Bár az oroszok ősz óta rendszeresen taktikáznak az európai gázszállításokkal, az elmúlt néhány hétben ez a folyamat különösen látványossá vált. Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzőjének becslése szerint az idén még 50 milliárd köbméternyi orosz eredetű földgáznak kellene érkeznie az unióba, a jelenlegi szállítási ütem mellett azonban ez elég nehezen elképzelhető. Egyetlen fontosabb vezeték van, ahol még nőtt is a forgalom az egy évvel korábbihoz képest: az, amelyiken keresztül hozzánk is érkezik az orosz gáz.
Bár talán a legnagyobb figyelmet az elmúlt hetekben az kapta, hogy egy időre teljesen leállt a forgalom az Oroszországból a Balti-tenger alatt Németországba gáz szállító Északi Áramlaton, önmagában ez nem annyira meglepő. Az indokként megjelölt karbantartás ugyanis nem légből kapott, ilyenek minden vezeték esetében rendszeresen vannak. Ahogy a lenti ábrán is látszik, tavaly pont ugyanebben az időszakban, ugyanígy kiesett egy hétre ez az útvonal.
Ami ezúttal más, hogy a Balti-tenger alatti szállítások már korábban elkezdtek csökkenni, és azóta sem álltak vissza az eredeti szintre. Ráadásul az Északi Áramlat véletlenül sem az első fontos vezeték, amelynél ez történik.
A fenti grafikonon tökéletesen beazonosítható, hogy az oroszok mikor, hol kezdték el tekergetni a gázcsapokat. Az első útvonal kieséséhez – eleinte inkább csak beszűküléséhez – Magyarországnak is volt némi köze. A tavaly ősszel aláírt új orosz-magyar hosszútávú megállapodás egyik legfontosabb pontja ugyanis az volt, hogy ezentúl nem Ukrajnán keresztül (az ábrán lilával), hanem déli irányból vesszük az orosz gázt. Akkor ebből lett is némi konfliktus Ukrajna és hazánk között, de a forgalom ettől függetlenül átterelődött a déli útvonalra, végső soron az Európai Unióba Bulgáriánál belépő Török Áramlatra (az ábrán zölddel).
Ez inkább még a Gazprom hosszútávú stratégiájának eleme volt.
Az oroszok elég régóta készülnek arra, hogy kiváltsák az ukrán szállítási útvonalakat, ebben pedig hathatós segítséget kaptak korábban uniós országoktól is.
A magyar megállapodás is ilyen volt, ám ennél is sokkal jelentősebb a német támogatással megépülő Északi Áramlat 2 vezeték, amellyel lényegében teljesen ki lehetne iktatni az ukrán csöveket, jelentős bevételtől elvágva ezzel az országot.
Az oroszok következő lépése ugyanakkor már nem elsősorban hosszabb távú célokat tartott szem előtt. A Gazprom lényegében egész ősszel játszott azzal, hogy mennyi kapacitást foglal le a Fehéroroszországon keresztül Európába gázt szállító Jamal vezetéken (az ábrán sárgával). Ezzel fel-le rángatta – tendenciaszerűen felfelé mozgatta – a saját árait is végső soron meghatározó gáztőzsdei jegyzéseket.
Először október végén álltak le a szállítások a Jamalon, és lényegében azóta kiszámíthatatlan volt a mennyiség, amely Belorusszián keresztül érkezik. Az idén májusban pedig teljesen kiesett ez az útvonal. Miután az oroszok április utolsó napjaiban közölték, hogy nem szállítanak több gázt a lengyeleknek, pár napig még csordogált némi gáz vélhetően német kereskedőkhöz, ám azóta üresen pang a vezeték.
Ez már egyértelműen a háború következménye volt. Az oroszok legnagyobb európai kritikusai épp a lengyelek voltak, és minden bizonnyal ennek lett az eredménye a Jamal-leállás.
A fehérorosz útvonal kiesését tavasszal egy időre részben még átvette az Ukrajnából Szlovákiába belépő EUStream, ám nem folyamatosan és nem is teljesen. Így bár a háború előtti hetekben beszakadó forgalom a háború kirobbanását követően újra emelkedett, ez az állapot csak májusig tartott ki. Ezt követően pedig ismét meredeken zuhanni kezdett.
Ekkor kezdődött ugyanis a forgalom már említett akadozása az Északi Áramlat 1-en, ami korábban eléggé elképzelhetetlennek tűnt. A háború előtt alapvetően jó német-orosz viszony ugyanis mostanra elmérgesedett, és az oroszok különböző (a felelősséget a németekre hárító) indokokkal már a tervezett leállás előtt elkezdték visszafogni a szállításokat. Ahogy a fenti ábrán is látszik, a vezetéken a korábbi hónapokban fixen 150 millió köbméter gáz érkezett naponta, június közepe óta azonban jobb esetben is csak ennek nagyjából a 40 százaléka jön.
Alapvetően ez okozza azt, hogy jelenleg harmadannyi orosz gáz sem fut be Európába, mint amennyire szükség lenne.
Egyetlen olyan fontosabb vezeték van, amelyen éves összevetésben nemhogy csökkent volna, de még nőtt is a forgalom: a magyar igény jelentős részét is kielégítő Török Áramlat. Ennek részben az ukrán tranzit már említett átterelése az oka, ám az elmúlt napokban nagyon látványossá vált a déli útvonal jelentősége.
A fenti ábra azt mutatja, hogy a főbb útvonalakon összesen beérkező gáz mennyisége hogyan oszlott meg a vizsgált hat vezeték között. Nagyon látványos, hogy a zöld színnel jelölt Török Áramlat részesedése hogyan emelkedett folyamatosan, egészen addig, hogy szerdán az Északi Áramlatét is felülmúlja.
Bár ennek számos oka lehet, ám elég valószínű, hogy részben politikai döntés. Ezen a vezetéken kapja a gázt ugyanis több olyan ország – így például hazánk és Szerbia – amelyek a jelen helyzetben is próbálnak jobb kapcsolatot fenntartani az oroszokkal.
Valószínűleg elsősorban erre alapoz a magyar kormány, amikor aránylag magabiztosan fogalmaz a magyar gázbeszerzési és tárolófeltöltési tervekkel kapcsolatban, ám ezek teljesüléséhez értelemszerűen az is kell, hogy a Gazprom továbbra is stabilan szállítson a déli vezetéken. Egyelőre azonban csak az biztos, hogy ütemezett karbantartásra nem hivatkozhatnak az oroszok, mert ezt már június második felében elvégezték.
Világ
Fontos