Nagyon rég nem láttunk olyat, mint amit a G7 fogyasztói kosarának adatai november végén mutattak: egy hónap alatt jóval kisebb lett az éves szinten tapasztalt drágulás mértéke, és bár egyes élelmiszerek egy hónap alatt is tovább drágultak, mások ára csökkent, így a kasszánál szinte nem is fizettünk többet, mint októberben.
Majdnem három éve monitorozzuk az Aldi és a Lidl, két éve pedig a Penny és a Tesco árait is, minden hónapban ugyanazzal a 42 termékkel és ugyanazzal a módszertannal (állandó bevásárlólistánk erre a csillagra*Burgonya (piros) 3 kg
Cukor, 0,5 kg
Liszt, 1 kg
Olaj (napraforgó), 1 l
Vaj, 0,25 kg
Félbarna kenyér, 3 kg
Zsemle, 0,5 kg
Kifli, 0,5 kg
ESL tej 1,5%, 1 l
ESL tej 2,8% ,1 l
Tejföl 20%, 0,5 l
Natúr joghurt, 0,5 l
Kefir, 0,5 l
Paradicsom, 1 kg
TV paprika, 0,5 kg
Sárgarépa, 0,5 kg
Fehérrépa, 0,2 kg
Alma, 1 kg
Banán, 0,5 kg
Örölt kávé (100% Arabica) 0,25 kg
Csirkemell, 1 kg
Pulykamell, 1 kg
Sertés darált hús, max. 20% zsírtartalom, 0,5 kg
Sertéspárizsi, 0,2 kg
WC-papír, kétrétegű, 200 lap
Coca-Cola, 1 l
Zabital, 1 l
Rizs, (min. “A” minőség) 0,5 kg
Spagetti tészta, (durum) 0,25 kg
Tojás, 10 darab
Vöröshagyma, 0,25 kg
Kígyóuborka, 1 darab
Szénsavas ásványvíz, 3 l
Só, 0,05 kg
Rögös túró, 0,2 kg
Gouda sajt, 0,2 kg
Sertéskaraj, 1 kg
Trappista sajt, 0,2 kg
Kakaós/fahéjas csiga, 0,2 kg
Uht tej, 1,5% 1 l
Uht tej, 2,8% 1 l
Narancs, 0,3 kg, módszertanunk pedig erre a csillagra*Minden terméknél fajlagos árat rögzítünk, kilogrammot, litert, darabot, vagy a WC-papír esetében lapot.
Mindig az adott termék éppen elérhető legolcsóbb változatát vesszük figyelembe.
Ha akciós egy termék, akkor a nem akciós árral számolunk azért, hogy egy-egy rövid távú, de nagyarányú átmeneti árcsökkentés a havi adatokban ne okozzon nagy kilengést.
Minden olyan áreltérést akciónak tekintünk, amelyet a vásárló a boltban egyértelműen azonosítani tud. Ezek jellemzően: 1)Akció feliratú címke 2)Százalékos árengedményt jelző címke 3)Egy alacsonyabb és egy magasabb árat tartalmazó címke, akár “akció” felirat és/vagy százalék jelzés nélkül.
Amennyiben csak egy ár látható a címkén, akkor annak színétől és formájától függetlenül számunkra eldönthetetlen, hogy akciós-e a termék, ezért nem akciósnak tekintjük.
A kiszerelést nem vesszük figyelembe annak érdekében, hogy a termék fajlagos ára hosszú távon is összehasonlítható maradjon. Példa: Egy termékből minden hónapban egy kilót veszünk a legkisebb elérhető fajlagos áron, akkor is, ha ez az ár a kétkilós kiszereléshez tartozik. Ezzel biztosítjuk, hogy ha a termék egykilós kiszerelését kivezetik, és például bevezetik helyette az 1,25 kilós változatot, az összehasonlításunk visszamenőleg is helytálló marad.
Bizonyos termékeket pontosabban definiálunk, mint másokat. A különböző zsírtartalmú tejeket például külön terméknek tekintjük, a burgonyák vagy az almák között azonban nem teszünk minőségi különbséget. Utóbbiaknál azt feltételezzük, hogy az árérzékenyebb vásárlók sem tekintik ezeket olyan külön termékeknek, amelyek nem versenyeznek egymással. kattintva látható).
Az alábbi grafikonon azt mutatjuk be, hogy a 42 termékből álló kosarunkért mennyit kellett fizetni tavaly és idén októberben, illetve novemberben, ha a négy bolt átlagát nézzük.
Jól látszik, hogy idén egy hónap alatt szinte nem is volt drágulás, októberben 26 103 forintot fizettünk (volna) a kasszánál, novemberben pedig 26 129 forintot, ez mindössze 26 forint különbség.
