Joe Biden 78 évesen minden idők legidősebb amerikai elnöke lesz, amikor januárban beiktatják. Az eddigi rekorder az akkor már egy ideje Alzheimer-betegségben szenvedő Ronald Reagan volt, aki 1989-ben 77 évesen köszönt le nyolc évnyi elnökség után, de a hivatal kezdetén még hetven alatt volt. Biden már a 2008-as kampány idején is idős volt, és emiatt nem is akart indulni 2016-ban. Ez nyitotta meg az utat Hillary Clinton előtt (akkor 70 éves volt), aki viszont kikapott Donald Trumptól. Ő most 74 éves, és ő is a valaha beiktatott legidősebb elnökként kezdte. A most véget ért amerikai elnökválasztás egyik fő témája az volt, hogy melyik jelölt szenilisebb, gyengébb felfogóképességű.

Ahhoz, hogy Biden megnyerje az idei elnökválasztást, hozzá hasonlóan tekintélyes korú ellenfeleket kellett legyőznie a demokrata előválasztáson. Fő vetélytársa Bernie Sanders volt, de egy rövid ideig a multimilliárdos Michael Bloomberg is halvány esélynek tűnt – mindketten közel egy évvel idősebbek Bidennél. Elizabeth Warren fiatalos kocogásával kampányolt 71 évesen.

De érdemes végigvenni azt is, hogy kik követhetik Bident, ha valamilyen okból le kell köszönnie (ami ebben az életkorban teljesen reális lehetőség). Alelnöke, Kamala Harris nagyon fiatalnak tűnik ebben a társaságban, hiszen még hatvan alatt van, de a következő a sorban a képviselőház vezetője, Nancy Pelosi lenne, ő kereken 80 éves, majd a szenátus korelnöke, Chuck Grassley, aki viszont 87, és egészen sztereotip módon használja a Twittert.

If u lost ur pet pidgin /it’s dead in front yard my Iowa farm JUST DISCOVERED here r identifiers Right leg Blue 2020/3089/AU2020/SHE ///LEFT LEG GREEN BAND NO PRINTED INFO. Sorry for bad news

— ChuckGrassley (@ChuckGrassley) September 19, 2020

A szenátus legnagyobb hatalmú embere a republikánus oldalon Mitch McConnell (78 éves), a demokrata oldalon pedig Chuck Schumer (70 éves). De a második vonalban sem tülekednek a fiatalok, Pelosi és Schumer helyettese is idősebb, mint a főnök.

Átlagéletkor: 72,6 év. (Photo by SAUL LOEB / AFP)

A közelmúltban egy kellemetlen botrány is volt, a 87 éves kaliforniai szenátornak, Dianne Feinstein-nek le kellett köszönnie az egyik fontos posztjáról, miután nyilvánvalóvá vált, hogy problémái vannak a rövid távú memóriájával. Stábjának tagjai azt hozták fel a védelmében, hogy régen több nyolcvan-kilencven év feletti (férfi) szenátor is volt, akik “azt sem tudták, hogy lábon, vagy lóháton vannak”, mégsem zavart senkit, hogy utolsó éveiket érdemi aktivitás nélkül hozták le az amerikai felsőházban.

Hatvan évvel a 43 évesen megválasztott John F. Kennedy után tehát nincs sok hely a fiatalabbaknak az amerikai politika tetején, de még a középkorúaknak sem. Önmagában azzal nincs semmi gond, hogy egy politikus idős, hiszen ettől még lehetnek jó ötletei és dolgozhat hatékonyan, de a vezető pozíciókban lévők rendszerűen magasabbra tolódó medián életkora komolyabb problémára utal. Már csak azért is, mert 70 felett átlagosan gyorsuló ütemben romlanak a kognitív képességek. A folyamat különösen azért szembeszökő, mert egyébként a fejlett országokban jellemzően egyre fiatalabb vezetők kerülnek hatalomra.

A politikai osztály elöregedése nem jó jel egy szuperhatalom jövője (vagy inkább annak látszata) szempontjából. Gyakran fel szokták hozni, hogy a Brezsnyev utáni két, rövid idő után a hatalomban elhunyt főtitkár a Szovjetunió hanyatlásának jelképe lett. Pedig Andropov csak 70, Csernyenko pedig csak 74 évesen halt meg, tehát a mai amerikai vezető politikusok között viszonylag fiatalnak számítanának.

