A világ tonhalban leggazdagabb vizei a Csendes-óceán apró szigetországait ölelik körbe. A tonhal (jellemzően konzervben) a legnagyobb mennyiségben fogyasztott hal a világon, emiatt a Csendes-óceán középső és nyugati része az egyik legértékesebb halászati terület.

Az itteni, jellemzően szegény, alacsony népességű és nem túl befolyásos szigetországok azonban sokáig szinte semmilyen bevételhez nem jutottak a vizeik lehalászásából. A felségvizeiken kifogott tonhalak értékének mindössze 2,5 százaléka csurgott vissza hozzájuk.

Ezzel párhuzamosan az itteni tonhalpopuláció egyre vészesebben zsugorodott. A csendes-óceáni kékúszójú tonhal (Pacific bluefin tuna) a kihalás szélére sodródott, létszáma több mint 97 százalékkal csökkent. A világ egyik legolcsóbb proteinforrása, a csíkoshasú tonhal (skipjack tuna) populációja is több mint 50 százalékkal csökkent.

2011-ben döntött úgy a térség nyolc szigetállama – Kiribati, a Marshall-szigetek, Mikronézia, Nauru, Palau, Tuvalu, valamint két nagyobb ország, Pápua Új-Guinea és a Salamon-szigetek -, hogy változtatnak ezeken a folyamatokon. Látszólag semmi rendkívülit nem csináltak, pusztán megemelték a külföldi flották halászati díjait és korlátoztak egyes halászati módszereket.

Tonhalak stock fotón. Forrás: Pexels

A Foreign Policy cikke szerint azonban az eredmény a legszebb álmaikat is felülmúlta, és az esetük mintául szolgálhat a fejlődő, kevés lobbierővel rendelkező országoknak, hogy összefogással és ésszerű szakpolitikával milyen sikert érhetnek el a jóval befolyásosabb országokkal vagy multinacionális cégcsoportokkal szemben.

A halászati jogokból származó bevételük tíz év alatt tízszeresére – 500 millió dollárra (155 milliárd forintra) – nőtt, amely látható változást hozott számos szigetország életében. Többüknél ugyanis ez jelenti az egyetlen érdemi bevételi forrást a külföldi segélyeken kívül.

A 120 ezer lakosú Kiribati halászati bevételei például tíz év alatt 27 millió dollárról (8,4 milliárd forintról) 160 millió dollárra (50 milliárd forintra) emelkedtek. A pluszbevétel jelentős része visszacsorgott a lakossághoz: bevezették a munkanélküli segélyt, a nyugdíjat és a rokkantnyugdíjat, valamint jelentősen növelték az oktatás és az egészségügy kiadásait.

Videó a veszélyeztetett kékúszójú tonhalakról. 

A halpopulációk stabilizálásában fontos eszköz volt a minél nagyobb fogások érdekében használt mesterséges eszközök (FAD) időbeli korlátozása. Az FDA olyan eszközöket takar, amelyek nagy csoportokban vonzzák magukhoz halakat, így jóval több halat tudnak egyszerre elfogni. Ezzel a módszerrel azonban értelmetlen mértékben terhelik az óceánok ökoszisztémáját, ugyanis a fogásba jellemzően más tengeri élőlények – cápák, teknősök vagy értéktelen, fiatalkorú halak – is bekerülnek, akár a teljes fogás 20 százalékát kitéve.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkUgyanarról a halászhajóról kerül a boltba a szabadon fogott és a hálóban vergődő halA tonhalkonzerven lévő jelölés nem hazudik, de nem árt tisztában lenni azzal, hogy milyen üzleti érdekek vannak a háttérben.

Amellett, hogy az FDA-k korlátozásával sikerült visszafogni a túlhalászatot, a szigetállamok igyekeznek gazdasági hasznot húzni a fenntartható halászatból. Létrehoztak egy olyan konzervmárkát, amelyhez csak szabad rajban úszó tonhalakat használnak fel, tehát nem ölnek meg hozzá feleslegesen fiatalkorú halakat.

A Foreign Policy cikke szerint a csendes-óceáni szigetországok modelljét praktikusan Nyugat-Afrika vizeinél lehetne alkalmazni, ahol egyre súlyosabb probléma a túlhalászat, főleg a kínai hajók miatt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgyre kevesebb lazac lát életében tengert vagy folyótVilágszerte gyorsan nő a kereslet a lazac iránt, és ezt egyre inkább szárazföldi haltelepekkel fogják kielégíteni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Csendes-óceán halászat tonhal Olvasson tovább a kategóriában