"15-szörös áron adták a benzint, de meg kellett vennem, mert az életemről van szó" – menekülés a szudáni polgárháborúból

Már több mint egy hete tartottak az április közepén kirobbant harcok a szudáni fővárosban, amikor az állami energiaszolgáltatónál dolgozó Ahmed elkezdett megpróbálni benzint szerezni. Ugyan szüleit még nem sikerült meggyőznie, hogy elmeneküljenek Kartúmból, de Ahmed mindenre fel akart készülni, hogy ha elérkezik az idő, azonnal tudjanak indulni.

Mivel utcára menni életveszélyes, napokon át hívta a különböző városrészekben élő barátait és rokonait, folyamatosan keresgélt a közösségi oldalakon, de sehogy sem talált működő benzinkutat. Végül egy közeli buszállomáson kapott egy tippet arra, hogy hol tudna venni benzint a feketepiacon.

A harcok előtt nagyjából 380 forintnyi szudáni fontba került egy liter benzin, a feketepiacon azonban 5700 forint volt. „15szörös áron adták a benzint, de meg kellett vennem, mert az életemről van szó” – mondta Ahmed a G7-nek. Összességében egy hét alatt sikerült benzinhez jutnia, és 45 literért a szudáni havi átlagfizetés közel négyszeresét, mintegy 260 ezer forintnyi fontot fizetett.

A szudáni hadsereg és az RSF paramilitáris szervezet hat hete zajló harcáról beszámoló riportok és általunk elért két szudáni elmondása alapján Ahmed benzinszerzési kísérletében számos olyan részlet felsejlik, amelyek tükrözik a kartúmi hétköznapok gyötrelmeit:

rengetegen próbálnak elmenekülni az ötmilliós Kartúmból, ugyanakkor a menekülési lehetőségek drasztikus megdrágulása miatt sokan kénytelenek a városban maradni.
A pénz mellett ugyanakkor az is nehezíti a menekülést, hogy a jellemzően több generációs háztartásokban az idősebbek sok esetben nem akarják elhagyni otthonukat.
A folyamatos harcok miatt azonban életveszélyes utcára lépni, így lényegében mindenki bezárkózva él hetek óta, miközben rendszeresek az áramkimaradások és a vízhiány a gyakran 40 fokot meghaladó csúcshőmérsékletek mellett.
A biztonsági kockázat miatt így dolgozni is alig jár valaki, ami a fizetések elmaradása mellett azért is probléma, mert a közfeladatok sincsenek megfelelően ellátva: a kórházak kétharmada bezárt, és hiány van számos alapszükségletből.

Három és fél nap a buszon

Ahmedhez hasonlóan a mérnökként végzett Mariát is teljesen váratlanul érte, amikor április 15-én kirobbantak a harcok. Bár a fegyveres konfliktusok általánosak a közel 50 milliós országban, Kartúm stabil és viszonylag békés volt. A mostani harcok azonban annyira súlyosak, hogy mindketten elmenekültek Kartúmból, amit családi viták is kísértek.

„Egyfolytában lőttek a környékünkön, olyan hangos robbanások voltak, hogy több éjszaka nem tudtunk aludni” – mondta a G7-nek Maria, aki az egyik legveszélyesebb városrészben lakott együtt szüleivel, nővérével és az ő négy gyerekével.

Mariáék tíz nap után hagyták el a várost, és ebben az időszakban mindössze egyszer ment el otthonról, hogy ételt szerezzen, de ez az út is „nagyon veszélyes volt”, közelről hallott lövéseket. Az idős apja azonban nem tartott velük, mert „nem akarta elhagyni a gyönyörű házat, amit éveken át épített”, a távozás így „nagyon nehéz döntés volt”.

Minibusszal menekülők Kartúmban. Fotó: AFP

A cikk elején idézett Ahmed – és külföldön élő testvérei – is több mint egy héten át győzködték szüleit, hogy velük tartsanak. Ők annak ellenére akartak maradni, hogy mindketten betegek, és napi szinten kell gyógyszereket szedniük, amelyekből hiány van. „Sok időbe telt meggyőzni őket, mert eleinte nagyon világosan mondták, hogy a házukban akarnak meghalni” – mondta Ahmed.

Maria tágabb családjában sem csak az apja maradt Kartúmban, hanem a nagybátyja is, míg a nők és a gyerekek közösen indultak el az ország keleti felében, Kartúmtól 600 kilométerre fekvő Kassalába. A kijutásért Mariáék is sok pénzt fizettek: busszal mentek, és egy jegy ára több mint 15-szörösére, 55 ezer forintnyi szudáni fontra nőtt. Ezzel együtt is teljesen tele volt a busz, sokan a két széksor közötti folyosón utaztak.

