(A szerző a Concorde részvényelemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Közép-Ázsia több országában is jelentős olaj- és gázkészletek vannak, ezek világpiacra jutását ugyanakkor számos tényező nehezíti. Cikksorozatunk első részében Azerbajdzsán, második részében Kazahsztán szerepét és lehetőségeit tekintettük át az orosz, iráni, amerikai és kínai geopolitikai érdekek sokszögében. Mostani cikkünk pedig Türkmenisztánról szól, amelynek helyzete sok szempontból még az eddig tárgyalt posztszovjet országoknál is problematikusabb.

Oroszország fogságában

Türkmenisztán a világ egyik leggazdagabb országa is lehetne: becslések szerint itt van a Föld negyedik legnagyobb földgázvagyona, és jelentős mennyiségű kőolaj is található az országban. Csakhogy számos dolog nehezíti, hogy az ország kihasználja ezeket az adottságokat.

A szovjet időkben Türkmenisztán – akárcsak a többi közép-ázsiai állam – az orosz energetikai infrastruktúra csapdájába esett. Moszkva úgy alakította ki a rendszert, hogy a térség nyersanyagai kizárólag az orosz vezetékeken keresztül juthassanak el a piacokra, erősen korlátozva a független export lehetőségét.

Türkmenisztán kiszolgáltatottsága látványos volt a Szovjetunió megszűnése utáni időszakban, amikor egyetlen jelentős exportpiaca összeomlott. Oroszország mély gazdasági válságba került, a türkmén gáz kereslete visszaesett, ez pedig komoly pénzügyi nehézségeket hozott magával.

Új exportpiacok felé már csak a földrajzi elhelyezkedése miatt is nehezen tudott nyitni  az ország, amely Iránnal, Afganisztánnal, Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal határos, és ez az energiahordozók exportját különösen bonyolulttá teszi. Afganisztán évtizedek óta politikailag instabil, így a területén a vezetékek építése és üzemeltetése komoly kockázatokat hordoz. Irán önálló energiaexportőr, így kevéssé érdekelt Türkmenisztán földgázának továbbításában, Kazahsztán úgyszintén: versenytársként, saját földgázpiacának védelme érdekében nem feltétlenül támogatná Türkmenisztán független exportlehetőségeit.

Az ország belpolitikai helyzete szintén akadályozta a fejlődést. Az első elnök, Szaparmurat Nyijazov, aki felvette a Türkmenbasi (a türkmének atyja) címet, a gazdasági forrásokat saját személyi kultuszának kiépítésére fordította. Hatalmas aranyszobrokat emeltetett magáról, és az állami költségvetés jelentős részét saját dicsőségének megörökítésére használta fel.

Türkmenisztán tehát hatalmas lehetőségekkel rendelkezik, azonban geopolitikai elhelyezkedése, a Szovjetunió öröksége, a korlátozott exportútvonalak és a belső politikai tényezők együttesen akadályozták az ország kitörését az energiaexport területén. Bár az elmúlt években történtek erőfeszítések alternatív útvonalak kiépítésére, az ország továbbra is rendkívül nehéz helyzetben van a globális energiapiacon.

Alternatív útvonalak

Az egyik legkézenfekvőbb exportútvonalat a Kaszpi-tenger túloldalán fekvő Azerbajdzsán jelenthette volna, a Transz-Kaszpi Földgázvezeték ötlete már 1996-ban felmerült. A projekt célja az volt, hogy Türkmenisztán hatalmas földgázkészleteit Azerbajdzsánon, Grúzián és Törökországon keresztül Európába juttassa, teljesen megkerülve Oroszországot. Az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei erősen támogatták a projektet, mivel ez lehetőséget biztosított volna Közép-Ázsia energiafüggetlenségének növelésére, és az orosz befolyás csökkentésére.

Azonban a projekt végül 2000 környékén meghiúsult, amikor Azerbajdzsánban felfedezték a hatalmas földgázmezőt, a Sah Denizt. Ez jelentős mennyiségű földgázkészletet biztosított Azerbajdzsán számára, így innentől kevésbé volt érdeke egy Türkmenisztánból érkező vezetéket támogatni. Emellett Oroszország és Irán – a Kaszpi-tenger másik két befolyásos hatalma – határozottan ellenezte a vezeték megépítését, jogi érvekre hivatkozva. Mivel a Kaszpi-tenger státusza évtizedeken át vitatott volt – egyes országok tóként, mások nyílt tengerként kezelték –, Oroszország és Irán azt állította, hogy bármilyen új csővezetékhez az összes parti állam egyetértése szükséges. Ez politikai és jogi akadályokat gördített a projekt elé, amelyek végül lehetetlenné tették a megvalósítását.

