Az Európai Unió nemrég 15 százalékos gázfogyasztás-csökkentést irányozott elő az orosz vezetékes földgázszállítások elapadása, illetve a gázár ezzel összefüggő, jelentős emelkedése miatt. 

Az energiahiány, a potenciális áramkimaradások, és az ekkora mértékű, relatíve gyors és kényszerű fogyasztáscsökkentés példátlan jelenségek a 21. századi Európában, ám nem is olyan régen egy fejlett ország már kénytelen volt levezényelni egy hasonló energiaválságot. Japánban a 2011. március 11-i földrengés és szökőár által kiváltott fukusimai atombalesetet követően rövid időn belül leállították az ország atomerőműveinek nagy részét, amivel a belföldi áramtermelési kapacitás harmada esett ki pár hónap alatt. Ekkor a kormány szintén 15 százalékos fogyasztáscsökkentést írt elő, aminek következtében ha nem is kármentesen, de relatíve sikeresen átvészelték a válságos időket. 

A két energiaválság forrása, súlyossága és kezelésének lehetőségei is jelentősen eltérnek. Ugyanakkor a Japánban különösen a csúcsfogyasztás csökkentése végett bevetett energiatakarékossági praktikák között vannak olyan, relatíve sikeres dolgok, amelyek Európában is megfontolandók – olyannyira, hogy egyes nyugat-európai kormányok már elő is vették őket.

Ugyanakkor a japán tapasztalatok azt is jelzik, hogy a válság idején való spórolásból önmagában még nem lesz tartós energiahatékonyság-növekedés, és az energiarendszer fenntarthatóságához sem feltétlenül járulnak hozzá a takarékossági intézkedések. Pont ellenkezőleg: Japán esetében hosszabb távon az energiafogyasztási szint fenntartása iránti igény bizonyult erősebbnek, ami a károsanyag-kibocsátás növekedésével járt.

A világításon, a mozgólépcsőkön és a lifteken spóroltak

A primer energiatermelés az erőművek kiesésével 2012-re a korábbi harmadára esett, és az atomenergia nélkül nem maradt elegendő kapacitás a szokásos fogyasztás kielégítésére a csúcsidőszakokban, ami Japánban elsősorban a nyári, kora délutáni órákat jelentette. Emiatt a kormány a csúcsidőszakban 15 százalékos fogyasztáscsökkentésre kötelezte az 500 kilowattnál magasabb fogyasztású felhasználókat, és keményen büntették a takarékosság ellen vétő cégeket.

A büntetés mellett a másik eszköz a figyelemfelkeltés és a társadalmi szolidaritás hangsúlyozása volt. A kormány az árammal való takarékoskodást támogató médiakampányt indított, a tévéműsorok elkezdtek takarékossági praktikákat megosztani, a forgalmasabb köztereken kijelzőkön közölték a tokióiakkal, hogy sikerült-e elég energiát megtakarítani az áramkimaradások elkerülése érdekében.

A spórolást a cégek és a közhivatalok kisebb-nagyobb megpróbáltatásokkal járó megszorításokkal érték el.

• Az irodákban a légkondicionálókat 28 fokra állították, a tokiói metró 137 állomásából száz helyen ki is kapcsolták a berendezéseket a legmelegebb időszakokat leszámítva;
• csökkentették a világítást az irodákban és köztereken – köztük az ikonikus retro neonfények is kialudtak –, az izzókat LED-égőkre cserélték;
• korlátozták a lift- és mozgólépcső-használatot, sőt a közintézményekben a napi csúcsfogyasztás idején – jellemzően kora délután – kihúzták a laptopokat, és akkumulátorról dolgoztak, hogy valamelyest ezzel is spóroljanak az áramigényen.
• Számos közintézmény és vállalat átállt a rugalmas(abb) munkaidőre, és hosszabb nyári szabadság kivételére ösztökélte dolgozóit, ami Japánban akkortájt hatalmas újdonságnak számított.
• Sok ipari cég növelte hétvégi termelését, és csökkentette hétköznapi műszakjait, hogy kiegyensúlyozzák a fogyasztást.
• A kormány emellett Cool Biz néven kampányt indított a lezserebb irodai öltözködés támogatása érdekében, és az egyenruhaviselés egyik utolsó jelentős bástyájának számító országban még a vállalati egyenruhákat is kicsit könnyedebbé tették.
• A kevésbé radikális javaslatok között volt, hogy a háztartások mossanak ritkábban; és amikor nem használják őket, húzzák ki a háztartási elektronikai cikkeket a konnektorból, beleértve a beépített bidével és ülésfűtéssel felszerelt elektronikus vécéülőkéket is, amelyek a japán lakossági áramfogyasztás 3,9 százalékárét felelnek.
• Emellett pedig még a sinkanszen gyorsvonatok a szokásosnál lassabban közlekedtek.  

