( Kőműves Zsófia a Cambridge Econometrics budapesti irodájának elemzője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata)
Oroszország Ukrajna elleni háborúja és az azt követő szankciók rekordmagasra emelték az olaj és a gáz árát. Az utóbbi hónapokban megugró inflációt, az energiahordozók és a mezőgazdasági termények drágulását a napi bevásárlásukat végző háztartásoktól a nagy cégekig mindenki megérezte. A jelenlegi magas inflációs nyomás mellett fontos kérdéssé vált, hogy a globálisan egyre erősebb trendként megjelenő zöld átállás további dráguláshoz vezet-e vagy inkább mérsékli az inflációt.
A kérdésre a Cambridge Econometrics E3ME makrogazdasági modelljében elemzett zöld átállás forgatókönyv alapján válaszolunk, amely arra épít, hogy a világ teljesen karbonsemleges gazdasági működésre áll át 2050-re.
A zöld átálláshoz szükséges beruházások gazdaságélénkítő hatása ugyan rövid és hosszabb távon is növelheti az inflációt, ám a dekarbonizáció magasabb reálgazdasági növekedést is hoz. Rövid távon a gyors dekarbonizáció jelentős beruházásokat igényel, elsősorban az energiaszektorba, a közlekedésbe, illetve az épületek és az ipari termelés energiahatékonyságának növelésébe. A beruházásoknak erős közvetlen gazdaságélénkítő hatása van, növelik a munkaerő és az alapanyagok iránti keresletet. Az ennek nyomán javuló foglalkoztatottság és az emelkedő bérek viszont magasabb fogyasztást generálnak, ez pedig pozitív keresleti sokként magasabb inflációt okoz már rövid és középtávon is.
A beruházások költségét meg kell fizetni, akár hitelből, akár saját forrásból finanszírozzuk őket. Ezeket a költségeket a piaci szereplők magasabb termékárak, a kormányzat pedig emelkedő adók formájában árazhatják be, ami tovább emeli az inflációt közép- és hosszútávon is. Modellezésünkben azt feltételezzük, hogy a kormányzat karbon és más fosszilis adók segítségével finanszírozza a szükséges beruházásokat (illetve szükség szerint más általános adónemek emeléséből).
Noha az inflációs hatások alapján a zöld átállás költségesnek tűnhet, modellezésünkben ez a befektetési stimulus gyorsabb reálgazdasági növekedést, valamint energiahatékonyabb és versenyképesebb termelést eredményez.
A fosszilis energiaimportra szoruló országok – így Magyarország – számára különösen erős ez a pozitív gazdasági hatás, mely együtt jár az energiabiztonság és az energiafüggetlenség javulásával.
Modellezésünkben tehát a magasabb infláció ellenére egy karbonsemleges gazdaságban a reáljövedelem nagyobb lesz.
Az egyre olcsóbbá váló megújulók csökkenthetik az áramárakat, ezen keresztül a termékek gyártási költségeit, így az inflációt is mérséklik rövid és középtávon. Ez a hatás nem minden országban figyelhető meg, de a fosszilis importra szoruló, jó megújuló potenciállal rendelkező országoknál hozhatják az árszintemelkedés lassulását.
A megújulók arányának növekedése az energiaszektorban növelheti és csökkentheti is az energia- és áramárakat. A hatás függ a jelenleg használt áramtermelési technológiáktól, illetve attól, hogy milyen megújuló technológiára történik a váltás, és a piac ezt mennyiben követi.
A megújulók ára gyors ütemben csökken – csak a 2010-es években 85 százalékkal mérséklődött a napenergia és 50 százalékkal a szélenergia egységára. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) számai alapján az országok többségében a napenergia volt az áramtermelés bővítésének legolcsóbb módja már a 2021-ben emelkedő fosszilis árak és karbonárak mellett is, jóval a közelmúlt extrém áremelkedései előtt. Természetesen egyes országok technológiánkénti átlagköltségei nagyban függenek a földrajzi elhelyezkedéstől, de ma már a legtöbb ország esetében létezik a fosszilis forrásoknál nem drágább megújuló opció. Az olcsóbb megújulókra váltás csökkentheti az energia- és áramárakat, lejjebb nyomhatja a termelési költségeket és tompíthatja az általános árszint emelkedését.
Ez az inflációt mérséklő hatás azonban nem mindig tud érvényesülni. Fosszilis nyersanyagokat kitermelő és exportáló országok esetében a saját gazdaság zöldülése és a globális zöld átállás rövid és középtávon a bevételek elvesztésével jár. A magas karbonadók kivetése és a meglévő fosszilis berendezkedés átalakítása rövid távon nagy költséget ró a gazdaságra, ami az általános árszinten is érződik.