A kilencvenes évek végén az Unocal is ambiciózus tervekkel állt elő Türkmenisztán földgázexportjának diverzifikálására. Az amerikai cég két nagy csővezetékprojektet – Közép-Ázsia–Afganisztán–Pakisztán Olajvezeték (CAOP) és Transz-Afganisztáni Földgázvezeték (TAPI)  – dolgozott ki, hogy Türkmenisztánból dél felé szállítsa az energiahordozót. Ezt követően a vállalat próbált támogatókat találni, ám ezek a projektek rendkívül nehézkesnek bizonyultak az afganisztáni instabilitás és biztonsági problémák miatt. A folyamatos fegyveres konfliktusok, a politikai bizonytalanság és az infrastruktúra hiánya ellehetetlenítette a vezetékek megépítését. Ráadásul az Egyesült Államok sem biztosított elegendő politikai és gazdasági támogatást a projekthez, mivel Washington elsődleges célja a nyugati szövetségesek energiaszükségletének biztosítása volt, nem pedig Dél-Ázsia ellátása.

Eközben Türkmenisztán számára egyre sürgetőbbé vált az új exportútvonalak kiépítése. Oroszország 2006-ban bejelentette, hogy jelentősen csökkenti a türkmén földgáz vásárlását, ami újabb gazdasági válságot idézett elő az országban. Ebben a helyzetben Türkmenisztán számára az egyetlen reális lehetőség Kína lett, amely egyre nagyobb mennyiségben akart földgázt importálni, hogy csökkentse a tengeri útvonalaktól – különösen a Malaka-szorostól – való függőségét.

2006-ban a két ország megállapodott egy új csővezeték kiépítéséről, amely közvetlen kapcsolatot biztosítana Türkmenisztán és Kína között. A projektet 2007-ben kezdték meg a kínai állami energiavállalat, a CNPC (China National Petroleum Corporation) finanszírozásával és műszaki támogatásával. A vezeték kiépítése rekordidő, mindössze két év alatt valósult meg, és 2009-ben megkezdte működését. Kezdeti kapacitása évi 30 milliárd köbméter volt, de a növekvő kereslet miatt az évek során kétszer bővítették, így a jelenlegi teljes kapacitása eléri az évi 55 milliárd köbmétert.

Ez a projekt jelentős mérföldkő volt Türkmenisztán számára, mivel lehetővé tette, hogy csökkentse gazdasági függőségét Oroszországtól, és egy stabil, megbízható exportpiacra tegyen szert. Kína számára is stratégiai előnyt jelentett, hiszen így biztosította földgázellátását egy olyan vezetéken keresztül, amely elkerüli az amerikai ellenőrzés alatt álló tengeri szállítási útvonalakat.

Ugyanakkor Türkmenisztán továbbra is messze elmarad teljes potenciáljától. Az ország földgáztermelési kapacitása jelentősen meghaladja a jelenlegi export lehetőségeit, és további infrastrukturális fejlesztések nélkül nem tudja maximálisan kihasználni hatalmas földgázkészleteit. A jövőben kulcsfontosságú lesz, hogy sikeresen tárgyaljon új vezetékek kiépítéséről, és bővítse a meglévő infrastruktúrát.

Lehetőségek és kihívások

Az orosz-ukrán háború hatására Türkmenisztán és lehetséges partnerei újra napirendre vették több alternatív földgázexport-útvonal gazdasági megvalósíthatóságának vizsgálatát. A legnagyobb visszatérő projekt a már említett Transz-Kaszpi Földgázvezeték, amely összekötné Türkmenisztánt Azerbajdzsánnal, lehetővé téve a türkmén földgáz Európába juttatását a Déli Gázfolyosón keresztül.

Törökország és Türkmenisztán 2024-ben ismét tárgyalásokat folytatott a vezeték megvalósításáról, jelezve, hogy továbbra is napirenden van az ötlet. Ugyanakkor kétséges, hogy a projekt megvalósítható-e, mivel jelentős pénzügyi és jogi akadályok nehezítik az előrehaladást.

Az egyik legnagyobb kihívás, hogy Azerbajdzsán már a saját földgázexportjának növelésére összpontosít, és előreláthatólag 2027-re teljesen ki tudja használni az alábbi térképen látható TANAP és a Déli Gázfolyosó meglévő kapacitásait Türkmenisztán gázának bevonása nélkül is. Ha ez bekövetkezik, akkor a Transz-Kaszpi vezeték gazdasági indokoltsága tovább csökken, hiszen egy új vezeték megtérüléséhez garantált keresletre és kihasználtságra lenne szükség. Ezen felül Oroszország is akadályozza a projektet különböző eszközökkel. A Kreml például a Török Áramlat vezetéket teljes kapacitásra töltötte, ezzel csökkentve az új gázvezetékek iránti igényt Délkelet-Európában, ami gazdaságilag még nehezebbé teszi egy új türkmén exportútvonal létrehozását.

