai középfokú képzéséről készült elemzés is azt állapította meg, hogy ezek a képzések az alacsony minőség és a rosszabb munkaerőpiaci kilátások miatt nem népszerűek.
A fideszes reformok óta a PISA felméréseken a lemaradó teljesítményt nyújtó diákok aránya növekedni kezdett. Bár európai összevetésben azelőtt is kifejezetten magas volt ez az arány (amely egyébként a társadalmi különbségekre és az oktatás színvonalára is utal), a visszaesés még innen is látványos.
Ezzel párhuzamosan a korai iskolaelhagyók száma is növekedni kezdett, a 2010-es 10,8 százalékról 2018-ra már 12,5 százalékra nőtt, igaz 2019-re kissé korrigált, 11,8 százalékra.
A szakmunkásképzés folyamatos előtérbe tolásának azonban nem lett meg a várt hatása. Sőt, ahogy az az alábbi grafikonon is jól látható, amint megalakult 2012-ben a Klebelsberg Központ, és átvette az önkormányzatoktól az alap- és középfokú iskolákat, a diákok a gimnáziumokat kezdték ostromolni. Míg a 2010/2011-es tanévben a középiskolai tanulmányokat megkezdők 33,5 százaléka választotta a gimnáziumokat, addig ez 2019/2020-ra már 42,2 százalékra nőtt.
Az iskolarendszer átalakítása gyors változásokat hozott, egyre többen keresték az alternatívákat, illetve országosan is jelentős különbségek alakultak ki. A fővárosban az alapítványi és magániskolák nyertek nagyobb teret, ma már minden ötödik budapesti középiskolás ilyen intézménybe jár. Vidéken viszont az egyházi fenntartású iskolák erősödtek meg: a gimnáziumi tanulóknak ott már 30 százaléka egyházi intézménybe jár, míg Budapesten 19 százalék ez az arány.
Győr-Moson-Sopron megyében már több gyerek jár egyházi gimnáziumba, mint államiba.
Az egyház előretörése azonban még látványosabb az egyéb oktatási intézmények terén. A technikumi és szakgimnáziumi diákok 43 százaléka ma már egyházi intézmények tanulója. Ennek fő oka az lehet, hogy a kormány szakmákat erőltető középfokú oktatási terveit sok esetben az egyházak valósították meg, vagyis az állam ezt a feladatot lényegében kiszervezte, átadta.
Az elmúlt években az állam folyamatosan kivonult a gimnáziumi térből, vagyis onnan, ahol tipikusan a tehetősebb és szerencsésebb helyzetű gyerekek oktatása folyik. A gimnáziumi diákoknak 2013-ban még 64, 2020-ban azonban már csak 57 százaléka járt állami fenntartású iskolába. A szakoktatásban viszont eközben épp ellentétes folyamat zajlott le: az állam egyre inkább kiszorította a magán és alapítványi fenntartású intézményeket – az egyház szerepe is nőtt.
Összességében 2013-ban a középfokú intézmények diákjainak még csak 14 százaléka járt egyházi iskolába, 2020-ra azonban ez 27 százalékra emelkedett.
Érdemes azt is megnézni, hogy területileg mennyire tér el a gimnázium és egyéb középfokú iskolák népszerűsége. A gimnáziumokba a fővárosban 55 százalék jár, míg Somogyban csak 31 százalék. A szegényebb megyékben alacsonyabb az érettségit adó képzések részesedése, erre jó példa Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ahol a diákok 65 százaléka jár érettségit adó képzésre, míg Budapesten 88 százalék.
A tanulók társadalmi helyzete az állami és az egyházi intézményekben egészen hasonló: 2,1 és 2,2 százalékuk hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű, a magániskolákban ez 1,8 százalék. Az iskolatípusok között azonban már óriási a különbség: a szakiskolákban 26, a szakközépiskolákban 20,7 százalék ez az arány, a gimnáziumoknál azonban csak 1,4 százalék.
Az országon belül is óriásiak a különbségek: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például minden második diák esik a hátrányos kategóriákba a szakközépiskolákban, de még a gimnáziumokban is 11-ből egy gyerek ilyen hátterű. Ezzel szemben Győr-Moson-Sopron megyében egyetlen hátrányos helyzetű diák sincs a gimnáziumokban. Ezek az adatok is alátámasztják, hogy a társadalmi státusz nagyon erősen befolyásolja, hogy ki milyen középiskolai képzésre tud bekerülni.
A középfokú oktatás gyakorlatilag nem látja el a kiegyenlítő szerepét, és leegyszerűsítve a tendencia az, hogy az állam az alacsonyabb minőségű oktatást preferálja, azt igyekszik adni azoknak, akik rászorulnak. A magasabb színvonalú gimnáziumi oktatásból viszont az állam egyre jobban kivonul, ezt a terepet az egyházi és (adott esetben tandíjas) magániskoláknak adja át. Mivel a jó minőségű állami kínálat egyre szűkül, ettől a lehetőségtől egyre többen esnek el, különösen azok, akik az egyházi iskolák világnézeti követelményeit nem teljesítik, a magániskolák anyagi terheit pedig nem vállal(hat)ják.
