Hazánk a nem túl előkelő 85. helyet szerezte meg a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet listáján, ami 180 országot rangsorol aszerint, hogy milyen állapotban van a sajtószabadság. Az Európai Unión belül csak Görögországot és Bulgáriát előzzük, és olyan országok is előttünk járnak, mint Malawi vagy Bosznia-Hercegovina.
A szabad média társadalmi szerepe nem merül ki abban, hogy ellenőrzi és bemutatja a politikai vezetők munkáját. Emellett az üzleti életre is nagy hatással van. A G7 eheti podcastja arról szól, hogy milyen módszerekkel tartja sakkban a kormány a médiát, és arról hogy a független újságok oknyomozó tevékenységének köszönhetően fény derülhet olyan vállalati károkra és károkozásokra, amelyek egyébként rejtve maradnának; az érintetteket nem kárpótolnák, és az inkompetens menedzsmentet sem váltanák fel hozzáértőbb szakemberek.
A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
A podcastban megszólal: Szücs Ferenc, a Stockholmi Egyetem adjunktusa, Berlinger Edina, a Corvinus Egyetem Befektetések és Vállalati Pénzügyek tanszék tanszékvezetője és Kofrán Dániel, a Rajk Szakkollégium hallgatója.
Manapság egyre több olyan rendszer van, amit hibrid rezsimként lehet jellemezni, ahol nem az erőszak az elsődleges eszköze a hatalomban lévőknek, hogy kontrollálják az intézményeket. A média esetében ez azt jelenti, hogy lényegében gazdasági eszközökkel érik el, hogy az újságok egy részében ne jelenjenek meg a hatalomra kritikus cikkek. […] A kormányzat oldaláról arról szól a szívesség, hogy többet reklámoznak a kötődő újságokban, mint ahogy azt tennék a piaci logika alapján. Másik oldalról ezek az újságok kevesebbet írnak kormányzati korrupcióról, vagy máshogy írnak, mint ha csak az olvasóik preferenciáit vennék figyelembe
– mondja Szücs Ferenc, aki Szeidl Ádámmal írt kutatásukban a Metropol, az Origo és Magyar Nemzet példáin mutatták be, hogy hogyan veszi át a NER az újságokat.
Először a vállalati működési kockázatokat akartuk modellezni, amik ritkán következnek be, és nagy káresemény kapcsolódik hozzá.[…] A média nagyon sokat tehet azért, hogy a feltárt vállalati káreseményeket eljuttassa a köztudatba, az újságírás oknyomozó része pedig képes felderíteni ilyen károkat. Az újságírók gyakran derítenek ki visszásságokat, például a belső csalásokat, amikre egyébként a cégeknek sokszor ezeregy oka van, hogy titokban tartsa. […] A menedzsereknek a reputációja nagyon fontos, és ezt veszélyezteti a szabad média, és ez a nagy fegyelmező erő. Mert ha kiderül rólam [mint menedzser], hogy csaltam, akkor nem fogok tudni elhelyezkedni máshol
– mondja Berlinger Edina, aki Lublóy Ágnessel, Tamásné Zsuzsannával és Keresztúri Lillával publikált a témában.
A politikai polarizációt erősítő média állapota elsődlegesen Matthew Genzkow szerint az alacsony médiapiaci versenyre vezethető vissza. […] A médiaplatformoknak van egy pozitív hatása a politikai polarizációra is, mert növelik a versenyt a piacon. Azonban van negatív hatása is, hiszen felhasználók véleménybuborékokba kerülhetnek. Viszont a 18 és 35 éves korosztályban nőtt a legkevésbé a politikai polarizáció a 2010-es és 2020-as évek között Amerikában. Valójában a platformokat gyakran használók hatalmas többsége semleges és kiegyensúlyozott forrásokat használ információszerzésre, és kevés embert érnek el a polarizációt erősítő fake-news vagy radikális tartalmak
– állítja Kofrán Dániel Matthew Gentkow munkásságára építve, aki májusban ad elő Budapesten, és Dániel az ő érkezését készíti elő társaival.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Korábbi adásaink:
Közélet
Fontos