A fosszilis importra szoruló országoknál a karbonintenzív technológiák kivezetése az áramtermelésből már járhat áramár-csökkenéssel, amennyiben hatékonyan bővítik a helyi viszonyok mellett legalkalmasabb megújulók kapacitását. Ehhez elengedhetetlen, hogy ezek az országok befektessenek a villamosenergia-hálózatba és -tárolásba, hogy a hálózat be tudja fogadni a változó teljesítményű megújulók termelését. Ideális esetben az erősen integrált nemzetközi áramhálózat és a tárolási technológiák elterjedése mellett akár ki is lehet vezetni azokat a gázgenerátorokat, amelyek ma még nélkülözhetetlenek az áramhálózat kiegyensúlyozásához. Az átállás hatása akár már rövid távon is érezhetővé válik, főleg a jelenlegi volatilis gáz- és olajárak mellett, ám a hálózat átállása a megújuló energia magasabb arányú befogadására hosszabb folyamat lesz.
Modellünkben tehát a nap- és szélenergia elterjedése hosszú távon csökkenti az átlagos áramárakat, és az alacsonyabb költségeken keresztül lassítja az általános árszint emelkedését – azaz az inflációt.
A teljes karbonsemlegesség eléréséhez jelenleg még drága technológiák is szükségesek lehetnek, melyek alkalmazása az előrejelzések alapján inflációs hatású. Ezek a technológiák inkább közép- és hosszú távon érhetnek el magasabb piaci részesedést.
Sok ország és többek között az EU is ígéretet tett arra, hogy 2050 és 2070 között gazdaságuk nulla üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásával fog működni. Ehhez fontos lépés az energiahatékonyság növelése és a felhasznált energia kizöldítése, azonban vannak olyan gazdasági tevékenységek, amelyeket nagy kihívás karbonsemlegessé tenni. Ilyenek például az acélgyártás vagy a vegyipar egyes gyártási folyamatai.
Új technológiák segíthetnek ezekben az esetekben, például a zöld hidrogén alkalmazása kiválthatja a fosszilis nyersanyagokat az iparban. A Mol például nemrég jelentette be Európa legnagyobb tervezett zöldhidrogén-gyártó üzemének építését. A technológiában hatalmas a potenciál, de jelenleg még nem széles körben terjedt el, így nem is olcsó. Egy másik ígéretes fejlesztési irányt a széndioxid-leválasztás és -tárolás technológiák (carbon capture and storage – CCS) jelentik. Segítségükkel bizonyos ipari folyamatok karbonsemlegessé alakíthatók. Az új technológiák költséghatékonnyá éréséhez idő kell, így eleinte az ezekbe történő beruházások költségesebbé tehetik az áram előállítását és az ipari termelést, és magasabb fogyasztói árakat és inflációt eredményezhetnek.
Modellezésünkben ezeket a technológiákat jellemzően hosszabb időtávon vezetjük be, a karbonsemlegességi céldátumokhoz közeledve, így az inflációs hatás is hosszabb távon jelentkezik.
A zöld átállás a felmelegedés lassításával ideális esetben mérsékelni tudja a klímaváltozás fizikai kockázatait. A gyors melegedéssel gyakoribbá váló környezeti katasztrófáknak várhatóan súlyos gazdasági költségei lesznek, beleértve az alapvető élelmiszerek és szükségleti cikkek drágulását, ami beláthatatlanul magas inflációt okozhat. Ennek a súlyos kimenetnek az elkerülése a zöld átállás egyik legfontosabb célja.
Az átlaghőmérséklet emelkedése egyre kiszámíthatatlanabb időjárást hoz, egyre gyakoribbá és súlyosabbá váló természeti katasztrófákkal. Ezek ellehetetlenítik a hagyományos mezőgazdaságot, rongálják az infrastruktúrát, megnehezítik a teljes ipari termelési láncok működését. Az alapvető termények alacsonyabb hozamai beláthatatlan dráguláshoz, inflációhoz vezetnek, nem beszélve az ezzel járó súlyos társadalmi konfliktusokról. Az ENSZ már aggodalmát fejezte ki a várható áremelkedés miatt, amit az ukrán napraforgóolaj és gabona kieső termelése okoz.
Forrás: Cambridge Econometrics, E3ME modell (Climate MAPS, Global Net Zero 2050 szcenárió), EU27 országok átlagos inflációs hatása, simítva
Mindezek a hatásmechanizmusok együttesen az inflációra felfelé és lefelé mutató nyomást is kifejtenek, amint azt a fenti sematikus ábra is mutatja. Elemzésünk legfőbb állításai tehát összefoglalva: a zöld átállás sok országban magasabb inflációt okoz, rövid és hosszú távon azonban ez az inflációs hatás mégis elfogadható, hiszen magasabb reálgazdasági növekedéssel párosul, és általa elkerülhető a sokkal súlyosabb általános gazdasági és inflációs következményekkel járó klímaválság.
Pénz
Fontos