„Hát igen, ezeket itt tényleg gombokért adják” – mondta az Egyesült Királyságban élő olvasónk, Péter a telefonba, amikor arra kértem, hogy egy ottani Aldiban nézze meg 31 alapvető élelmiszer árát, és éppen a száraz árukhoz értünk.

Péter 40 penny-s kilogrammonkénti árat olvasott le a durum spagetti árcédulájáról szeptember 30-án, míg mi ugyanezen a napon az egyik itthoni Aldiban 518 forintért láttuk ugyanazt. Vissza kellett kérdeznünk, hogy Péter biztosan jó árakat néz-e, mert az aznapi árfolyammal számolva 166 forintért vehette volna meg ugyanazt az élelmiszert, mint amit mi itthon 518 forintért.

A rizsnél megint erősen kerekedett a szemünk, illetve a fülünk, ugyanis Péter 187 forintnak megfelelő kilónkénti árat mondott be, a magyar Aldiban viszont ugyanez már 2020 vége óta 368 forintba kerül. Ezt egyébként azért is tudjuk ennyire biztosan, mert 2020. január végén indítottunk egy sorozatot: minden hónapban megveszünk 42 terméket a magyar Aldiban és a Lidlben, idén februártól pedig már a Penny Marketben és a Tescóban is virtuálisan bevásárolunk.

A fő célunk az, hogy a magyar áruházakban egy konkrét nagy bevásárlás költségének változásain mérjük az inflációt vagy a deflációt, az elmúlt hónapban azonban ugyanezt a listát elkezdtük külföldi diszkontok árszintjével is összehasonlítani. A francia-magyar Lidl-összehasonlításunk eredményét ebben a cikkben mutattuk be, a román-magyar Lidl közötti különbségeket pedig ebben.

Az adatfelvételnél mindig ugyanazt a saját módszertant használjuk, amelyet majdnem két éve itthon is alkalmazunk, azaz röviden: nem akciós, fajlagos árakat vetünk össze, és ha több egyező termék van egy boltban, akkor mindig a legolcsóbbal számolunk. A módszertan további részletei a mondat végén lévő csillagra kattintva érhetők el^*Minden terméknél fajlagos árat rögzítünk, kilogrammot, litert, darabot, vagy a WC-papír esetében lapot.
Mindig az adott termék éppen elérhető legolcsóbb változatát vesszük figyelembe.
Ha akciós egy termék, akkor a nem akciós árral számolunk azért, hogy egy-egy rövid távú, de nagyarányú átmeneti árcsökkentés a havi adatokban ne okozzon nagy kilengést.
Minden olyan áreltérést akciónak tekintünk, amelyet a vásárló a boltban egyértelműen azonosítani tud. Ezek jellemzően: 1)Akció feliratú címke 2)Százalékos árengedményt jelző címke 3)Egy alacsonyabb és egy magasabb árat tartalmazó címke, akár “akció” felirat és/vagy százalék jelzés nélkül.
Amennyiben csak egy ár látható a címkén, akkor annak színétől és formájától függetlenül számunkra eldönthetetlen, hogy akciós-e a termék, ezért nem akciósnak tekintjük.
A kiszerelést nem vesszük figyelembe annak érdekében, hogy a termék fajlagos ára hosszú távon is összehasonlítható maradjon. Példa: Egy termékből minden hónapban egy kilót veszünk a legkisebb elérhető fajlagos áron, akkor is, ha ez az ár a kétkilós kiszereléshez tartozik. Ezzel biztosítjuk, hogy ha a termék egykilós kiszerelését kivezetik, és például bevezetik helyette az 1,25 kilós változatot, az összehasonlításunk visszamenőleg is helytálló marad.
Bizonyos termékeket pontosabban definiálunk, mint másokat. A különböző zsírtartalmú tejeket például külön terméknek tekintjük, a burgonyák vagy az almák között azonban nem teszünk minőségi különbséget. Utóbbiaknál azt feltételezzük, hogy az árérzékenyebb vásárlók sem tekintik ezeket olyan külön termékeknek, amelyek nem versenyeznek egymással..

Természetesen nem minden olcsóbb egy angol Aldiban, sőt ahogy a francia és a román esetben, itt sem lehet mindent összehasonlítani egymással. A Magyarországon használt 42 termékes listánkat az Egyesült Királyságban 31-re kellett szűkítenünk, és részben még ezen is módosítanunk kellett. A kinti Aldiban ugyanis nem találtunk például őrölt kávét (hiszen a legtöbben ott már olyan főzőket használnak, amelyekbe szemes kávét vagy kapszulát kell tenni), ezért a szemeset vetettük össze. Gouda sajt sem volt tömbös kiszerelésben, csak szeletelve, ezt is módosítottuk, emellett egy durvább közelítéssel is éltünk: az itthoni félbarna kenyér árát az ottani félbarna toast kenyérével vetjük össze. Előbbi nincs az angol Aldiban, utóbbi pedig nincs a magyar Aldiban, de úgy gondoljuk, hogy a vásárlói szokások megengedik azt a feltételezést, hogy az angol család ugyanazzal a mozdulattal perdíti a toastot a kosarába, mint a magyar a rendes kenyeret.

