Hírlevél feliratkozás
Mészáros R. Tamás
2023. augusztus 10. 04:34 Tech, Világ

Akkugyárak helyett más utat választott a felzárkózáshoz Románia

Nem attól jön a magasabb hozzáadott érték Magyarországra, hogy ideköltöznek a digitális nomádok – foglalta össze a szoftver helyett a hardverben, újabban az akkumulátorgyártásban hívő kormány gazdasági fejlődéssel kapcsolatos nézeteit Lantos Csaba energiaügyi miniszter egy közelmúltbeli podcastben. 

Ez a felvetés már csak azért is érdekes, mert Magyarország közvetlen szomszédságában is több példa van rá, hogy ha nem is a digitális nomádok bejövetele, de általában véve az informatikai szolgáltatási szektor ösztönzése jelentős előnyökkel jár a teljes gazdaság számára. 

Észtország digitalizációjáról például kismillió cikk született a magyar sajtóban az utóbbi években, de ennél talán meglepőbb lehet a birodalmi nosztalgiába révedő magyar lélek számára, hogy Romániában is alakul az IT-forradalom, amit egy podcastben mutatott be Isabela Manelici, a London School of Economics román közgazdásza. 

A román helyzet különlegessége, hogy az ország 2001-ben teljes személyijövedelemadó-mentességet vezetett be a szoftvergyártó vállalatoknál programozói vagy hasonló infokommunikációs (IT) szolgáltatási munkakörben dolgozó munkavállalók számára. A felső-középosztályt támogató szoftveripari iparpolitika sosem volt kifejezetten népszerű a tágabb lakosság körében, ám Manelici és Smaranda Pantea, a Prágai Közgazdaságtudományi és Gazdálkodási Egyetem kutatója szerint jelentősen felgyorsította a román IT-szektor fejlődését, és tágabb gazdasági és jóléti hatásai is pozitívak voltak – olyannyira, hogy egyes reklámszagú anyagok például már az “európai Szilícium-völgyként” írnak a 1300 IT-cégnek otthon adó Kolozsvárról.

Ez jelzi, hogy az iparpolitika többről szól, mint a gyárak állami finanszírozásáról, és a felzárkózás a 21. században innovatívabb szakpolitikai beavatkozásokat igényelhet. Bár a román példa ezek korlátjait is jelzi: a kutatók szerint pozitív hozadékkal járó adómentességet pont mostanság tervezik kivezetni a költségvetési hiány csökkentése végett.

Véletlen reform

A román szabályozás nem feltétlenül az állam bölcsességéből fakadt: a dolog egy független parlamenti képviselő, az örmény kisebbséget képviselő matematikus, Varujan Pambuccian ötlete volt, aki relatíve korán észrevette, hogy az IT a jövő egyik húzóágazata lesz. A teljes adómentesség pedig egy bürokratikus véletlen folyománya: bár a képviselő eleinte csak a legmagasabb szja-kulcs csökkentését javasolta, a kormányzat arra jutott, hogy adminisztratív szempontból egyszerűbb lenne szimplán eltörölni az szja-t az érintettek számára. 

Annak idején a dolog komoly politikai vitákat okozott, miután a mentesség az akkori progresszív, 18 és 40 százalék közötti szja-kulcsok mellett hatalmas kedvezményt jelentett az eleve jobban fizető munkakörökre nézve. A kedvezményezettek körének korlátozása végett a mentességet számos követelményhez kötötték: a dolgozó alapszakos diplomával bír egy IT-területen (informatika, számítástudomány, matematika, kibernetika, elektronika, automatizáció); egy, főtevékenységként szoftverfejlesztéssel foglalkozó, dolgozóként legalább tízezer amerikai dollárnyi bevételt termelő cég alkalmazottja; egy szoftverfejlesztéssel foglalkozó részlegen, programozói vagy fejlesztői munkakörben dolgozik. 2013-ban a kedvezményezett diplomák, vállalati tevékenységi körök és munkakörök spektrumát kiterjesztették, bár továbbra is az IT-szektorra korlátozták a kedvezményt.

Manelici szerint abban Pambuccian sem bízott, hogy a programozók adómentessége foglalkoztatási szempontból megváltást hoz majd az 1990-es években a rendszerváltás sokkjait nyögő országnak, és Románia 25 millió szoftverfejlesztő országává válik majd. Ugyanakkor azt jól látta, hogy az akkor még kezdetleges IT-szektor támogatása hozzájárulhat a magas hozzáadott értékű munkahelyek számának növeléséhez, és csökkentheti a potenciális nyugati agyelszívás ütemét, más szóval valamelyest megakadályozhatja, hogy a jól képzett románok tömegei hagyják hátra az országot. 