Az időszakos energiahiány elkerülésére teljesen ez sem volt elegendő, a TEPCO szolgáltatási területén az atomerőművek leállítása után szokványosak voltak az előre tervezett áramkimaradások.

A japán ellátási helyzetet az is nehezítette (és ma is nehezíti), hogy az ország keleti és nyugati fele más frekvenciát használ: a Medzsi korszakban Tokióba és az ország keleti részére Németországból importált, 50 herzes áramfejlesztő rendszereket hoztak, míg a nyugati országrészben 60 herzes amerikai generátorokkal kezdtek termelni, a nyugati és keleti hálózat megosztottsága pedig máig megmaradt. 

Csökkent a fogyasztás, de nem kármentesen

A problémák és időleges áramkimaradások ellenére az áramfogyasztás csökkentésében sikeres volt a kampány, emiatt az áramszünetek is mérsékeltek maradtak.

A napi legmagasabb energiaigény 2011 nyarán 18 százalékkal alacsonyabb volt, mint 2010-ben a fukusimai erőművet is üzemeltető, többek között Tokiót is ellátó TEPCO nevű energiaszolgáltató által kiszolgált területen. De a jelentős spórolás nem csak a katasztrófa sújtotta régióra volt igaz, egy másik nagy japán áramszolgáltató, az ország második legnagyobb agglomerációját, Oszakát ellátó KEPCO szolgáltatási területén is 10 százalékkal csökkent a 2011-es csúcsfogyasztás 2010-hez képest, derül ki a Fujitsu kutatóintézetének gyűjtéséből. Bár a takarékossági intézkedéseket 2011 őszén eltörölték, a nyári csúcsigény 2012-ban is jóval alacsonyabb maradt a Fukusima előtti szintnél, Tokióban 15, Oszakában 13 százalékkal.

Ezeket a praktikákat most Európában is alkalmazzák. Berlinben is a kivilágítás letekerésével és a közhivatalnokok munkaidejének átrendezésével készülnek az esetleges téli energiahiányra. Olaszországban, Görögországban és Spanyolországban például 27 fokban határozták meg a légkondicionálók engedélyezett legalacsonyabb hőmérsékletét, és Pedro Sánchez miniszterelnök nemrég azt kérte, hogy az üzletemberek ne kössenek nyakkendőt, hogy a kevésbé formális öltözködéssel is támogassák az energiaspórolást. Párizsban egyebek mellett megtiltották, hogy a légkondicionálót használó boltok nyitva tartsák a bejárati ajtajukat, ami Japánban is a spórolás egyik célpontjává vált 2011 nyarán: bár kormányzati rendelkezés nem született róla, a sajtó sokat cikkezett arról, hogy a bejárati ajtók csukva kellene, hogy maradjanak.

Európában természetesen annyival nehezebb a helyzet, hogy nem kizárólag a fogyasztási csúcsidőszak a szűk keresztmetszet, a jellemzően az iparban és a lakossági fűtésre használt földgáz elapadását nem pusztán napi pár órára összpontosító fogyasztáscsökkentéssel ellensúlyozni. Jó néhány japán megoldásra igaz, hogy Európában vélhetően kevés haszna lenne: a rugalmasabb munkaidő vagy a lazább irodai öltözködés 2011-ben Japánban tényleg nagy dolog volt, de 2022 Európájában már elég elterjedt jelenségekről van szó. Az öregedő Japánban sok nyugdíjas és kismama is arra panaszkodott, hogy a liftek és mozgólépcsők kikapcsolása rendkívül megnehezítette életüket, ami az elöregedő Európában is problémás lenne. Közben az átlagos háztartás energiaköltségei becslések szerint így is 18 százalékkal, az ipari felhasználóké kétszer ennyivel nőttek – versenyképességük pedig értelemszerűen csökkent ebből fakadóan.

