(A szerző a Neumann János Egyetem docense. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Ukrajna mindig is Európa része volt.
Ez még akkor is igaz, ha vitathatatlanul kontinensünk keleti felén található. Az MTA Történettudományi Intézetének egykori kutatója és osztályvezetője*Korábban itt szegedi történész professzor szerepelt, elnézést a tévedésért – a szerk., Szűcs Jenő művében Európa három történeti régióját írta le. Ez alapján a mai Ukrajna területe egy nagyon széles köztes övezet Közép-Európa és Kelet-Európa határán. Itt már a nyugatról érkező modernizációs hatások meglehetősen szórványosan érvényesültek. A modernizáció itt az uralkodói reformok és a nyugatról betelepülő németek és mások munkájának eredménye. A középkori városiasodás uralkodói, egyházi székhelyekhez kapcsolódik. A polgárosodás gyenge, a társadalmi és szakmai szakosodás sokkal gyengébb, mint Nyugat- vagy akár csak Közép-Európában. A gyenge polgárosodás eredménye, hogy nem alakultak ki a szabadság kis körei, autonómiái.
A polgárosodást és a fejlődést még számos intézmény korlátozta a késő középkorban és az újkorban is. Közép-Európa és Kelet-Európa országainak válasza Nyugat-Európa meginduló gyors gazdasági és társadalmi fejlődésére, a kettős forradalomra (az angol polgári forradalom és a nagy francia forradalom) az elzárkózás és a második jobbágyság volt. A cári Oroszországban csak 1861-ben történt meg a jobbágyfelszabadítás, de a földosztás elmaradt. Az ortodox vallás egy vallási, civilizációs határvonalat is jelentett a Nyugat-Európából érkező szellemi irányzatok, így a felvilágosodás előtt. A gazdasági és a társadalmi modernizáció így csak nagyon későn, a 19. század utolsó harmadában indult.
Azt mondhatjuk, a megkésett modernizációnak számos hiányossága volt és messze nem terjedt ki az élet minden területére. De ezt a modernizációt is lassította a cári Oroszország nemzetiségeket különösen sújtó elnyomása, az ukrán nyelv használatának tiltása. 1917 után a civil és a polgári társadalom maradékát is szétverték. A társadalmi modernizációból annyi lett, hogy a feudális társadalom minden elemét felszámolták. Igaz ezzel együtt a polgári társadalmat is. A szovjet társadalomban az egyes egyének egyenlősége a szinte teljes kollektív jogfosztással valósult meg. A gazdasági modernizáció azonban haladt. Az erőltetett iparosítás a beruházásokra szánt javak nagy részét felemésztette, így a lakhatásra, az életkörülmények javítására, különösen a falvakban alig maradt forrás. Az ipari városok lakosságának növekményét elsősorban oroszok alkotják. Most nem kis részben ebből is van a baj.
Ukrajna az Európai Unió tagjává akar válni. Be is adta az azonnali csatlakozási kérelmét. Ez az eddigi tapasztalatok alapján egy hosszú évekig elhúzódó folyamat lenne. De erre most Ukrajnának nincs ideje. A politikai, a katonai védelem, a gazdasági segítségnyújtás itt és most azonnal kellene.
Az Európai Unió azonban ennél bonyolultabb szervezet. A csatlakozási tárgyalások több mint 30 fejezetére szeret alaposan felkészülni. Az EU csatlakozással kapcsolatos álláspontját az állam és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak, az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. A kérelem benyújtását követően ez akár 2 évbe is beletelik. A csatlakozási tárgyalások fejezetei arról szólnak, hogy az újonnan jelentkező országnak el kell fogadnia az egységes piac, a politikai intézményrendszer valamennyi jogszabályát. Azt, hogy mit nem tud elfogadni és azonnal teljesíteni, betartani a tagjelölt ország és ezekből mi az, ami alól átmenetileg felmentést kaphat, az a tárgyalásokon dől el.
Ha az Európai Unió végig akarja tárgyalni ezeket a fejezeteket, akkor az megint csak több év, és az sem biztos, hogy Ukrajna jelenlegi jogszabályai rövid időn belül megfeleltethetők lennének a közösségi jognak. Különösen kritikusak lehetnek a környezetvédelemmel, az agrárpolitikával, a közlekedéssel, a fogyasztóvédelemmel, a versenyjoggal kapcsolatos jogszabályok. De problémás területek lehetnek az ingatlan-nyilvántartás, a számviteli és adózási szabályok, a tulajdonviszonyok, a határvédelem, a vámok is. Ezek még csak címszavak, mert mindegyik mögött közösségi politikák, jogszabályok, projektek, támogatások sokasága áll. A csatlakozási tárgyalásokon megkötött megállapodások, kompromisszumok minden egyes betűje, kötőszava sok millió eurós tétet jelent. Tétje annak, hogy kinek kell alkalmazkodni és ki fizeti a számlát. Általában a tagjelölt alkalmazkodik, bár hosszabb vagy rövidebb idejű felmentést és az alkalmazkodáshoz pénzügyi támogatást kaphat az Európai Uniótól.
