A cikk szerzője Balásy Zsolt, portfóliókezelő (HOLD Alapkezelő). Az Ekonomi a G7 véleményrovata.
Emlékszünk a 2020 eleji globális közidegállapotra, ugye? Vajon az akkori félelmet mekkora részben gerjesztette a koronavírus és mekkora részben a pánik&klikk média? Vajon az, hogy akkor a többség a “svéd modellre” (most ezen ne vitatkozzunk…), mint a gyűlölet tárgyára tekintett, mennyire volt hasznos a járvány elleni racionális védekezés szempontjából? Remélem, két és fél évvel később már többen értik, hogy miről írok, mint akkor.
Sok érzelmileg (részben szándékosan, politikai célokból) felfokozott téma kering a világban, ahol egy józanabb “svéd modellt” amolyan ellenségként bélyegeznek meg. Migráció, LMBTQ, de hiszen mindenki ismeri ezeket…
Most beszéljünk ezek közül a klímaváltozásról. A szén-dioxid kibocsátás folyamatosan nő (helló, feltörekvő Afrika és Ázsia!) és ami a légkörbe került az még akár 100 éven keresztül is melegít majd. Nincs olyan optimista CO2 emissziós klímamodell tehát, amely szerint 2100-ig ne folyamatosan emelkedő hőmérsékletet látnánk. A károkozás és a „tipping pointok” pedig a felmelegedésből származnak, nem a CO2-ből. Akkor vajon mégis miért az emissziócsökkentésről szól a klímaváltozás körüli párbeszéd túlnyomó része?! Miért elektromos autózást támogatunk Afrika oktatása helyett? Miért lesz közutálat tárgya, ha valaki adaptációról és geo-mérnökösködésről beszél?
Ezért volt óriási öröm számomra azt látni, hogy éppen az idei COP előtt az Economist vezércikkben állt át a klímarealizmus (a svéd modell…) táborába. Itt félve ugyan, de kimondták, hogy bizony a felmelegedés elkerülhetetlen és itt az ideje a klíma-realizmusnak: érdemesebb lehet az adaptációval, a hűtéssel és a kutatás-fejlesztéssel foglalkozni a jelenlegi kezdetleges CO2 kímélő technológiák költséges és bizonyos szempontból haszontalan erőltetésénél. Vagy ahogy ők mondják, Cool it! Mert lehet ugyan a geo-mérnökösködés miatt aggódni, de a melegedő világ miatt viszont biztosan kell. Szóval klíma pánik helyett klíma racionalizmust kívánunk a következő évtizedekre!
Adásunkban az Economist kijózanodása mellett szó lesz az egyre zaklatottabb piaci eseményekről, valamint a magyar kormány szerepéről a történelmi léptékkel is kiugróan magas inflációban. Vendégünkkel, Szőcs Gáborral pedig arról beszélünk, miért érdemes ilyen kötvényhozamok mellett is részvényeket tartani, és hogyan lehet ilyen drága a dízel?!
Jó szórakozást!
Világ
Olyan lehetőség előtt áll az orosz hadsereg Ukrajnában, mint utoljára két éve
Nem sikerült kihúzniuk az ukránoknak jelentősebb területveszteség nélkül a lőszerutánpótlás és létszámbeli erősítés beérkezéséig, és az is kérdés, nem kerülnek-e még nagyobb bajba.
Amerika részben hátat fordít a fenntarthatóságnak, Európa még kitart
Bár az ESG-célkitűzéseket mindössze néhány évvel ezelőtt állították fel, már annyi feszültséget okoztak, hogy az Egyesült Államokban részben feladták őket.
Kimeríthetetlen orosz hadsereg? Egyre fogy az egyik legfontosabb fegyverük
Népszerű elképzelés, hogy az orosz hadsereg szinte bármekkora veszteséget képes pótolni, ám a Szovjetunióról örökölt fegyverkészletek sem végtelenek.
Fontos
Külföldi polgármestert is választhatna több magyar település a nagy arányuk alapján
Nem feltétlenül ott él a legtöbb külföldi állampolgár Magyarországon, ahol azt a gazdasági fejlettség alapján várnánk.
Ha így megy tovább, az alapkamat helyett a folyók vízállása határozza meg az inflációt
Eddig a globális felmelegedés árakra gyakorolt hatásait többnyire átmenetinek, esetlegesnek tartották az elemzők, de eljött az ideje a szemléletváltásnak.
Több ezer milliárdos rezsivédelem után a magyarok harmada fával fűt
Az energiaválság megmutatta, hogy miért tévút hosszú távon a rezsicsökkentés, amelyből ráadásul az igazán szegények többsége ki is marad, hiszen fával fűt.