Ugyanakkor a hálózati problémák tekintetében valamivel jobb a helyzet, Európában nem kell az eltérő frekvenciákból fakadó megosztottsággal szembenézni, így elvben több lehetőség van az időleges, regionális ellátási problémák elhárítására, mondta a Reutersnek a japán energiagazdaságtani kutatóintézet egy munkatársa.

Nem történt forradalmi változás

Az azóta eltelt időszak alapján az is világos, hogy hosszú távon nem voltak elegendőek ezek a lépések. Az egy főre eső energiafelhasználás ugyan csökkent Japánban 2011 óta, de ez a trend a fejlett világ nagy részében azonos volt. A japán egy főre eső felhasználás ma is magasabb az európai uniós átlagnál, miközben a japán egy főre eső GDP vásárlóértéken valamelyest alacsonyabb az uniós átlagnál – más szóval az energia felhasználása gazdasági szempontból kevésbé hatékony, mint Európában. 

Az energiatermelést illetően sem sikerült megújulni Fukusima óta. Ugyan a zöldenergia-termelés 60 százalékkal nőtt 2010 óta, de ma is csak a teljes energiafogyasztás kevesebb mint tizedét adja. A kieső atomerőműveket nagyrészt cseppfolyósított földgáz (LNG) importjával, valamint kisebb részt olajjal és szénnel helyettesítették. Mostanság Európa is ez irányba mozog, az elapadó orosz gázt LNG importjával és a széntüzelésű hőerőművek újraindításával próbálja pótolni.

Ez a stratégia természetesen a szennyezés növekedésével jár. Az üvegházhatású gázok egy főre eső kibocsátása ebből fakadóan ma magasabb Japánban, mint 2010-ben volt – bár a 2013-as csúcs óta valamelyest mérséklődött.

Japánban hosszabb távon ez sem oldotta meg a helyzetet. Tokióban a nyári hőség idején a csúcsidőszak áramigénye idén is megközelítette az erőművek kapacitásait. Nem véletlen, hogy az utóbbi hónapokban a kormány ismét elővette az atomerőművek beindításának tervét: Kisida Fumio miniszterelnök azt szeretné, ha a télen legalább kilenc atomreaktor üzemelne az országban. 2022 nyaráig hat erőmű tíz reaktora kapta meg az újraindítási engedélyt, de ezek közül csak négy termel áramot jelenleg.

A helyzet e téren is hasonló Európában, ahol még az erősen atomellenes német kormány is eljátszott a gondolattal, hogy a korábbi tervekkel ellentétben mégsem kellene leállítani a maradék három működő atomreaktorát decemberben.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKegyetlenül drága lesz ősszel az orosz gáz, ezért emelt rezsit a kormányA kormány valószínűleg taktikázott kicsit, de júniusra egyértelmű lett, hogy ősszel még az eddiginél is drágábban kapjuk majd a gázt az oroszoktól, ezért lépni kellett.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz oroszok már a látszatra sem ügyelnek, lesz-e elég földgázunk a télen?Burleszket ad elő a Gazprom, a szituáció kritikus. A lakossági korlátozás esélye alacsony, de annak is súlyos következményei lesznek, ha az ipar nem kap elegendő gázt elfogadható áron.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz orosz gáz hiánya lehet az utolsó szög a német gazdasági modell koporsójábaA német ipari modell egyik fontos pillére volt, hogy az ország évtizedek óta nyomott áron jutott orosz energiához. Ennek a jelek szerint az ukrajnai háborúval vége.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ atomenergia energiatermelés energiaválság földgáz Japán Olvasson tovább a kategóriában