Az észak-rajna-vesztfáliai falu, Manheim lakosait az elmúlt években kitelepítették, a falut pedig átköltöztették, hogy teret adjanak a terjeszkedő felszíni lignitbányának. Az északnyugat-németországi régióban nem ez volt az első alkalom, hogy egy falut át kellett telepíteni egy bánya terjeszkedése miatt. Az 1940-es évek óta összesen 50 települést nyeltek el a környék bányái, és 20-at építettek újjá a környéken.
Így változott Manheim 2017 és 2020 áprilisa között.
A Manheim környéki lignitbánya terjeszkedése és működése több konfliktust is generált. A jelenlegi bányabővítés ugyanis nemcsak Manheimet érinti, hanem a környező Hambach erdőt is. Az erdő kiirtásának hírére pedig tiltakozások kezdődtek. Környezetvédelmi aktivisták igyekeztek meggátolni az erdő kiirtását az elmúlt években, és közvetetten a lignitbányászat környezetkárosító hatásai ellen is felléptek.
Ezzel az erdő a német környezetvédelmi mozgalom szimbólumává is vált. Mivel a bánya körüli terület – beleértve az erdőt is – az RWE energiaipari nagyvállalat tulajdona, rendőri segítséggel kiürítették az erdőt, és a fák jelentős részét már ki is vágták.
A környezetvédelmi aktivisták közül többen az erdő fáira épített faházakban laktak, és akadtak olyanok is, akik a már közel teljesen kitelepített Manheim elhagyatott házait foglalták el. A BBC riportja alapján a korábbi lakosoknak ugyan nehéz volt megválni otthonaiktól, de többségüknek nagyobb fájdalmat okoz, hogy a volt lakóhelyüket az aktivisták illegálisan vették birtokba.
A korábbi lakosok tudhatták, hogy el fog jönni az a nap, amikor a bánya miatt el kell majd költözniük, ezért erre fel voltak készülve lelkileg. De arra nem, hogy a környezetvédő idegenek engedély nélkül használják az egykori otthonukat. Többen azt nyilatkozták, hogy szívesebben látják a házukat lerombolva, mintsem idegenek kezére jutva.
Nem ez az egyetlen konfliktus a környező város lakói és a környezetvédő aktivisták között. A kitermelt lignit elégetése a helyi hőerőművekben nagyon környezetszennyező folyamat, így a lignitbányászat és a szénerőművek működtetése mellett Németország nem érheti klímavédelmi céljait. Ugyanakkor ezek az erőművek és bányák Németország három fő nyersanyaglelőhelyén összesen 32 ezer embert foglalkoztatnak, ebből Észak-Rajna Vesztfáliában 9 ezret.
A dolgozók így veszélyben érzik a munkahelyeiket, amelyeket legkésőbb 2038-ra mindenképpen el fognak veszíteni a kormány és az RWE megállapodása értelmében. A bánya bezárása ellen közel 50 ezres tüntetést tartottak a dolgozók és hozzátartozóik, akik úgy érzik, hogy figyelmen kívül hagyták a munkások helyzetét.
A bányaipari dolgozókat a kormány nem akarja munka nélkül hagyni, ezért 15 milliárd euróval támogatja a régió ipari átszervezését. A cél egy olyan kutatás-fejlesztési központ létrehozása, amely több munkavállalót képes lesz foglalkoztatni, mint a bányászat. Az erőművek kapacitásait lépésenként építik le, de a bezárások elsőkörben a Ruhr-vidéket fogják érinteni, hiszen ebben a fejlett régióban kisebb gazdasági károkra számítanak.
A bányáknak és a hőerőműveknek tehát mindenképp menniük kell, mivel túl nagy a környezetterhelésük. Németországnak a 2020-ra kitűzött karbonemissziós célját nem sikerült elérnie, és ebben szerepe van annak, hogy ugyan az energiatermelés egyre nagyobb részét teszik ki a megújuló erőforrások, a növekvő fogyasztás miatt a lignitfelhasználást nem tudták kellő mértékben csökkenteni.
A lignit a legnagyobb környezetterhelést okozó energiaforrás, hiszen a szénhidrogének közül ennek az egyik legalacsonyabb a fűtőértéke. A benzin például 5,4-szer hatékonyabb. A szénerőművek a német energiatermelés 20 százalékát teszik ki (ezeknek kétharmada lignittüzelésű), de az ország éves karbonkibocsátásának negyedéért felelősek. Németország évi közel 175 millió tonnával a világ legnagyobb lignittermelője. A bányabezárásokra tehát mindenképp szükség van ahhoz, hogy az ország megfeleljen a párizsi klímaegyezménynek.
A bányák és hőerőművek nem csak a globális felmelegedésben játszanak szerepet, de a biodiverzitást is csökkentik. Termőföldeket, erdőket és településeket is elragadnak a környezettől. A Ruhr-vidéki bányák területe összesen már 150 négyzetkilométeres, és a legmélyebb ponton a 450 métert is eléri. A régió három bányája közül a legnagyobb a hambachi (85 négyzetkilométer a területe, mint nagyjából Tatabányáé), mely egyben az egyik legnagyobb ember által kreált gödör is a világon.
Videó a hambachi bányagödörről.
A lignit Magyarországon is jelentős szerepet tölt be az energiamixben, bár kevésbé mint Németországban, hiszen az energia 12 százaléka származik szénből. Magyarországon a paksi atomerőmű után a második legnagyobb energiatermelő üzem a Mátrai erőmű, amely az egyetlen lignittel működtetett erőmű is egyben.
A lignitet a közelben található Visontán és Bükkábrányban bányásszák, ezek éves kitermelése közel 10 millió tonna. Ezzel az értékkel Magyarország jelentősen elmarad a német 175 millió tonnás éves kitermeléstől. Emellett vannak még Magyarországon kisebb barnakőszénnel üzemeltetett erőművek is, de a Mátrai erőműből a szénerőművek energiatermelésének több mint 83 százaléka származik. Viszont ez az erőmű is elindult a környezetkímélőbb technológiák felé, hiszen már gázüzemű blokkok, és napelempark is termeli az áramot.
A Népszava szerint Magyarország korábban 2025-re tervezte bezárni a szénerőműveket, de a Mátrai erőmű mégis kapott engedélyt a lignitblokkok 2029-ig való működtetésére. Részben nemzetbiztonsági okokból dönthettek így, hiszen krízishelyzetben a lignit az egyetlen hazai erőforrás, amely gyorsan energiatermelésre fordítható. Magyarország ugyanis energiaimportőr, szemben Németországgal, amely többletenergiát is képes termelni. Jelenleg a hazai energiafelhasználás kétharmadát biztosítja a hazai termelés, így energiafüggőségben vagyunk az exportőr országoktól.
Emellett Németország energiafogyasztása is magasabb, egy főre vetítve másfélszer annyi energiát használnak el, mint Magyarországon.
Világ
Fontos