Ha Ukrajna most elsősorban a politikai védelem miatt kér tagságot az Európai Uniótól, akkor ilyen tárgyalásokra nincs idő. De az Európai Unió sem rúghatja fel a saját működésének szabályait.
Ez egy példa nélküli precedens lenne. De az Európai Unió történetéből és jelenéből számos olyan példát lehetne találni, ami segíthet gyorsan megtalálni a megfelelő formát, ha mind a 27 ország egyetért.
A következő támpontokat érdemes végiggondolni.
- Görögország tagfelvétele. Az Európai Bizottság nem javasolta az ország felvételét a gazdaságának alkalmatlansága miatt. (Igaz ez 40 év alatt sem sokat változott.) De az Európai Tanács mégis az ország felvétele mellett döntött. A döntésnek akkor geopolitikai okai voltak. Meg akarták akadályozni, hogy az addig meglehetősen sérülékeny görög demokráciában egy olyan trockista-kommunista hatalomátvétel valósuljon meg, ami Moszkva érdekszférájába lökné az országot. A görög-török kapcsolatok is egy háború kirobbanásával fenyegettek.
- A volt NDK bekerülése az Európai Unióba. A német újraegyesítésről szóló szerződés rögzítette a német szövetségi jogszabályok és intézmények azonnali átvételét a keleti tartományokban is. Ennek része volt az is, hogy a keleti tartományok azonnal mindenféle dereguláció nélkül alkalmazzák a teljes közösségi joganyagot. De a Római Szerződés tartalmazott egy cikkelyt, ami arra vonatkozott, hogy a belnémet határ melletti nyugati területek 50-80 km széles sávja a hidegháború miatt minden olyan támogatást (is) megkaphat, ami a közösségi versenyjoggal nem kompatibilis. Ezt a cikkelyt nem helyezték hatályon kívül a német újraegyesítéskor, hanem csak 1995-ben, az Amszterdami Szerződésben. Addig viszont lehetőséget adott arra a német szövetségi kormánynak és a tartományoknak, hogy a keletnémet gazdaság szanálásának költségeit, többek között 5 millió munka nélkül maradt egykori ipari dolgozó bérét vagy annak pótlékát kifizessék.
Vagy lehetőség van még a következő integrációs formák végiggondolására is.
- Szabadkereskedelmi övezet, ami az EU-t a világ számos országához köti. Ez konszolidált helyzetben és kiegyensúlyozott erőviszonyok mellett előnyös, de a tagság politikai előnyeivel nem jár. Viszont már itt is felmerülnek olyan kérdések, mint a legnagyobb kedvezmény elve, a szellemi és más vagyoni tulajdonjogok védelme.
- Vámunió. Ez jelenleg az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatok szintje. Ez közös külső vámokat és ezzel együtt külkereskedelmi politikát igényel kifelé. A vámunión belül pedig szükséges az egyenlő versenyfeltételek biztosítása. Ez az állami támogatások koordinációját és transzparenciáját igényli.
- Európai Gazdasági Térség. Ez Liechtenstein vagy Izland példája, ahol már elfogadják a négy termelési tényező – áruk, munkaerő, tőke, szolgáltatások – szabad áramlását, mint elvet és gyakorlatot.
- Norvégia. A halászat, a mezőgazdaság, az energiapolitika megmaradt nemzeti hatáskörben. Viszont minden másban változtatás nélkül elfogadják a közösségi politikákat és jogszabályokat.
- Svájc. Elfogadja a termelési tényezők szabad áramlásának elvét. A gyakorlatban viszont (joggal) fenntartja magának a jogot, hogy a területén áthaladó közlekedési forgalmat, annak mennyiségét és módját, szabályozza. Minden területen csak kétoldalú megállapodások révén hajlandó átvenni, alkalmazni a közösségi joganyagot.
Mi lehet ezek után az Ukrajna formula?
Ha a Bizottság, a Tanács és a Parlament is jóváhagyja, akkor különleges tagságot lehetne Ukrajna számára létesíteni. Ez többek között vagy tanácskozási vagy erősebb esetben szavazati jogot is jelenthetne.
Az ország a regionális és az agrárpolitika keretében 2027 végéig átmeneti jellegű, tehát nem a többi tagállammal azonos szabályok szerint megállapított támogatásokat kaphatna. Bár ennek összege az ország mérete és lakosságszáma alapján, akár 8-10 milliárd euró is lehetne évente. Teljes jogú tagság esetén ez az összeg nyilvánvalóan növekedhetne.
A közös politikáknak és jogszabályoknak való megfelelést pedig a németek által alkalmazott ’Zonenrandgebiet’ cikkellyel lehetne most átmenetileg helyettesíteni, azzal, hogy Ukrajna elfogadja az Európai Unió alapokmányát, értékeit és alapelveit.
A teljes jogú tagság eléréséhez pedig a közösségi joganyag átvétele és a teljes jogú tagságot rögzítő csatlakozási szerződésnek a 27 tagállam általi ratifikációja szükséges. Ez véleményem szerint leghamarabb a mostani költségvetési időszak végére történhet meg.