Ehhez jó alapot adott, hogy a román oktatási rendszer (a keleti blokk többi államához hasonlóan) relatíve erős természettudományos és matematikai ismeretekkel volt képes felruházni a diákokat, avagy a kutatók megfogalmazásában Romániának látens komparatív előnye volt a szektorban, amit az állami beavatkozás megpróbált felszabadítani.

Gyorsabban nőttek

A kutatók vállalati adatok alapján elemezték a reform hatásait, és megnézték, hogyan változott azon cégek eredmény, amelyek dolgozói részesültek az adókedvezményből az olyan, hasonló profilú, magas hozzáadott értékű, tudásalapú tevékenységet végző cégekhez képest, amelyek kimaradtak a program hatálya alól. 

A 2001-es reformot megelőzően a két csoport között nem volt jelentős eltérés, ám 2001-et követően elváltak útjaik: az adómentességből részesülő vállalatok 2005-re átlagosan 24 százalékkal magasabb bevétellel bírtak és 13 százalékkal több embert alkalmaztak, mint a reform alól kimaradó cégek. 

Az adómentesség 2013-as bővítésének hatását is megnézték. Ez esetben azon cégek vizsgálták, ahol a törvénymódosítás előtt 5 százalék alatt volt az adómentességet élvező dolgozók aránya, de azt követően 20 százalék fölé nőtt. A kontrollcsoportot azok a hasonló profilú vállalatok adták, ahol 2013 után is 5 százalék alatt maradt ez az arány. Ez esetben is az jött ki, hogy a célzott adómentesség gyors és jelentős hatással bírt: 2015-re a 2012-es pályához képest 20 százalékkal nőtt a kedvezményezett vállalatok bevétele és 10 százalékkal foglalkoztatása, még úgy is, hogy ekkor már (2005 óta) egykulcsos, 16 százalékos szja volt hatályban Romániában, azaz a mentesség relatív értéke csökkent az eredeti, 2001-es reformhoz képest.

Ez persze részben azzal is magyarázható lenne, hogy az adókedvezményekben részesülő román cégek elhappolják más, hasonló profilú román cégektől a magasan képzett dolgozókat, mindezt pedig adómentesség formájában az állam fizeti.  

Emiatt a kutatók azt is megnézték, hogy hogyan alakult a román IT-szektor teljesítménye a térség hasonló fejlettségű és gazdaságszerkezetű országaihoz, Bulgáriához, Csehországhoz, Észtországhoz, Magyarországhoz, Lettországhoz, Litvániához, Lengyelországhoz, Szlovákiához, Szlovéniához, valamint Írországhoz és Portugáliához képest. Egészen pontosan az adott országok adatai alapján létrehoztak egy úgynevezett szintetikus kontrollváltozót, ami nagyjából azt írja le, hogy hogyan alakult volna a romániai IT-szektor termelése, ha azonos pályán mozog, mint a térség többi országában. 

Ebből az jött ki, hogy 2000-hez képest 2015-re a román IT-szektor bevétele több mint tízszeresére, foglalkoztatása ötszörösére nőtt. Bár a térségben mindenhol jellemző volt a növekedés, a román esetben bevételnövekedés 6,5-ször, a foglalkoztatásnövekedés 1,8-szor akkora volt, mint az a régiós országok adataiból képzett szintetikus kontrollból következett volna. Magyarul sokkal gyorsabban fejlődött a román IT-szektor, mint máshol.

A szakpolitikai beavatkozás tágabb gazdasági hatásainak felmérése miatt azt is megnézték, hogy hogyan változott az adókedvezményben nem részesülő, de az infokommunikációs technológiáktól erősebben függő szektorok teljesítménye Romániában a kevésbé IT-függő szektorokhoz képest. Az adatokat ez esetben is a régiós “szintetikus” kontrollváltozóval hasonlították össze. Itt szintén azt hozta ki a modellezés, hogy az IT-intenzív szektorok jóval erősebb ütemben nőttek, bevételeik 75 százalékkal, foglalkoztatásuk 61 százalékkal volt magasabb, mint a beavatkozás nélkül lett volna. Más szóval az IT-szektorok serkentése más ágazatok fejlődéséhez is hozzájárult, még úgy is, hogy utóbbiak nem kaptak közvetlen állami támogatást. 

Nem csak az akkugyár az iparpolitika

Mint Chad Bown, a washingtoni Peterson Institute for International Economics nevű világgazdaságtani agytröszt közgazdásza a Manelicivel késztített podcastjében hangsúlyozta, az “iparpolitika”, azaz egyes konkrét növekedési szektorok fejlődésének állami serkentése messze nem csak a feldolgozóiparról szólhat, ugyanígy jelentheti a fontosabb szolgáltatási ágazatok bővülésének ösztönzését. 

