(Horváth Dávid a Concorde Értékpapír Zrt. elemző asszisztense.)

Az amerikai politika egyik legforróbb témája volt az elmúlt hónapokban a diákhitel-állományának részleges vagy akár teljes eltörlése. Az Egyesült Államok népességének hatalmas részét, közel 50 millió embert érintő probléma megoldása azonban nem magától értetődő. Joe Biden amerikai elnök egyik ígérete volt a diákhitelek részleges elengedése, azonban hogy ezt hogyan kellene megvalósítani, abban még a demokrata párton belül is vita van.

Biden korábban fejenként 10 000 dollár adósság eltörlését ígérte, ami viszont több demokrata politikus – köztük Chuck Schumer, a szenátus demokrata párti többségének vezetője és Elizabeth Warren szenátor – szerint is kevés. Ők sokkal többet, 50 000 dollárt engednének el a diákhitelekből. És van, aki még ennél is többet szeretne: Bernie Sanders szociáldemokrata politikus a teljes diákhitel-állomány (szövetségi és privát) eltörlését, így közel 1700 milliárd dollár adósság elengedését sürgeti.

Biden eddig azonban ellenállt a demokrata nyomásnak, állítása szerint nincs meg ahhoz a hatalma, hogy a kongresszus jóváhagyása nélkül ekkora adósságot eltöröljön, ráadásul nemcsak republikánus, hanem demokrata oldalról is vannak az ötletnek bírálói. Az ellenzők szerint társadalmi szempontból igazságtalan és nem túl hatékony gazdasági stimulus az erőforrások olyan amerikaiakhoz való csatornázása, akik nagyrészt már amúgy is jobban élnek, mint az átlag.

Hogy a kongresszusi jóváhagyás nélkül jogilag van-e hatalma az elnöknek a hitelek ilyen mértékű elengedéséhez, arról jelenleg is tart a vita. Warren és az ötletet támogató szenátorok szerint van, mivel az Egyesült Államok 1965. évi Felsőoktatási Törvényének 432A szakasza felhatalmazza az Oktatási Hivatalt, hogy lemondjon bármiféle vele szemben fennálló tartozásról. (Vagyis az Oktatási Hivatal egyedi elbírálás alapján és különleges esetekben elengedhet diákhiteleket, Biden is már körülbelül 1,5 milliárdot eltörölt így). A kérdés az, hogy a hivatal hatásköre limitált vagy korlátlan a diákhitelek körében. Az ötletet ellenzők szerint az előbbi: nem valószínű, hogy 1965-ben a Kongresszus tudatosan ilyen hatalmat adott volna az Oktatási Hivatalnak, az alkotmány szerint a végrehajtó hatalom nem engedhet el szövetségi hiteleket a kongresszus jóváhagyása nélkül.

A kérdésben fontos lehet az Oktatási Hivatal hivatalos (de a végrehajtó hatalom által nem kötelezően követendő) javaslata, melyet még Biden kért tavasszal. A válasz viszont azóta sem érkezett meg.

Hogy fajult idáig a helyzet?

Az amerikai háztartások közel 1000 milliárd dollár diákhitelt vettek fel a 2009 óta eltelt évtizedben, szemben a 760 milliárd dollárnyi jelzálogkölcsönnel. Összesen körülbelül 45 millió amerikai tartozik pénzzel az egyetemi tanulmányaiért, ami elképesztően nagy szám a kb. 330 milliós népesség arányában.

A diákhitelek gyors növekedésének hátterében elsősorban az egyetemi tandíjak emelkedése áll: miután a 2008-as válság után megvágták a felsőoktatási intézmények állami támogatását, a kiesést az egyetemeknek a tandíjak növelésével kellett pótolniuk.

Az elmúlt 10 évben az egyetemi költségek átlagosan 16 százalékkal nőttek, míg a hallgatói adósságállomány közel 100 százalékkal. Az egyetemi hallgatók nagyjából 70 százaléka hitelt vesz fel oktatásának finanszírozására, ami nem is túl meglepő a fenti ábrát nézve.

Az egyre gyarapodó diákhitel-állományon az sem segít, hogy hiába éljük a zéró kamatlábak korszakát, a diákhitelekre kirótt kamatok továbbra is drágák: az elmúlt években a diákhitelek átlagos kamatlába az Egyesült Államokban 4-8 százalék között mozgott. (Ehhez képest egészen baráti az itthon elérhető kamatmentes Diákhitel 2 és az évi 1,99 százalékot kamatozó Diákhitel 1.)

Nem csak a fiatalok vállát terheli a diákhitelek súlya. Az 1.700 milliárd dolláros amerikai diákhitel-állomány leggyorsabban növekvő részéért idős polgárok felelnek. Egészen elképesztő, hogy közel 9 millió 50 év feletti amerikainak még mindig van diákhitel-tartozása. Sokan azért vették fel, hogy segítsék a gyermekeiket, mások idősként mentek vissza tanulni. A kimenetel sajnos hasonló mindkét esetben: a magas kamatlábak következtében gyorsan növő adósságállománnyal sokszor képtelenek lépést tartani a gyakran már kizárólag nyugdíjból élő adósok.