Forrás: ArcGIS Online, Concorde-elemzés

Türkmenisztán másik lehetősége Kína, amely már jelenleg is az ország legnagyobb földgázvásárlója. Peking újabb kapacitásbővítést tervez, amely a Türkmenisztánt Kínával összekötő vezetékrendszer éves szállítási kapacitását 55 milliárd köbméterről 85 milliárd köbméterre növelné. Ez a projekt stabil és kiszámítható exportlehetőséget kínál Türkmenisztán számára, csökkentve az ország gazdasági bizonytalanságát. Ugyanakkor Türkmenisztán az orosz befolyás alól szabadulva a kínai energiaigények kiszolgálójává válhat, ami hosszú távon szintén korlátozza a mozgásterét.

A másik fronton is vannak újabb fejlemények. Az Egyesült Államok 2021-es afganisztáni kivonulása után a Türkmenisztán–Afganisztán–Pakisztán–India (TAPI) földgázvezeték projekt új lendületet kapott. 2024 szeptemberében megkezdődött az afgán szakasz építése, és az első három kilométer csővezetéket le is fektették négy hónap alatt. Ezt követően, 2024 decemberében Türkmenisztán elnöke utasítást adott a projekt felgyorsítására, hangsúlyozva annak fontosságát az ország energetikai kapacitásának növelésében. Az afgán kormány szintén elkötelezett a projekt mellett, mivel az éves szinten mintegy 400 millió dollár tranzitdíj bevételt jelenthet az országnak. A TAPI vezeték célja évi 33 milliárd köbméter földgáz szállítása Türkmenisztánból Indiába, Afganisztánon és Pakisztánon keresztül, elősegítve a regionális gazdasági együttműködést és energiaellátást.

Ennek ellenére a vezeték jövője továbbra is bizonytalan, mivel a nemzetközi finanszírozók óvatosak az afganisztáni instabilitás és a politikai kockázatok miatt. Emellett a Pakisztán és India közötti feszültségek is akadályozzák a projekt előrehaladását, kérdéses, hogy India hosszú távon hajlandó-e egy ilyen, Pakisztánon keresztülhaladó vezetéktől függővé válni.

Türkmenisztán számára tehát a földgázexport jövője továbbra is bizonytalan. A Transz-Kaszpi vezeték megvalósítása politikai és jogi akadályokba ütközik, az afganisztáni útvonal pedig biztonsági kockázatokkal terhelt, bár vannak kisebb előrelépések. Jelenleg az egyetlen reálisan haladó projekt a Kínába irányuló vezeték bővítése, amely ugyan biztos piacot jelent, de még inkább Kína befolyása alá helyezi Türkmenisztánt. Az ország így egyik energianagyhatalom árnyékából a másikéba kerülhet, ami továbbra is korlátozza szuverenitását és gazdasági mozgásterét a nemzetközi energiapolitikában.

A magyar diplomácia nyomai

A kaukázusi térség mellett a kaszpi térségben is sikerült Magyarországnak diplomáciai eredményeket elérni egy olyan régióban, amely alternatívát kínálhat az orosz energiahordozókkal szemben. A Mol már közel két évtizede jelen van Kazahsztánban, és közel 200 millió dollárt fektetett már be a Fedorovsky blokkba, bár sokáig nem tudott előrehaladni a projekttel.

Türkmenisztánnal is egyre szorosabbra fűződnek a kapcsolatok. 2023. augusztus 20-án Budapesten Türkmenisztán történelmi jelentőségű megállapodást írt alá Magyarországgal, amely az első ilyen jellegű energiaügyi szerződése volt az Európai Unión belül. A megállapodás értelmében Türkmenisztán évente akár egymilliárd köbméter földgázt is szállíthat Magyarországra, Iránon és Azerbajdzsánon keresztül. Ez a lépés nemcsak Magyarország energiaellátásának biztonságát növeli, hanem Türkmenisztán számára is új piacokat nyit meg Európában.

Ezek a lépések kölcsönösen hasznosak lehetnek Magyarország és a közép-ázsiai régió számára. Magyarország diverzifikálhatja energiabeszerzését, növelve ezzel energiabiztonságát. Míg a régiós országok kritikus fontosságú bevételre tehetnek szert a fejlődésükhöz és a függetlenségük növeléséhez.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÉpp az ukrajnai háború árnyékában szabadulhat ki Kazahsztán az orosz függőségbőlA háború kitörése után Moszkva elvárta volna Kazahsztántól a teljes együttműködést, a közép-ázsiai ország ehelyett viszont megerősítette a kapcsolatatait Kínával és a nyugati országokkal.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem lenne gond az energiaárakkal, ha akadálytalanul jönne Közép-Ázsia olaja és gázaAz Oroszországot elkerülő vezetékeket nagyjából 30 éve kezdték el kiépíteni, a nyugati kapuként szolgáló Azerbajdzsánban a magyar tőke is megjelent.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy több ezer kilométerre lévő tengerszoros Kína legsebezhetőbb pontjaKína olajimportjának 80 százaléka a Malaka-szoroson halad keresztül, amelynek így kiemelkedő jelentősége lehet egy amerikai-kínai konfliktus esetén.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ afganisztán Azerbajdzsán egyesült államok földgáz Irán közép-ázsia Oroszország Türkmenisztán Olvasson tovább a kategóriában