Ettől eltekintve azonban kosarunk teljes mértékben ugyanazokat az élelmiszereket tartalmazta mindkét országban. A bevásárlólistánk 31 terméke és a vásárlási mennyiségek az alábbi táblázatban láthatók.

A következő grafikonon bemutatjuk ennek a 31 terméknek az árát, az adatfelvételkor, azaz szeptember 30-án érvényes, 416 forintos fontárfolyammal átszámolva.

Az eredmény már első ránézésre is nagyon megdöbbentő:

a 31 vizsgált termékből 14 olcsóbb Angliában, mint Magyarországon, és sokszor nem is kevéssel.

A spagettiről és a rizsről már szóltunk, de hogy még a burgonya, a liszt, a répa és egyes tejtermékek, illetve a jövő szempontjából kulcsfontosságú zabital is jóval olcsóbb, az tényleg elgondolkodtató eredmény (ennek egyik lehetséges okára a cikk végén visszatérünk).

Szokás szerint nézzük meg, hogy ha a fenti mennyiségeket megvásároljuk, akkor mennyit fizetünk a kasszánál (a bevásárlólistánk nem reprezentatív sem Magyarországra, sem az Egyesült Királyságra, csak egy példát mutat).

Angliában 13 260 forintnak megfelelő fontot, Magyarországon pedig 11 886 forintot fizettünk volna ugyanazért a 31 termékért, ugyanabban a mennyiségben.

Az angol Aldi így a mi kosarunk szerint 11,5 százalékkal drágább, mint a magyar, azaz hiába olcsóbb a 31-ből 14 termék kint, a többi 17 magasabb árszintje ezt bőven ellensúlyozza.

A hétköznapokhoz azonban megint akkor közelítünk, ha azt vesszük figyelembe, hogy Angliában jellemzően angol keresetekből vásárolnak a családok, Magyarországon pedig az itthoniakból. A legfrissebb elérhető statisztikák szerint a nettó medián (nem az átlag, hanem az a középérték, amelytől felfelé és lefelé is ugyanannyi elem van) bér az Egyesült Királyságban ma 2000 font körül van, vagyis 850 ezer forintnak felel meg. A magyar nettó medián bérre nincs friss hivatalos adatunk, de az Eurostat 2020-ra vonatkozó értékét 8 százalékkal (vagyis körülbelül az elmúlt egy év átlagos magyar béremelkedésével) megnövelve 583 eurót, azaz 210 ezer forintot kapunk.

Ha ezekből az adatokból számolunk, akkor azt kapjuk, hogy

egy magyar fizetés 5,6 százalékát viszi el a bevásárlásunk, az angol fizetésnek viszont csupán az 1,6 százalékába kerül.

Nem meglepő módon tehát (nem reprezentatív) összehasonlításunk szerint

a magyar családnak 3,5-szer nagyobb teher ugyanazt megvenni ugyanabban a boltban, mint az angolnak.

A korábbi francia és romániai ár-összehasonlításainknál kiszámoltuk a kosarak áfatartalmát is, hogy lássuk, mennyi adót szednek be az egyes államok ugyanazon bevásárlás után, illetve azt is, hogy nominálisan mennyi nettó bevételhez jut egy-egy üzlet. Ezúttal azonban ennek nem lenne sok értelme, mert az Egyesült Királyságban a kosarunkba került alapélelmiszerek döntő többségén nincs egyetlen penny áfa sem.

Ezúttal tehát a két ország adópolitikája közötti lényeges eltéréssel állunk szemben. Az almát nem hasonlítjuk a körtéhez, a brit állam máshol szedi be az adókat, nem a liszten és a tejen. Arra azonban mindenképpen lehet legalább részben ez az egyik magyarázat, hogy a cikkünkben látható meglepő példák hogyan fordulhatnak elő, azaz hogyan kerülhet még nominális értékben is jóval kevesebbe egy-egy termék Angliában, akár még egy jellemzően importált zöldség vagy gyümölcs is.

Sorozatunk eddigi részei:

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMegnéztük, hol olcsóbb a Lidl, Magyarországon vagy RomániábanA korábbi francia-magyar összehasonlításunk után most a Transindex közreműködésével Kolozsváron vettük meg ugyanazokat az élelmiszereket egy Lidlben, mint Budapesten. Az eredmény ezúttal is tanulságos lett.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTényleg olcsóbb a Lidl külföldön?Elvégeztük ugyanazt a nagy bevásárlást egy francia és egy magyar Lidlben, és az eredmény több szempontból is tanulságos lett.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Világ Aldi Anglia diszkont élelmiszer fogyasztói kosár kiskereskedelem Olvasson tovább a kategóriában