Ez azt jelenti, hogy a mi szubjektív és nem hivatalos mérésünk szerint
október és november között 0,1 százalékos volt az élelmiszer-infláció, azaz gyakorlatilag nem volt áremelkedés
(míg egyes termékek ára nőtt, másoké csökkent, és sok esetben egyáltalán nem volt, vagy csak minimális árváltozás volt).
Tavaly ugyanebben az időszakban 16 908 forintról 17 595 forintra nőtt ugyanennek a kosárnak az összköltsége, vagyis tavaly ilyenkor, az inflációs hullám felfutásának dinamikus szakaszában még egyetlen hónap alatt is 4,1 százalékos volt az áremelkedés.
Végső soron tehát a mostani, 54-ről 49 százalékra (sőt, egészen pontosan 48,53 százalékra) való éves szintű mérséklődés annak az eredménye, hogy majdnem ugyanazt a költséget egy magasabb kiindulási alaphoz mérjük, vagyis a tavalyi bázis nőtt meg.
Fordulat ez az inflációs folyamatokban, vagy csak átmeneti megtorpanás, esetleg ez lesz az a plató, amelyen az élelmiszer-infláció üteme hosszabban stagnálni kezd?
Erre a kérdésre ma még azért lehetetlen válaszolni, mert ha megnézzük az adataink hosszabb távú alakulását, akkor azt látjuk, hogy az éves összehasonlítású áremelkedés épp egy éve, azaz 2021 novemberében lódult meg, de az üteme például 2022 január-februárban és áprilisban is átmenetileg mérséklődött. Nem példa nélküli tehát, ami most történik, a folyamatos és dinamikus drágulásban korábban is voltak hasonló megtorpanások, ám azok végül csak átmenetinek bizonyultak.
A döntő a kérdésben természetesen a hivatalos, statisztikus-szakmailag megalapozott KSH-adat lesz majd. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a hivatal által mért élelmiszer-infláció a trendeket illetően egészen hasonló a G7 fogyasztói kosarának alakulásához. Vagyis nem lenne meglepő, ha a KSH novemberre vonatkozó adatai éves szinten csökkenést, októberhez képest pedig stagnáláshoz közeli értékeket mutatnának majd.
Érdekes felvetés lehet, hogy a tojás és a burgonya árstopja milyen szerepet játszik a mostani számokban. A korrekt választ erre a kérdésre azért nem tudjuk pusztán a számaink alapján megadni, mert nem tudjuk, hogy a boltok a tojás és a burgonya mesterségesen befagyasztott ára miatt keletkező veszteséget más termékek áremelésével egy hónap alatt tudták-e ellensúlyozni.
Az egyik véglet az, ha feltételezzük, hogy a boltok hirtelen más termékeknél olyan mértékben emeltek árat, ami árstop nélkül kisebb lett volna, ebben az esetben nyilvánvaló, hogy az árstopnak nem lehetett érdemi hatása a kosarunkra, vagyis az infláció mérséklődéséhez az árstopnak lényegében nincs sok köze.
A másik véglet az, ha feltételezzük, hogy 16 nap alatt (ennyi telt csak el az árstop bevezetése és az adatfelvételünk között) a boltok még nem tudták kompenzálni a tojás+burgonya bevételkiesését. Kiszámoltuk ezért, hogy mi lett volna akkor, ha novemberben is maradnak az októberi tojás- és burgonyaárak. Ebben az esetben októberről novemberre 1,1 százalékos lett volna az infláció (0,1 helyett), tavaly novemberhez képest pedig 50 százalék lett volna (48,53 helyett).
Furcsa adalék egyébként, hogy a burgonya november 25-én árstopolva drágább volt, mint október 28-án még árstop nélkül, ami arra utal, hogy a boltokat adott esetben egy olyan szeptemberi átlagos burgonyaárhoz térítették vissza, amely magasabb volt, mint az októberi. (A tojásnál viszont egyből hatása lett a kormány intézkedésének, az darabonként átlagosan majdnem 30 forinttal olcsóbb lett.)
Mindenesetre a fentiek alapján az látszik, hogy a mi kosarunkban a legújabb árstop havi szinten legfeljebb 1, éves szinten pedig legfeljebb 1,5 százalékpontos változást okozhatott (de valószínűleg ennél kevesebbet). Nálunk tehát az infláció 5 százalékpontos enyhülése mögött nem ez a fő ok (hiszen még akkor is az infláció jókora mérséklődését mértük volna, ha a tojás árát nem fagyasztják be, sőt az tovább drágul).
Végül szokás szerint bemutatjuk, hogy mennyibe került a kosarunk a négy boltban az elmúlt 12 hónapban.
Adat
Fontos