Mi a fő funkciója a híres budapesti Nagykörútnak ma, 33 évvel a rendszerváltás és 19 évvel az uniós csatlakozásunk után? Hova fejlődött ez a patinás, egykor csillogó boulevard – ezt a két kérdést nem is tudtuk értelmesen megválaszolni, miután oda-vissza végigmentünk a pesti szakaszon, a Boráros tér és a Jászai Mari tér közötti négy kilométeren.
Vagy mégis: a körút fő funkciója minden bizonnyal a villamos, hiszen az mindig tömve van, maga az út azonban egyáltalán nem csábít sétára, szórakozásra vagy egyáltalán bármire.
Még az egyes kerületekre eső részeket külön nézve sem érzékeltük, hogy a körútnak egységes arculata vagy fejlesztési koncepciója lenne, mintha a kiskereskedelmi egységeket véletlenszerűen szórta volna szét valaki ezen a pár kilométeren. Megfér itt egymás mellett a bankfiók, a patika és a szexshop, a kebabos illata pedig könnyen szállingózik be a luxushotel halljába.
Látszólag minden boltos úgy alakítja ki a portálját, ahogy neki tetszik, annyit takar ki a homlokzatból, amennyit akar, és ha éppen rózsaszínre, citromsárgára vagy lilára akarja festeni a falat (esetleg ezeket kombinálva), annak sem látszik túl nagy akadálya.
Térkövezés többnyire nincs, elenyésző a zöldfelület, a járda aszfaltja töredezett. Padok alapból alig vannak, de az ember arra a kevésre sem ülne le szívesen, ami van.
Az egyetlen szembetűnő funkcionális egység valószínűleg természetes módon alakult ki: az Erzsébet körút láthatóan a romkocsma-bulinegyed szélét alkotja a bárjaival.
Kosz viszont van szinte mindenütt, ebben megvan az egység.
A körút sok tekintetben nem változott sokat az elmúlt 30-35 évben, hiszen régen sem sikerült kihozni belőle azt a potenciált, ami egyébként benne van (vesd össze: Bécs, Ring), de ennyire lepusztult talán nem volt még a 80-as években sem. Akkoriban – a plázakorszak előtt – legalább részben volt egyfajta sétáló-bevásárlóutca funkciója, és mivel a színházak mellett a multiplex korszak előtt még tele volt mozikkal, illetve könyvesboltokkal is, legalább arra lehetett gondolni, hogy itt valamiféle kulturális időtöltés előtt és után szolgálja ki a kiskereskedelem a fogyasztókat.
Egykor átlagosan 300 méterenként álltak a mozik a körúton, ma a Művész mellett az egykori Mátra mesemozi utódja működik még a Dob utca sarkán, illetve a Corvin, amelynek ugyan nincs közvetlen portálja a körútra, mégis ide számolhatjuk.
Mi a mostani felmérésünkben csak olyan üzleteket vettünk sorba, amelyeknek közvetlen portálja van a körútra, ilyenből jelenleg 662 van a Nagykörút pesti szakaszának két oldalán. Az adatban tehát nincsenek benne például azok az üzletek, amelyeknek a címe az Oktogonon vagy a Nyugati téren van, és azok sem, amelyek a kapualjakban, a belső udvarokon vagy főleg a házak emeletén vannak, még akkor sem, ha van a körútra néző kirakatuk.
Ez a szám idővel könnyen változhat, hiszen a helyiségeket néha összevonják, olykor pedig éppen feldarabolják a boltosok.
Az összkép viszont abból a szempontból egészen siralmas, hogy a 662 helyből jelenleg 129 üresen áll. Ez azt jelenti, hogy
ma a Nagykörút klasszikus, pesti szakaszán messze a leggyakoribb üzlettípus az üres-kiadó bolt, jelenleg minden ötödik kong az ürességtől.
Jól látszik egyébként, hogy rengeteg a nemrég bezárt üzlet, sok esetben még kint van a portáldekoráció, akár még bentről sem vitték el a berendezéseket. Pedig az inflációs hullám keresletcsökkentő hatása még csak nemrég vált általánossá a piacon, a fekete leves java még hátra lehet.
A működő üzletek közül étteremből van a legtöbb, ezt követik az italt áruló helyek (bárok, kocsmák és italboltok), majd az élelmiszerboltok jönnek a sorban (amelyek jelentős részét egyébként nyugodtan sorolhattuk volna a kocsmák közé is).
Ebben sok meglepő nincs, az viszont inkább elgondolkodtató, hogy a sorban ma már a fodrászok és a pénzváltók jönnek, ezekből jóval több van, mint például ruha- vagy cipőboltból. Könyvet ma már mindössze csak hat helyen lehet kapni.
A fentiek fényében igazi színfolt a Körúti Könyvtár, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) új, ízléses kirendeltsége a Teréz körúton.
Személyes benyomásunk egyébként ezzel némileg összhangban az, hogy a pesti Nagykörút viszonylag barátságos, élhetőbb része még mindig a Teréz körút Oktogon körüli szakasza, illetve a Szent István körút Jászai Mari tér közeli része, ez emlékeink szerint mindig is így volt, azaz nem sok változás történt e tekintetben az elmúlt évtizedekben. Ezen nyilván sokat segít az Andrássy út vonzása, illetve talán a Vígszínház és a Falk Miksa utca környékének viszonylagos rendezettsége.
A Ferenc és József körút hosszú szakaszai továbbra is mélypontok egy sétánál, még annak ellenére is, hogy a Corvin negyed, illetve a Rákóczi tér ma sokkal rendezettebb, mint 30 éve volt.
Az alábbi grafikonon a leggyakoribb, illetve néhány fontosabb üzleti kategória előfordulását mutatjuk be.
Szembetűnő egyébként az is, hogy az utóbbi években mennyire multikulturális lett a kiskereskedelmi egységek összetétele. Az éttermeknél (ide vettük a legkisebb gíroszostól kezdve a nagy pizzériáig mindent, ahol meg lehet ebédelni) a szokásos pizza-kebab front mellé gyors ütemben zárkóznak fel például a vietnámi levesezők, de van halal hentes is, élelmiszerboltból pedig lehet ma már görög, ázsiai (akár japán, koreai vagy indiai) szakboltokat is találni.
A fodrászoknál törnek előre az arab hátterű egységek, de ruhából is van már pakisztáni szaküzlet, ha valakinek éppen arra lenne szüksége.
A látszerészek és a patikusok nagyon stabil résztvevőnek tűnnek, mintha többé-kevésbé régen is ugyanott lettek volna ezek a kisebb-nagyobb egységek, mint ma.
Amennyiben úgy tekintünk a Nagykörút pesti részére, mint a fővárosi kiskereskedelem metszetére – ami már csak azért is lehet találó, mert a körútnak ez a része fizikailag is keresztbe szeli a város felét -, a helyzet egyáltalán nem tűnik rózsásnak, rendezettnek és ígéretesnek pedig végképp nem.
Adat
Fontos