Füst Kartúmban. Fotó: AFP

Maria és családtagjai egyáltalán nem terveztek külföldre menni Kassalából, a fővárosból azonban egymás után jöttek rossz hírek – fosztogatásokról, házak elfoglalásáról, nők megerőszakolásáról -, Kassalában pedig szintén jelentősen emelkedtek a bérleti díjak. (Az ország harmadik legnagyobb városában, Port Szudánban, ahova Ahmedék mentek, két-háromszorosára nőttek.)

Mariáék így végül úgy döntöttek egy hónap után, hogy az egyiptomi Kairóba mennek, ahol kevesebb pénzből magasabb színvonalon élhetnek. A három és félnapos buszos utat borzalmasként jellemezte, a járásra lényegében képtelen anyja végigülte az utat, a határon mintegy 24 órát várakoztak.

Százszor is átgondolod, hova mész

Ők azonban így a szerencsések közé tartoznak, mert hiába menekült el az ENSZ adatai szerint 1,4 millió ember a konfliktus miatt – köztük 350 ezren külföldre -, a brutális drágulás miatt sokaknak nincs esélye elhagyni lakhelyét. A Kartúmban ragadtak többségének pedig Magyarországról nézve elképzelhetetlenül nehéz a sorsa.

Ahmed a harcok kirobbanása után még napi egyszer hagyta el lakását, amikor imádkozni ment egy mecsetbe. Pár nap után azonban két golyó csapódott a földbe közvetlenül előtte, és ezután csak bevásárolni lépett ki az ajtón. Lényegében se szülei, se három gyereke nem jött ki a lakásból három hétig, legfeljebb pár méterre a kaputól, hogy friss levegőn legyenek.

Menekülő kartúmiak. Fotó: AFP

„Nagyon nehéz volt a helyzet, százszor is átgondolod, hogy hova mész” – mondta Maria. Mivel nehezen vagy csak alig lehet alapszükségletekhez jutni, kiemelt fontossága lett a közösségi médiának. Az ismerősök kérdezgetése mellett folyamatosan bújják a közösségi médiát, hogy mit és hol lehet beszerezni, Ahmed is például egy tematikus Whatsapp-csoportból tájékozódott, hogy merre érdemes autóval elhagyni a várost. „A hírekben semmilyen tájékoztatás nincs az állampolgárok számára, nincsenek figyelmeztetések vagy jótanácsok” – mondta Maria.

A bezárkózást nehezíti a gyakran 40 foknál melegebb csúcshőmérséklet és a rendszeresen szünetelő áram- és vízellátás. Ahmedék környékén többször előfordult, hogy három-négy napig nem volt áram és víz. Az utcák pedig szinte teljesen üresek: a boltok nagy része be van zárva, az emberek jelentős része pedig nem tud dolgozni járni. Ahmed például két hónapja nem kapott fizetést, és létfontosságú probléma, hogy a harcokban érintett területeken a kórházak több mint kétharmada bezárt.

Krónikus betegek – mint Ahmed szülei – hetek óta nem jutnak kezeléshez és gyógyszerhez. A Reuters egy egészen tragikus példáról, az ország legnagyobb, 400 fős állami árvaházáról írt részletes cikket. Az intézménynek a harcok kirobbanása előtt is nehéz sorsa volt: egy helyiségre nagyjából 25 gyerek jutott, egy bölcsőre pedig két-három kisbaba. Higiéniai hiányosságok, a szűkös erőforrások és a létszámhiány miatt átlagosan havonta 12 gyerek halt meg a főleg kisbabákat ellátó intézményben.

A harcok miatt azonban annyira lecsökkent az árvaház személyzete, hogy nem tudják ellátni a kisgyerekeket. „Háromóránként etetni kellene őket, de nincs itt senki. Próbáltuk infúzióra kötni őket, de legtöbbször nem tudtuk megmenteni a gyerekeket” – mondta az egyik ott dolgozó orvos a Reutersnek. Az elmúlt hat hétben legkevesebb 50 kisgyerek halt meg az intézményben – többségében alultápláltságban vagy kiszáradásban -, főleg egy év alatti kisbabák.

As the fighting in Sudan drags into a second month, Sudanese mothers are facing unimaginable difficulties giving birth.

Power cuts mean that the handful of gynaecologists who remain in the capital, Khartoum, rely on mobile phone lights to carry out Caesarean sections. pic.twitter.com/mf5LYhNrGU

— BBC News Africa (@BBCAfrica) May 25, 2023

Videó egy kartúmi szülészetről. Összesen 1,1 millió nő vár gyereket Szudánban

Nemzetközi szervezetek szerint a lakosság felének, 25 millió embernek (köztük 14 millió gyereknek) lenne szüksége sürgős humanitárius segítségre.

Bár több alkalommal állapodtak meg tűzszünetben a harcoló felek, Ahmed és Maria szerint ezeket jellemzően nem tartották be. Maria például azzal tervez, hogy a következő fél-egy évben Kairóban maradnak. A héten is érvényben van egy tűzszüneti megállapodás, amely ugyan csökkentett a harcok intenzitásán, de nem szüntette meg őket.