Egy ágazat hatékony fejlesztésének eszköztára pedig nem csupán a közvetlen állami támogatásokra, például a hazai akkumulátorgyárakra fordított költségvetési hozzájárulásra vagy a vállalati adók csökkentésére korlátozódhat, hanem a gazdasági szabályozás egyéb eszközei, vagy akár az oktatáspolitika is része lehet. Sőt, a közvetlen állami támogatás és egyes nemzeti bajnokok felemelésének vágya egyes frissebb kínai kutatások szerint gyakran nem jár hatékonyságnövekedéssel, vagy legalábbis egyenetlen előnyökkel és hátrányokkal bír, és ezáltal a felzárkózást sem igazán segíti. (Az persze más kérdés, hogy a konkrét román történet mennyiben a véletlen szerencse, és mennyiben a jól és tudatosan megtervezett szakpolitikai beavatkozás eredménye.)

A román szabályozás a tekintetben kilógott a sorból, hogy a munkavállalók adóterheinek célzott csökkentése nem számít bevett iparpolitikai eszköznek. Az adómentességet Európában inkább a strukturális okokból nehezen alkalmazható, alacsony keresetű emberek foglalkoztatásának serkentésére szokás használni, és korábbi kutatások arra jutottak, hogy például kutatók esetében nem jár tágabb gazdasági előnyökkel, miután a kutatók kínálata nem rugalmas, azaz nem lehet számukat és tudásukat hirtelen növelni egy anyagi beavatkozással. 

Ettől jelentősen eltér a román szoftveripari tapasztalat, ahol a jelek szerint a plusz pénz nem pusztán az IT-cégek és a programozók zsebében kötött ki, hanem az eleinte a felső-középosztály támogatása miatt támadott reform a tágabb gazdasági fellendüléshez is hozzájárult. Avagy a kutatók óvatos megfogalmazása szerint “a szakpolitika vélhetően megfelelt a jólétnövelést jelző elméleti kritériumoknak”. (Manelici gyors kalkulációi szerint adószempontból is megtérült a politika: az szja-mentességnek köszönhetően generált plusz gazdasági tevékenységből származó állami bevételek meghaladták a kieső szja értékét.)

Az is relatíve egyedi dolog volt, hogy az adómentesség mind a dolgozók, mind az őket alkalmazó vállalatok, mind az elvégzett munka jellegére vonatkozóan tartalmazott megkötéseket. Ebből fakadóan nem pusztán vállalatokat vagy ágazatokat támogatott, hanem a munkavállalók és cégek gazdaságpolitikai szempontból hatékonynak tekintett kombinációját ösztönözte. Ezzel sikerült a magas hozzáadott értékű és magas jövedelmű munkakörök felé terelni a munkavállalókat, ami minden feltörekvő gazdaságban fontos prioritás. Manelici pedig azt is kiemelte, hogy az IT-szektor relatíve korai felkarolása az országba érkező nemzetközi befektetéseket is pozitívan strukturálta, például több kutatás-fejlesztés jön Romániába az IT-szektornak köszönhetően, mint általános fejlettségi szintjéből adódna.

A pozitív hatásokkal együtt a román kormány ma már a jelenleg 104 ezer embernek járó adómentesség kivezetésére készül. A közvetlen ok prózai: ahogy hazánkat, úgy az elmúlt években erősen kiköltekező román államot is elérte a megszorítások igénye, és sok minden más mellett a  magas jövedelmű IT-szakemberek megadóztatása is enyhíthet az államkassza kongásán. Az iparági lobbiszervezetek szerint a mentesség feladásával hosszabb távon rosszabbul járhat az ország, bár közben 2018 óta a szja-kulcs tovább csökkent, és már csupán 10 százalék Romániában. Emiatt mára vélhetően az szja-mentesség hatása is kisebb, főként hogy az IT-szolgáltatások növekvő nemzetközi kiszervezése mellett az elérhető bérprémium még mindig jelentős. Manelici pedig úgy vélte, hogy a szektor van már olyan erős Romániában, hogy nem kell jelentős negatív hatásoktól tartani a mentesség kivezetése esetén.

Európa számára is érdekes példa

Mint Manelici és Pantea kiemelte, az európai IT-szektor alulfejlettsége az egyik fő oka annak, hogy Európa jövedelmi szintje és termelékenysége erősen elmarad az Egyesült Államok mögött. Az IT szektor a kontinens nyugati felén is később alakult ki, lassabban fejlődött és kisebb méretű maradt, mint Amerikában, vagy akár a manapság egyes területeken villámgyorsan felzárkózó Kínában. Míg az európai politika – beleértve a magyar kormányt – manapság a feldolgozóipart félti az Egyesült Államok iparpolitikájáról, ennél sokkal kevesebb figyelem jut a digitalizáció elmaradására és az európai informatikai szolgáltatószektor súlyos lemaradásának csökkentésére. 