A Biden-terv

Az amerikai elnök már említett 10 000 dolláros tervezete körülbelül 370 milliárd dollár diákhitelt engedne el (Warren 50 000 dolláros javaslata által ez az összeg közel 1000 milliárd dollár lenne). A hitelek eltörlésének ára minden évben megjelenne a költségvetésben, miután a kormány lemondana az ebből származó kamatbevételekről (ez körülbelül 80 milliárd dollár volt 2018-ban).

A 10 ezer dolláros Biden-terv körülbelül a hitelfelvevők harmadának, 15 millió adósnak teljesen eltörölné a diákhitel állományát, míg a maradék 30 millió ember adósságállományának pusztán egy részét engedné el.

Az előnyök

A diákhitelek (részleges) elengedésének számos előnye lenne az ötletet támogató politikusok szerint, a leginkább hangoztatott érv, hogy a felszabadult jövedelem – amit a hitelfelvevők a stimulus csekkekhez hasonlóan számos dologra elkölthetnének – serkentené a fogyasztást, élénkítené a gazdaságot. A diákhitelek elengedése ezenkívül esélyt adhatna több millió amerikai számára, hogy vagyont építsen fel. Hiába van a hitelfelvevők jelentős része a kereseti spektrum tetején, sokan még közülük is azt nyilatkozzák, hogy az adósságuk megakadályozza őket abban, hogy jövedelmüket tartós vagyonná alakítsák, melyből lakást/házat vásárolhatnának vagy megtakaríthatnának a nyugdíjas éveikre. A diákhitel-állomány több mint felét olyan hitelfelvevők adják, akiknek a nettó vagyona nullával (vagy kevesebbel) egyenlő.

Egy másik gyakran hangoztatott érv, hogy a fekete és latin származású adósok különösen nagy számmal vannak az alacsony hitelállománnyal rendelkező csoportban, így őket kifejezetten előnyösen érintené Biden 10 000 dolláros javaslata. Az adatok jól mutatják a fehér- és színesbőrű adósok helyzete közötti óriási szakadékot, hogy csak az egyik legmegdöbbentőbb példát említsük: 20 év törlesztés után az átlagos fehér hitelfelvevő az eredeti adósságának már 95 százalékát visszafizette, míg a tipikus fekete adós mindössze az 5 százalékát.

Érthető aggályok

A kritikus hangok szerint a diákhitelek elengedése tovább növelné a már így is jobban élő diplomás réteg előnyét egy olyan járvány közepén, amely leginkább a kevésbé képzett embereket sújtotta anyagilag. Az eltörlés még inkább megosztaná a társadalmat, pedig már most is jól megfigyelhető a jóléti határ a diplomások és a nem diplomások között az országban.

Ezenkívül azt sem vehetjük figyelmen kívül, hogy az elengedett adósság – és az így felszabaduló extra pénz a háztartásoknál – több évre lenne elosztva, nem tudnák egybe elköltve erősen stimulálni a gazdaságot, ahogy az a pandémia alatt kiosztott stimulus csekkeknél volt. Továbbá maga a stimulus sem lenne igazán hatékony, miután jelentős részben nem olyan embereket támogatna, akik a felszabadult pénzt azonnal fogyasztásra költik. A jobban kereső emberek általában nem költik el rögtön az extra jövedelmüket, hanem hajlamosak megtakarítani és befektetni.

Szintén fontos kontra-érv, hogy a diákhitel-állomány elengedése semmit sem segítene az alapvető problémán, miszerint a felsőoktatás szinte megfizethetetlen az átlag amerikai számára, valamint, hogy sokszor nem válnak be az egyetemi képzéshez fűzött magas kereseti ígéretek.

A lényeg

A diákhitelről szóló vita bármelyik oldalán is állunk, egy dolgot biztosan kijelenthetünk: a hallgatók adósságának egyszeri eltörlése nem fogja gyökerestül megszüntetni az amerikai felsőoktatás problémáit. Pont ezért a legtöbb javaslat egyéb intézkedéseket is tartalmaz, melyek a felsőoktatás megfizethetőségére és a hallgatók jövőbeni költségeinek csökkentésére irányulnak. Joe Biden például ingyenes férőhelyet szeretne biztosítani az állami egyetemeken minden olyan család gyermekének, akik kevesebb, mint 125 000 dollárt keresnek évente, ehhez azonban a kongresszus jóváhagyása is szükséges.

Azt, hogy a diákhitelek eltörlése kiváló gazdasági stimulus vagy csak mentőöv a már amúgy is jobban élőknek, valószínűleg majd csak utólag fogjuk megtudni. Addig is érdemes lesz figyelni, hiszen az események kezdenek felgyorsulni: az amerikai Oktatási Hivatal nemrég jelentette be, hogy felveszik Toby Merrillt főtanácsadó-helyettesnek. Merrill korábban a Predatory Student Lending projekt alapítója és vezetője volt, valamint (és ez talán még fontosabb) segített Elizabeth Warren szenátornak egy jogi javaslat elkészítésében, melyben a diákhitel-állomány elnöki rendelettel való eltörlése mellett érveltek. Természetesen Merrill leigazolása semmire sem garancia, de mindenképp reménysugár a nehéz helyzetben lévő diákhitel adósok számára.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Amerika concorde diákhitel joe biden Olvasson tovább a kategóriában