Meghatározná a NATO, melyik fronton vessék be a magyar katonákat egy Oroszországgal vívott háborúban
Ukrajnának nincs valós esélye a NATO-tagságra, de a keleti tagállamok jelentősége tovább nő. A július 11-12-i vilniusi NATO-csúcs nagy dobása azonban az új védelmi tervek elfogadása lehet, amiről már jönnek a szivárogtatások.
Háttér: az orosz agresszió megerősítette a NATO-t: nőnek a védelmi kiadások, lendületet kaptak a fegyverbeszerzések, Finnország csatlakozásával 1300 km-rel lett hosszabb a NATO-orosz közvetlen határ, és Oroszország már nyílt ellenség.
Az ambíciók is nagyok: az egyértelműen elsőszámú régiós nagyhatalommá váló Lengyelország kormányfője amerikai atombombák telepítését szorgalmazza az országba – ígéret egyelőre nincs rá.
De arról már megvan a politikai döntés, hogy a NATO déli szárnyának főparancsnoksága Erdélyben, Nagyszebenben lesz. A lengyel-román tengely geopolitikai jelentősége egy kicsit ezzel is tovább nő.
Mi történt? A NATO még elfogadásra váró új védelmi terveiről közben az Economist közölt tartalmas cikket, amikbe akár tágabb geopolitikai trendeket is bele lehet látni.
Tavaly Madridban fogadták el a szervezet új védelmi stratégiáját, megerősítve a keleti szárnyat, növelve a gyorsreagálású erők létszámát. A mostani részletesebb tervek ezt viszik tovább, fontos új részletekkel.
Miért fontos? A hidegháború vége óta ezek a legátfogóbb védelmi tervek. Ez a legnagyobb változás a berlini fal leomlása óta egyes NATO-források szerint .
Ki áll mögötte? Az új tervek fő kidolgozója Chris Cavoli vezérezredes, a Szövetséges Európai Haderők tavaly májusban kinevezett, amerikai főparancsnoka.
Bevetési irányok: a nagyrészt Oroszországra fókuszáló új védelmi terveknek három regionális terv adja a magját: az északi; a Baltikumra és az Alpoktól északra húzódó térségre vonatkozó középső; és a Fekete- és a Földközi-tengerre érvényes déli.
Az új tervek azt is meghatározzák, hogy az egyes országok hadseregei melyik fronton milyen feladatokat látnának el egy esetleges háborúban. A tervek részletei még nem nyilvánosak, így azt sem tudjuk, a magyar haderő hol kerülne bevetésre ebben a szcenárióban.
“A zászlóaljak és dandárok előre tudják majd a helyüket, akár egy norvég szigeten, akár a Kárpátok hegyláncain legyenek”. Ehhez kapcsolódik, hogy a közelmúltban nyugati zászlóaljak gyakorlatoztak Lengyelországban, egy német dandár (kb. 4-5000 katona) pedig állandóan Litvániában fog állomásozni.
Haderőfejlesztés közös alapokon: jobban összehangolják és a közös stratégia által meghatározott NATO-feladatoknak feleltetik meg a haderőfejlesztést, ami idáig lényegében nemzeti hatáskörben volt. Ennek 5 prioritása van:
harcképes szárazföldi erők, mindenekelőtt a nehézdandárok fejlesztése
integrált lég- és rakétavédelmi rendszerek
nagy hatótávolságú tüzérségi és rakétaindító rendszerek
nagy sebességű és biztonságú katonai digitális hálózatok
logisztikai fejlesztés
Amerika vs Európa: Miközben Európában sokat beszélnek a stratégiai autonómiáról meg a saját védelmi képességek fejlesztéséről, a kontinens valójában továbbra is erősen függ Amerikától – mondják az Economist forrásai.
Az USA-nak nyolc éve 6, most viszont már 22 zászlóaljnyi egysége van Európában, miközben az európai NATO-országok közül a lengyelek kettő, a franciák és a németek egy-egy új zászlóaljat létesítettek.
Az új védelmi tervek mögött álló Cavoli egy személyben az amerikai haderő európai főparancsnoka és a NATO európai főparancsnoka. A kommentárok szerint az új NATO-terv erősen az amerikai katonapolitikai gondolkodás terméke, de a közös stratégia Európa védelmi képességeit növeli.
Jelenleg szinte minden harctéri körülmény az oroszoknak kedvez, az eddig elért eredményeik mégis szerények, miközben az ukránok lőszerhiánya hamarosan enyhül.
Az energiaválság megmutatta, hogy miért tévút hosszú távon a rezsicsökkentés, amelyből ráadásul az igazán szegények többsége ki is marad, hiszen fával fűt.