„Hamarosan olyan választ adunk a litván szállítási blokádra, ami az egész litván népet súlyosan fogja érinteni” – fenyegetőzött a kedden a Balti-tengeri orosz exklávéba utazó Nyikolaj Patrusev. Az orosz Biztonsági Tanács titkára Putyin egyik legesélyesebb utódjának számít a kremlinológusok szerint, Ukrajna kapcsán is az egyik legközelebbi tanácsadója. Patrusev azután utazott Kalinyingrádba, hogy a litván vasút múlt pénteken bejelentette: mostantól nem engedi a kibővített EU-s szankciós listán szereplő termékek és nyersanyagok vasúti átszállítását az Oroszországhoz tartozó, de a többi orosz területtől elvágott kalinyingrádi tartományba. Kedden a döntést kiterjesztették, az már a kamionokra is vonatkozik. Ez rendkívül súlyosan érinti a Lengyelország, Litvánia és a Balti-tenger közé ékelődő, a Dél-Dunántúlnál nem sokkal nagyobb, egymilliós tartományt.

A terület Oroszország előretolt nyugati bástyája komoly katonai jelenléttel. A szovjet időkben 2-300 ezres orosz hadtestek állomásoztak itt, a lakosság közel fele valamilyen módon a hadsereghez kötődött. Egy régebbi frázis szerint Kalinyingrád „a Kreml elsüllyeszthetetlen anyahajója” a Balti-tengeren, de a valóságos bázisa is itt van a balti-tengeri flottának. A NATO szerint az utóbbi években már atomfegyvereket és közép-hatótávolságú Iskander rakétákat is telepítettek az oroszok, elvileg akár Varsót és Berlint is elérhetnék nukleáris robbanófejekkel.

Map of eastern Europe showing the Suwalki Gap — a zone between Poland and Lithuania, which is squeezed between Kaliningrad and Belarus pic.twitter.com/W9m5GScU0q

— AFP News Agency (@AFP) 2017. június 12.

A régió az egyik legnagyobb konfliktuspotenciállal rendelkezik Oroszország és az észak-atlanti szövetség között, a feszültség pedig a tervezett finn és svéd NATO-csatlakozás révén tovább nőtt a Balti-tenger környékén. Az orosz haderő és a NATO-csapatok az elmúlt napokban is párhuzamosan tartottak demonstratív hadgyakorlatot a térségben.

Orosz szempontból az észak-európai NATO-bővítés azzal fenyeget, hogy a Balti-tenger szinte nyugati beltengerré válik. Ez alól Szentpéterváron kívül éppen a kalinyingrádi terület lenne kivétel, ami így még inkább felértékelődik.

Kalinyingrád azonban így még inkább beékelődik a nyugati szövetségi rendszerbe, a földrajz pedig ebben az esetben is komoly biztonságpolitikai kockázatot jelent.

Arra, hogy az exklávék körül mindig könnyebben robbannak a nagyhatalmi feszültségek, elég Nyugat-Berlin 1989 előtti helyzetére gondolni, amit sokáig csak folyamatos légihíddal tudtak Nyugat-Németországból ellátni. De maga Kalinyingrád, a hajdani Königsberg (Immanuel Kant városa) térsége is volt már exklávé, a két világháború között, amikor Kelet-Poroszország és Németország többi részét egy lengyel tengeri kijárat választotta el. A második világháborúban éppen ez volt a casus belli: Hitler 1939-ben Lengyelországtól követelt biztonsági garanciákat és területi engedményeket egy német folyosóhoz, a lengyel agresszió légből kapott vádja mellett ezzel indokolta a támadást.

