Soha nem kezdődött még év ilyen erősen a vállalatfelvásárlások és -egybeolvadások (M&A) szempontjából, írja a Financial Times. Az első negyedévben 1200 milliárd értékben voltak a világban nagy vállalatfelvásárlások a Reuters szerint, ehhez képest egy éve még csak 700 milliárd dollárért kötöttek egyesülés-felvásárlás (M&A) üzleteket. Az idei felvásárlások több mint fele ötmilliárd dollárnál nagyobb volt, ezekből darabszámra háromszor annyi volt, mint tavaly.
Az óriásüzletek főleg az Egyesült Államokban és Európában harapóztak el. Az USA-ban egy egészségügyi egyesülés (a Cigna 67 milliárd dollárért vette meg az Express Scripts-t, piaci pletykák szerint azért, mert megijedtek, hogy az Amazon betör a patikapiacra), Európában pedig egy negyvenmilliárd eurót súruló német energetikai összeolvadás (E.On-RWE) volt a legnagyobb. A kínai felvásárlások most mérsékeltebb tempóban nőttek, elemzők szerint a kínai kormány korlátozásai miatt.
Az USA-ban a Trump-kormányzat adóreformja megkönnyítette az ilyen nagy üzleteket, de pont a kormány éppen a két legnagyobb tranzakciót akadályozta meg, piaci vélemények szerint politikai okokból: az AT&T és Time Warner 85 milliárd dolláros összeolvadását, illetve a Broadcom 117 milliárd dolláros ajánlatát az amerikai csipgyártó Qualcomra.
A fejlett világban az évtizedek óta tartó felvásárlási trend miatt egyre kevesebb nagyvállalat van, több szektorban hihetetlen konszolidáció ment végbe (ilyen például a söripar, ahol szinte a teljes globális piac három-négy óriáscég kezében van, vagy az amerikai bankszektor, amiről mindent elmond ez az ábra). A nagyvállalatok egyrészt általában nyereségesebbek, mint a korábbi időszakokban, és a felhalmozódó készpénztömeget könnyebb, azaz rövidebb távon kifizetődőbb kisebb riválisaik megvételére költeni, mint saját beruházásokat vagy kutatás-fejlesztési programokat megvalósítani. A felvásárlás védekező stratégiának sem rossz, ha meg szeretnék akadályozni új konkurensek létrejöttét. Másrészt a válság óta padlón lévő kamatok is kedveznek az ilyen nagy üzletek finanszírozásához (ráadásul most, hogy az USA-ban már elindultak, és Európában is a láthatárra kerültek a kamatemelések, igyekeznek felgyorsítani ezeket).
Ez a trend ugyanakkor nem feltétlenül kedvező a fogyasztóknak: ha sérül a verseny, akkor a főszabály szerint drágábbak vagy rosszabbak lesznek a szolgáltatások.
De nem csak a fogyasztóknak, hanem a nagyvállalatoknak és befektetőiknek sem biztos, hogy jók az őrületesen nagy vállalatfúziók, elég például a kilencvenes évekbeli Daimler-Chrysler összeolvadásra gondolni: 1998-ban 36 milliárd dollárt fizettek a németek az amerikai cégért, aztán 2007-ben gyakorlatilag végül nekik kellett fizetni egy befektetési alapnak 650 millió dollárt, hogy megszabadítsa őket a Chryslertől. Néha az is kiderül, hogy a megvásárolni kívánt cég egy hatalmas kamu. Ez történt például, amikor a HP 2012-ben felvásárolta az Autonomy nevű brit céget 11,1 milliárd dollárért; nem sokkal később kiderült, hogy a cég nem ért semmit, perek indultak, végül a HP-nak nem csak hogy le kellett írnia a teljes felvásárlás értékét, hanem még a saját részvényeseinek is fizetnie kellett kártérítést.
Nem ritkán előfordul az is, hogy a vállalatok rengeteg időt és pénzt rászánnak egy-egy M&A kitervelésére, hogy aztán az üzlet összedőljön, és mindkét cég meggyengülve folytassa. Az S&P hitelminősítő tanulmánya szerint a felvásároló cégek súlyosan alulteljesítik versenytársaik részvényárfolyamát.
Akik viszont igazán örülnek, ha meghallják azt a rövidítést, hogy M&A, azok a vezérigazgatók, az üzleteket finanszírozó nagybankok és az azokat előkészítő tanácsadócégek. A cégvezetők, ha nagyobb céget irányítanak, akkor nagyobb fizetésre lehetnek jogosultak, a bankok mindig boldogok, ha nagy üzleteket finanszírozhatnak, a tanácsadócégek pedig bevételeik javát köszönhetik az ilyen komplex üzletek körüli teendőknek.
Vállalat
Fontos