Egy Magyarországhoz hasonló, a közepes és magas jövedelem határán ingázó ország szempontjából az sem elhanyagolható szempont, hogy napjainkban a feldolgozóipari “iparpolitika” egyre kevésbé tűnik hatékonynak a felzárkózás szempontjából. Az utóbbi három-négy évtized “hiperglobalizációja” következtében ma már nem nagyon van “nemzeti ipar”, legfeljebb multik globális ellátási láncaiba képes bekapcsolódni egy-egy feltörekvő ország, ezeken keresztül azonban nem reális behozni Ausztriát. Másrészt a gyártási technológia fejlődése miatt egyre kisebb az igény a közepesen képzett munkaerőre, azaz egyre kevesebb a képzett iparos az iparban, ehelyett vagy alacsony hozzáadott értékű, robotikus gyártósori munkára, vagy magas képzettséget igénylő tervezői, mérnöki, IT-s szolgáltatói feladatok elvégzésére van szükség.

Ennek jeleként ma már a magyar exportban is fontosabb a szolgáltatószektor hozzáadott értéke, mint például az autóiparé, és az utóbbi évek tendenciái alapján idővel a teljes feldolgozóiparét meghaladhatja a budapesti vállalati szolgáltatóközpontok külföldi értékesítése. Ez nem meglepő annak fényében, hogy a szolgáltatószektor “termeléséből” sokkal nagyobb a hazai dolgozók részesedése, mint az importált alkatrészekből, importált gépeken külföldi technológiai licencek alapján autókat vagy akkumulátorokat összeszerelő ipari üzemekben. 

Romániából persze a szoftveripar támogatásától sem lett földi paradicsom 2001 óta, és az ország sok társadalmi mutatóban még mindig elég mérsékelt ütemű felzárkózása a fentieknél sokkal összetettebb folyamatok eredménye, miközben az oktatás, a korrupció és más intézményi mutatók tekintetében sem feltétlenül Bukarest jelenti a követendő példát. Az adómentesség feladását övező vita pedig az ilyesfajta szakpolitikai beavatkozások költségeivel és fenntarthatóságával kapcsolatban is kérdéseket vet fel. Az iparpolitika célja az lenne, hogy idővel a kedvezményezett szektor megerősödjön és állami támogatás nélkül is működni tudjon; ha okkal lehet attól tartani, hogy egy két évtizede támogatott ágazata a támogatás megvonásával leépül, akkor az valóban nem erősödött meg igazán.

Az is tény, hogy sok tekintetben a szoftveripar globális tagozódása is leköveti a feldolgozóiparét, azaz a közép- és kelet-európai vállalkozások gyakran nagyobb nyugati cégektől kiszervezett iparosmunkát végző beszállítóiként jelennek meg az értékláncban, és még a szektor romániai képviselői is elismerik, hogy egyelőre kevesebb a sikeres hazai innovációs kísérlet.

Azaz az egyáltalán nem következik a kutatásból, hogy a programozók támogatása lenne a nemzet felemelkedésének záloga, vagy hogy a feldolgozóiparra már ne lenne szükség. Az viszont igen, hogy ha egy ország a magas fejlettségi szintre akar lépni a 21. században, akkor a magas hozzáadott értékű termelést segítő innovatív szakpolitikákra van szüksége.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech Világ informatika iparpolitika programozó Románia szja kedvezmény szoftver Olvasson tovább a kategóriában

Tech

Bucsky Péter
2024. március 28. 12:41 Támogatói tartalom, Tech

Hidrogén-rásegítéses elektromos autóbuszokkal hatékonyabban zöldíthető a hazai buszállomány

Még keresik az ideális alternatív megoldást a buszüzemeltetők, de a Mercedes-Benz hidrogénes megoldása költséghatékony működésével áttörést hozhat a fenntartható közösségi közlekedésben.

Pintér Róbert
2024. március 15. 04:36 Tech, Világ

Már most is nyomasztó a totális megfigyelőrendszer Kínában, de lesz ez még rosszabb

Az új technológiák lehetővé teszik egy digitális szörnyállam létrejöttét, Kína egyre inkább annak intő példája, hogyan ne akarjunk társadalmat építeni.

Hidi János
2024. március 9. 04:36 Tech, Világ

Vihar előtti csend van az elektromos autók piacán

Az év végén látott számokból sokan azt a következtetést vonták le, hogy mégsem zajlik olyan gyorsan a villanyautós átállás, de ez csupán átmeneti lassulás.

Fontos

Lukács András
2024. április 17. 04:34 Élet

A kereslet visszafogásával érdemes csökkenteni az üzemanyagárakat

A kormány olcsóbb üzemanyagot szeretne, ám az élhető jövőt az szolgálná, ha ez azért valósulna meg, mert kevesebb benzinre és gázolajra van szükség.

Avatar
2024. április 16. 04:36 Közélet

Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?

Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.

Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik

Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.