1945 után a német lakosságú terület déli része Lengyelországhoz, az északi pedig a sztálini Szovjetunióhoz került. A németeket gyakorlatilag teljesen elüldözték, és a súlyos etnikai tisztogatások után a szinte elnéptelenedett vidékből orosz betelepítésekkel, a német múlt emlékeinek pusztításával szovjet mintatartományt akartak csinálni. A katonai igazgatás miatt zárt tartomány lett belőle, ahová a Szovjetunió többi részéből sem lehetett könnyen belépni. „Kalinyingrád oblaszty” a Szovjetunió felbomlását, majd a lengyel-litván uniós csatlakozást követően egyszerre lett az EU-ba ékelődő orosz enklávé és Oroszország de facto exklávéja. Vámmentes övezetként egy ideig egyfajta Balti-tengeri Hongkongot, Kelet és Nyugat közötti posztszovjet hidat álmodtak ide, ahol szabadabban lehet majd kísérletezni a piacgazdaság orosz felfuttatásával. A gyakorlatban inkább csempészközpont lett belőle, a 2014 utáni szankciók pedig rendesen betettek a helyi gazdaságnak.

A new air route to #Kaliningrad. The Baltic states and #Poland have closed their airspace to #Russia. pic.twitter.com/dKhtuzXVNh

— NEXTA (@nexta_tv) 2022. február 26.

Az EU által körülvett tartományt az Ukrajna elleni orosz inváziót követően légiúton már csak nagy kerülővel, a Balti-tenger felett, Szentpétervár irányából lehet Oroszországból megközelíteni. A szárazföldi összeköttetés az „anyaországgal” azonban továbbra is nagyjából biztosított volt, az orosz áruk nagyjából fele vasúton, 40 százaléka pedig közúton, de egyaránt Litvánián keresztül érkezik.

Ennek tesz be a múlt héten bejelentett litván vasúti tiltás. A bejelentés szerint az EU múlt hétvégén életbe lépett negyedik szankciós csomagján szereplő nyersanyagokat nem szállítják át mostantól az országon, vagyis nem egyoldalú litván intézkedésről van szó, hanem a közös uniós politika érvényesítéséről. Ez azonban sok, és a közeljövőben még több mindenre vonatkozik: egyelőre főleg az acélra, fémekre, különféle fejlettebb nyugati technológiákra, július 10-től pedig már az építőanyagokra és az alkoholra is. Augusztustól aztán életbe lép a szénbehozatali, majd az év végén az olajtilalom is.

Kalinyingrád magát képtelen lenne ellátni ezekből, az aktuális helyzetüket illusztrálja, hogy miután májusban kénytelenek voltak a szankciók miatt bezárni a náluk működő BMW-gyárat, a dolgozók állítólag némi földet és vetőburgonyát kaptak, hogy kihúzzák valahogy. A tartomány kormányzója szerint az összes nagy-Oroszországból jövő behozatal 50 százalékát is érintheti a litván intézkedés. A hétvégén máris megindultak a pánikfelvásárlások a városban, a vásárlók egymással versenyezve rohantak az építési áruházakba cementeszsákokért, viszik a gázpalackokat is. A helyi vezetés próbálja nyugtatni a kedélyeket, bejelentették, hogy az eddigi kettő szentpétervári teherhajó mellé a következő hónapokban hét újabbat állítanak be, és lehetséges a légi teherforgalom növelése is. A félelmek szerint azonban így is komoly áruhiány és főleg gyors áremelkedés lehetséges, ami ellen máris Moszkva pénzügyi segítségét kérték.

Oroszország a litván döntést rendkívül súlyosnak és törvénytelennek minősítette, és azzal fenyeget, hogy ha nem vonják vissza azonnal a korlátozásokat, határozottan fogják megvédeni a nemzeti érdekeiket. Azt, hogy miként, egyelőre nem részletezték, és a diplomáciai megoldást hangsúlyozzák – de azt az orosz állami sajtó is erősíti, hogy itt nem annyira Vilniusszal, mint inkább Brüsszellel kellene megalkudniuk.

Az orosz álláspont szerint az Európai Unió megsértette a balti államok 2004-es csatlakozása előtt Moszkvával kötött kétoldalú megállapodását, amit éppen a Kalinyingráddal való kapcsolattartásról szóló orosz aggodalmak miatt hoztak tető alá. A tárgyalások során akkor olyan német javaslat is volt, hogy a kalinyingrádi oroszok is kaphassanak schengeni útlevelet, de ezt Oroszország elutasította, mert attól tartott, hogy így gyengülne az ellenőrzése a legnyugatibb országrésze felett. Ehelyett végül vízummentességet és az egyszerűsített tranzit lehetőségét kapták, hogy nagyobb adminisztrációs nehézségek nélkül utazhassanak Oroszországba EU-s területen keresztül. A megállapodás (angolul itt olvasható a szövege) főleg az emberek utazásáról szólt, a javak szabad szállítására is utal, de azt nem igazán részletezi.

