Hasonló mértékű pusztítást sem láttak még a földrengésnél segítő magyar mérnökök

Korábban csak laborkörülmények között láttak olyan súlyosan károsodott tartószerkezeteket a Műegyetem magyar szakemberei, amilyenekkel a törökországi földrengés legsúlyosabban érintett régióban most sorban találkoznak.

A múlt hétfői, Richter-skálán 7,8-as erősségű törökországi és szíriai földrengés után a mentőcsapatok után BME-s szakemberek is gyorsan a katasztrófa helyszínére utaztak, hogy minél hamarabb bekapcsolódjanak a felmérésekbe, amiken most emberéletek múlnak.

A budapesti Műegyetem Építőmérnöki és Építészmérnöki Karának két-két szakembere ezekben a napokban házról-házra jár Kahramanmaraş városának maradékában. Itt volt a földrengés epicentrumának tulajdonképpeni magja, a két hete még 400 ezres megyeszékhely mostanra szinte kiürült. A túlélők zöme távol élő rokonokhoz vagy ideiglenes szállásokra került, helyben nagyrészt csak azok maradtak, akiknek alacsonyabb házai kibírták a rengéshullámokat.

Vannak városok jócskán, ahol a pusztítás ennél is nagyobb, egész kerületek váltak a földdel egyenlővé – mondta nekünk kedden telefonon Joó Attila egyetemi docens, a BME Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ igazgatója.

Ő munkatársaival péntek este érkezett isztambuli átszállással Adanába. Itt, 150-200 kilométerre az epicentrumtól is voltak károk, a magasabb épületek lakóit kiköltöztették, és esténként sötétség lepi el a várost. Most ez a katasztrófaelhárítés és a humanitárius segítség lokális központja.

A magyar mérnökcsapat Törökországban: Joó Attila, Ther Tamás, Völgyi István, Ther Pál. Fotó: Joó Attila, BME

Itt landoltak a magyar mentőcsapatok is, köztük a HUNOR tagjai. Ők közel egy héten át, folyamatos váltásban, napi 24 órán át kutattak túlélők után Antakyában. Tizenhét embert, köztük három gyermeket mentettek ki a romok alól, miközben a BME magyar statikusai is a városban segítettek.

A műegyetemi oktatók jelenléte már a mentések biztonságosabbá tételéhez is elengedhetetlen volt: ők is részt vettek a mélyebb feltárási és mentési munkálatok biztosításában, hogy ne omoljanak a mentőcsapatokra a félig összedőlt házak, és török mentőcsapatok is a segítségüket kérték.

A helyiek rendkívül hálásak a külföldi segítségért, de elképzelhetetlen tragédiák vannak. Találkoztunk olyan katonával, akinek az összedőlt épületben bent volt a felesége és a kislánya, miközben ő oda volt kivezényelve a romeltakarítások biztosítására

– mondja Joó Attila a terepről, és arról beszél, hogy Antakyában még Kahramanmaraşhoz képest is borzalmas körülményekkel találkoztak. „Ebben az ókori városban az épületek 50 százaléka teljesen romba dőlt, 20-30 százalék nagyon súlyosan károsodott, és alig tíz százalék lehet, ami még menthető. Rengeteg a halálos áldozat. Aki ott maradt, az utcán alszik, tábortüzeket raknak, és keresik a szeretteiket.”

A hétvégén még reménykedtek, de már nem. Most már minden egyes túlélő megtalálása csodaszámba megy.

A mentési körülményeket jócskán nehezítették az infrastrukturális körülmények, a rokonaikért utazó emberekkel teli utak, az üzemanyag- és áramhiány, de a leszakadt gázvezetékek miatt földrengéseknél szokás szerint sok helyen kialakuló tüzek is, amiket napokig kellett oltani.

Fotó: Joó Attila, BME

Miközben erről beszéltünk, Joó Attila éppen egy újabb épületet vizsgált át munkatársaival. Ők most az Isztambuli Műszaki Egyetem szakembereivel járják házról-házra Kahramanmaraşban a környéket, amit rájuk osztottak. A város ugyanis fel van osztva a statikusok, műszaki szakértők között; mindenkinek megvan a maga zónája, ahol az „állékonyságvizsgálat” során értékelniük kell a sérült épületeket. Ezen múlik, hogy a megsérült épületek lakhatónak minősülnek-e a jövőben.

