Vármegye, járás, kúria, főispán – habár ezeknek a fogalmaknak az újbóli bevezetése csak szimbolikusan közelíti a modern magyar államot a történelmi előzmények felé, több fontos mutató alapján az emberek életútja szintén egyre jobban hasonlít a rendies szerveződésű formákhoz a magyar társadalomban.
A Társadalmi Riport 2022 több tanulmánya is foglalkozik a különféle társadalmi jellemzők generációk közötti átörökítésének trendejeivel. Ezek közül az egyik legérdekesebb jelenség, hogy amellett, hogy egyre nagyobb az esélye, hogy valakinek ugyanaz lesz az iskolai végzettsége, mint a szüleié, az is, hogy a sajátjához hasonló végzettségű párt választ magának. Mindez persze nem az elmúlt években kezdődött el, évtizedek óta egyre inkább így van.
A G7-en korábban több cikkben is foglalkoztunk azzal, hogy Magyarországon több évtizedes időtávon csökken, és az európai mezőnyben is legalacsonyabbak között van a társadalmi mobilitás szintje.
Az 1941 és 1994 között született férfiak esetében 39-ről 55 százalékra nőtt, a nők esetében 50 százalék körül stagnált azoknak az aránya, akik a származásuknak megfelelő végzettséget szereztek – idézi az erre vonatkozó egyik adatot Erát Dávid, Huszár Ákos és Füzér Katalin társadalmi mobilitás és párválasztás összefüggéseit vizsgáló írása (pdf) a kötetben.
A származáshoz képest elért végzettség alapvetően határozza meg azt, hogy valakinek milyen élete lesz. A végzettség ugyanis erős összefüggésben van várható jövedelemmel. De ezen keresztül például azzal is, hogy valaki milyen környéken fog élni, vagy hogy hány egészségben töltött életévre számíthat. Ha egy társadalomban a származás meghatározó, akkor az egyénnek kisebb esélye van az abból adódó hátrányok leküzdésére.
A párválasztásnak ezzel összefüggésben annyiben lehet jelentős szerepe, hogy mivel a pár tagjai vagyon- és jövedelmi közösséget is alkotnak, egy származás szempontjából vegyes pár kevésbé iskolázott tagja számára a kapcsolat felfelé irányuló mobilitást is jelenthet.
A kötetben a párválasztás magyarországi mintázatait 1980 és 2016 között elemzi Erát Dávid tanulmánya (pdf). Ebből kiderül, hogy amíg 1980-ban még a párkapcsolatban élő fiatal magyarok 49 százalékának volt ugyanaz a végzettsége, mint a párjának,
2016-ra az ilyen párok aránya csaknem 55 százalékra nőtt.
Az elemzés másik legérdekesebb következtetése a vegyes párok összetételére vonatkozik: ezen belül ugyanis a 80-as évek elején még többségben volt azok, ahol a férfinak volt magasabb a végzettsége, de 2016-re ez egyértelműen megfordult, több mint kétszer annyi párkapcsolatban a nő végzettsége volt magasabb, mint a férfié.
Mindkét trendre jelentős hatása volt egyébként a felsőoktatásba kerülők arányának növekedése. Egyrészt amíg 1980-ban még messze az általános iskolát végzett párok voltak arányaiban a legtöbben az azonos végzettségűek között, 2016-re már diplomás párokból volt a legtöbb ezen a csoporton belül.
Másrészt a vegyes párokon belül az diplomás nők diplomásokon belüli többségbe kerülése is hozzájárult ahhoz, hogy több lett az olyan pár, ahol a nőnek volt magasabb az iskolai végzettsége. A tanulmány külön megjegyzi, hogy csökkent az olyan kapcsolatok aránya, ahol a pár tagjainak végzettsége “távolsági” volt, tehát nem szomszédos végzettségi kategóriákba tartoztak.
Ahogy arra a mobilitás és a párválasztás összefüggéseivel foglalkozó másik tanulmány külön is felhívja a figyelmet, ezek a folyamatok jelentős részben megegyeznek a nemzetközi trendekkel. Más országokban is jellemző például a diplomás párok arányának a növekedése, és a vegyes párok arányának csökkenése, illetve a vegyes párokon belül azoknak a többségbe kerülése, ahol a nőnek magasabb a végzettsége.
A szerzők ugyanakkor azt is felvetik, hogy egyáltalán nem magától értetődő, hogy a mobilitás csökkenése együtt járjon a vegyes párok arányának csökkenésével. Elképzelhető ugyanis, hogy a mobilitási lehetőségek csökkenését az emberek éppen a párválasztáson keresztül próbálják ellensúlyozni. Az 1941 és 1994 között született magyar férfiakra és nőkre vonatkozó adatok elemzése alapján azonban nem ez a helyzet:
Magyarországon a társadalmi záródás a párkapcsolatok záródásával is együtt járt.
A záródás legfontosabb oka a férfiak esetében, hogy a felsőfokú végzettségű férfiak egyre nagyobb valószínűséggel választanak maguknak diplomás párt. Ez a hatás annyira erős, hogy az sem ellensúlyozza, hogy az alapfokú végzettségű férfiak valamelyest nagyobb eséllyel választanak képzettebb partnert.
A nők esetében a záródás mögött főleg az áll, hogy a fiatalabb alacsony végzettségű nők egyre nagyobb eséllyel választanak szintén alacsony végzettségű párt.
A szerzők a trendeket összegezve megjegyzik, hogy mivel egyszerre csökken a mobilitás, és nő az azonos végzettségű párok aránya, értelemszerűen egyre több lesz az olyan ember, akinek a végzettsége megegyezik a szüleiével és párjáéval is. Az elemzés szerint a legfiatalabbak között, tehát akik 1977 és 1994 között születtek, már minden harmadik ember ilyennek számít Magyarországon.
Ennek következtében a magyar társadalomra egyre nagyobb mértékben lesz igaz, hogy az erőforrások a társadalmi hierachia tetején koncentrálódnak, az anyagi egyenlőtlenségek pedig nőnek. Ezzel az egyébként is szegmentált magyar társadalomban tovább nőnek a távolságok. Ahogy a tanulmány fogalmaz,
a bezáródási folyamat a gazdasági egyenlőtlenségek mellett rendies jellegű határokat alakíthat ki.
Adat
Fontos