Az oroszok szerint azonban a mostani tiltással Litvánia így is súlyosan megsértette a megállapodást, pedig anélkül Moszkva nem ment volna bele az EU-s csatlakozásukba. „Ez mutatja, hogy nemcsak a szóbeli, de még az írásba fektetett nyugati ígéreteknek sem lehet hinni” – mondta Patrusev, az orosz Biztonsági Tanács titkára, utalva arra a most Moszkvában sokat emlegetett, de szerződési fázisig el nem jutó NATO-javaslatra még a német újraegyesítés idejéből, hogy nem fognak Kelet felé terjeszkedni.

Ingrida Šimonytė litván miniszterelnök szerint szó sincs Kalinyingrád blokádjáról, az pedig „ironikus, hogy egy olyan állam beszél nemzetközi egyezmények megsértéséről, amelyik azt se tudja, van-e olyan megállapodás, amit még nem sértett meg”. Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő szerint a litvánoknak, „ha van még egy csepp józan eszük”, számolniuk kell a sajnálatos következményekkel. Ezek tartalmát még nem részletezték, de Szergej Cekov, az oroszbarát krími politikusból lett orosz szenátor már háborús fenyegetőzésbe kezdett:

„Nézzenek Ukrajnára, és gondolják végig, milyen további módszereink lehetnek.”

Az egyáltalán nem tűnik jelenleg reálisnak, hogy a Donbaszban is szenvedő orosz hadsereg katonailag megtámadja a NATO-tag Litvániát (igaz, február 24. előtt az ukrajnai invázió is sokaknak elképzelhetetlennek tűnt), amivel, mint azt a RIA Novosztyi állami hírügynökség is jelzi – ezt talán jó jelnek lehet tekinteni -, a harmadik világháború kitörését kockáztatnák. Inkább olyan munkamegosztás ez, amiben radikálisabb Putyin-párti képviselőknek vannak leosztva a legdurvább szövegek, a Kreml pedig csak széttárja a kezét, hogy ez nem a hivatalos álláspont. Ugyanez történt néhány napja, amikor a futóbolond nagyorosz, de a Putyin-párthoz tartozó Jevgenyij Fjodorov képviselő nyújtott be javaslatot a Dumában arról, hogy vonják vissza Litvánia Szovjetuniótól való függetlenné válásának 1991-es elismerését.

De a baltiak nemzeti önállóságát fenyegető birodalmi szövegekért elég Vlagyimir Putyin beszédeket hallgatni. Az orosz elnök két éve a II. világháborúról írt, a világ nagy részén durván történelemhamisítónak látott esszéjében azt állította, hogy 1940-ben a szovjet katonák csak „katonai-stratégiai védelmi feladatokat” láttak el, amikor elfoglalták a három balti országot, különben is, csak a vezetők kérésére jöttek. Valójában a történet elég hasonló volt a baráti szovjet csapatok 1956-os behívásához, az addigi politikai vezetést és a baltikumi elit döntő többségét pedig a szovjetek lecsukták, kivégezték, illetve deportálták. Putyin aztán két hete Moszkvában ismét a baltiak kontójára helyezte magát Nagy péteri magasságokba, amikor arról beszélt, hogy a Finnországot fosztogató és a Baltikumot meghódító cár 18. századi Nagy Északi Háborúban nem idegen vidékeket foglalt el, hanem az ősi orosz földek összegyűjtésével szerzett történelmi érdemeket.