A szakvélemény eredményét egy tablettel rögtön felviszik az AFAD, a török katasztrófavédelem rendszerébe, a kirajzolt térképen színkódok jelölik az állapotot. A piros életveszélyes, le kell bontani. A sárga ugyan szintén életveszélyes, de még javítható. A zöld elvileg lakható állapotú.

Richter-skálán 7,8-as erejű földrengés a mérések kezdete óta nem volt a környéken, de az ókorban két, valószínűleg hasonló erejű földmozgás is pusztított: ezekben negyed- negyedmillió ember veszthette életét. Most a hivatalos források egyelőre 40 ezer áldozatról szólnak. Félő, hogy a romok alatt rekedtekkel a végső szám akár százezer fölötti is lehet.

Hogy valóban ennyi embernek kellett-e meghalnia, Törökországban is éles viták tárgya. A vádak szerint az építtetők nem tartották be, a hatóságok pedig nem tartatták be a szabványokat. Sok helyen kispórolhatták az anyagot, és komoly szerkezeti hiányosságok voltak.

Ezt bizonyítani majd csak alaposabb anyag- és szerkezeti vizsgálatokkal lehet, és Joó Attila szerint az is valószínű, hogy a rengéshullámok gyorsulása a „tervezési gyorsulás” felett volt, vagyis a földrengés-intenzitás meghaladta azt a szintet, amire az épületeket méretezték.

„Valószínűleg a mostani rengés miatt is változni fog a szabályozás. Látszik, hogy a régebbi épületekben még nem olyan szerkezeti kialakításokat vagy vasbetont használtak, ami ma már előírás” – mondja a BME docense. De nem csak technikai avulásról van szó.

Itt a helyszínen egyértelmű, hogy bizonyos építkezések finoman fogalmazva is feltűnően rossz minőségűek, így felmerülhet az építőipari szabályozási környezet felelőssége is. Rendes szabályozás és kivitelezés esetén új épületek nem omolhatnának össze még ekkora földrengés esetén sem. Természetesen a jelentős károsodás megengedett, de az emberi élet védelme a legfontosabb. Most alig egy éve átadott, földrengésbiztosnak hirdetett luxusépületeket láttunk egy az egyben eldőlve.

A műszaki szakemberek a mostani körülmények között alapvetően szemrevételezéssel dolgoznak, amikor az állva maradt épületek állékonyságát kell megítélniük. Főleg a vasbeton és más elsődleges tartószerkezetek állapotát vizsgálják, de látni kell azt is, hogy a merevítőkben, homlokzati falakban mekkora a kár.

Fotó: Joó Attila, BME

Feltűnően sok az olyan épület, ahol az alsó két szint omlott össze, majd arra zuhantak rá a felsőbbek – részletezi a strukturális sérüléseket Joó Attila. Ez üzemeltetési felelőtlenségre utalhat, például arra, hogy a földszinti boltok, éttermek kialakításánál egyszerűen megszüntettek merevítőfalakat, vagy kivettek tartóoszlopokat. Ilyen esetben a megfelelő alátámasztás nélkül maradt épület a földrengésben 35 fokkal is megdőlhet, most erre is láttak példát.

Ilyen súlyú károkat még nem tapasztaltunk korábban, itt valóban szinte teljes városok, városrészek semmisültek meg. Személyesen is megdöbbentő a tragédia léptéke: egy egész régiót, vagy másfél magyarországnyi, hatalmas területet érint. Teljes családágak haltak meg a tragédiában, a történetek megrendítőek.

A magyar mérnökök egyelőre Kahramanmaraşban folytatják az épületek átvizsgálását. Mínusz húsz fokra kalibrált hálózsákokban, konténerekben alszanak – ez kell is, mert az éjszakai fagyok után reggelre bent sincs több nulla foknál. Szombat reggel repülnek vissza Magyarországra. Mint mondják, már beszélnek arról, hogy majd ha hazaérnek, valószínűleg nekik is szükségük lenne valamilyen lelki segítségre.