Litvániában már február óta sokan gondolják úgy, hogy Ukrajna után ők következhetnek. A vasúti szállítások miatt fellobbanó válságban ezt mondja most a nyugati emigrációban élő orosz politikai elemző, Ivan Preobrazsenszkij is: szerinte egészen bizonyos, hogy ha Ukrajnát legyőzik, Litvánia lesz Moszkva következő áldozata. Az eszkalációt szerinte éppen az fogja kiváltani, hogy Oroszország közvetlen szárazföldi kapcsolatot akar Kalinyingráddal.

Map of eastern Europe showing the Suwalki Gap — a zone between Poland and Lithuania, which is squeezed between Kaliningrad and Belarus pic.twitter.com/W9m5GScU0q

— AFP News Agency (@AFP) 2017. június 12.

Ez az úgynevezett Suwałki-folyosó, az a nem egészen száz kilométer hosszú lengyel-litván határszakasz a kalinyingrádi terület és Belorusz között, amit a Politico nem csekély túlzással most éppen „a világ legveszélyesebb helyének” nevez. Tény, hogy a térség ellenőrzése a Nyugat és Oroszország számára is kritikusan fontos lenne. A balti államok külpolitikusai és a külpolitikai elemzők már hosszú ideje mondják, hogy ez a NATO egyik leggyengébb pontja: az a szűk keresztmetszet, ami fizikailag a Nyugathoz kapcsolja a Baltikumot. A terület akkor került fel jobban a mentális térképekre, amikor 2016-ban a NATO a fontosságára is hivatkozva döntött úgy, hogy ezer-ezer fős állandó (brit, kanadai, illetve német) haderőt telepít Észtországba, Lettországba és Litvániába, Lengyelországba pedig amerikai katonák érkeztek. Ez azonban egy háborús hadszíntér esetén nagyon kevés lenne, az ukrajnai háború, és a Kalinyingrád bekerítettségével kapcsolatos orosz félelmek erősödése miatt pedig ismét arról van szó, hogy jelentősen erősíteni kellene a térségben a nyugati védelmi képességeket és a katonai infrastruktúrát.

Ez biztosan az egyik kiemelt kérdés lesz a június végi madridi NATO-csúcson, a katonai szövetség történetének egyik legfontosabbnak ígérkező találkozóján – a keleti tagállamok, köztük Magyarország, közösen kéri a katonai szövetség keleti szárnyának az erősítését.

Mi lehet az orosz válasz, ha a NATO-val való közvetlen katonai összecsapást ők is el akarják kerülni, vagyis a Suwałki-folyosó elleni katonai agresszió helyett valamilyen racionális forgatókönyvben gondolkodnak? Ezt egyelőre csak találgatni lehet, de a hivatalos és nem hivatalos orosz megszólalások alapján azért már fel lehet vázolni néhány lehetőséget:

• Megerősíthetik a katonai jelenlétüket a térségben és általában a NATO-határok mentén – erre utalt a Szputnyik szerint Nyikolaj Patrusev;
• Megkísérelhetik a tengeri és főleg az energiablokádot Litvánia ellen. Klaipedában működik a litván LNG-terminál, ami a térség orosz energiától sürgősen szabaduló többi országának is fontos forrás;
• Kevésbé lenne veszélyes, de azért fájhat, ha az orosz energiahálózatról vágják le a baltiakat. Nekik ma még közös áramhálózata van Oroszországgal és Belorusszal. Erről nemzetbiztonsági okokból 2025-ig akarnak teljesen leválni, de most akár az oroszok is leválaszthatják őket;
• Elvileg azt sem lehet kizárni, hogy egyoldalúan visszaállítják a közvetlen légifolyosót Kalinyingráddal Beloruszon keresztül, szándékosan és folyamatosan megsértve a litván (vagy a lengyel) légteret. Ez nagyon kiélezné a nyugati tömbön belül a véleménykülönbségeket a megfelelő válaszról, de az nem valószínű, hogy a NATO erre önmagában katonai választ adna.

Szerdán az orosz külügyminisztérium szóvivője közölte: a válasz nem pusztán diplomáciai lesz, hanem nagyon is “gyakorlati”. Azt, hogy ez mit takar, ma még homályos.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ blokklánc Lengyelország Litvánia orosz-ukrán háború Oroszország Suwalki-folyosó szankció Olvasson tovább a kategóriában