Érdekes módon a vezetők elöregedése a demokrata pártban még jellemzőbb, mint a konzervatív pártban, pedig a fiatalok túlnyomó többsége a demokratákra szavaz. Az is meglepőnek tűnhet, hogy a demokrata pártban az utóbbi időben feltűnt tehetséges fiatal politikusok (Stacey Abrams Georgiában, Beto O’Rourke Texasban és Pete Buttigieg Indianában) többnyire olyan államokból jönnek, amelyeket a republikánusok dominálnak.

Ez a két ellentmondás valójában nem véletlen, és a probléma jelentős részére magyarázatot ad. Az amerikai politika egyik legfontosabb rendezőelve a szenioritás. A fiatal képviselők csak akkor kaphatják meg a nagyobb hatalommal bíró pozíciókat, ha elég időt eltöltöttek a hatalom közelében, illetve elég pénzt tudnak a saját, illetve társaik megválasztására mozgósítani. Emiatt azokban az államokban, ahol erősen dominálja a politikát valamelyik párt, gyakran évtizedeken át ugyanazok a politikusok indulnak a pozíciókért, és teljesen kiürül az utánpótlásuk. Fiatalok legfeljebb csak azokon a helyeken tűnnek fel, ahol valamelyik párt frissen ért el áttörést.^*A republikánusoknál ezzel szemben több hullámban cserélődtek a politikusok az utóbbi évtizedekben, és a szabályokat is úgy módosíthatták, hogy kevésbé tapasztalt képviselők is vezető szerephez juthassanak.

(Ez az utánpótlás-probléma egyébként felbukkan Biden formálódó kormányában is, ahol kevés kivétellel szinte ugyanazok fordulnak elő, akik 2016-ban pozícióban voltak az Obama-időszak végén, hogy átvegyék a területüket. Vagy Biden szövetségesei, legalább a nyolcvanas évekre visszanyúlóan.)

Vannak más, kevésbé specifikus magyarázatok is. A fejlett világ egyik legjelentősebb átfogó trendje éppen a társadalmak elöregedése, aminek itt két következménye is van. Az egyik az, hogy a politikusok is tovább élnek és jobb szellemi-fizikai állapotban vannak, mint néhány évtizeddel ezelőtt, ezért nyugodtabban állíthatják, hogy alkalmasak a vezetői szerepre. Másrészt pedig egyre több az idős szavazó, és az emberek eleve hajlamosak a saját magukhoz hasonló demográfiai jellemzőjű jelöltekre szavazni. Az idősebbek egyébként trendszerűen egyre nagyobb arányban szavaznak.

Az elnöki rendszer is hozzájárulhat az idősebb politikusok kiválasztásához, itt ugyanis nem a pártok választanak miniszterelnök-jelöltet, mint a parlamenti rendszerekben, hanem az elnökjelöltet magát választják a szavazók, aztán bizonyos szempontból ő építi fel a pártot maga köré a kampány idejére. Könnyebben lesz valaki hatékonyabb elnökjelölt, ha már elég nagy vagyont halmozott fel, vagy éppen hosszú karrier alatt épített fel jó kapcsolatokat, jóakaratot és tekintélyt. Ilyen vagyont és erőforrásokat jellemzően idősebb politikusok halmoznak fel. Biden például a múlt század hetvenes éveiben kezdte építeni imázsát és kapcsolatait, ezért a mostani választás előtt könnyebben léphetett fel konszenzusos jelöltként, mint a vetélytársai.

Akár a demográfiai, akár intézményi-politikai hajtóerő az erősebb az amerikai politikai osztály elöregedése mögött, a probléma jellege miatt a végtelenségig nem maradhatnak pozícióban a mostani hetven-nyolcvanévesek. Sőt, a helyzet akár egészen gyorsan is megváltozhat, hiszen az utánpótlás kiürült, ezért akár több generációnyi ugrás is jöhet. 

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkGyorsan el fog dőlni, hogy Biden át tud-e vinni bármi érdemitKorszakos átalakításokra készült Biden, de úgy tűnik, valami sokkal kisebbel kell beérnie. Lehet, hogy ez nincs is ellenére.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ amerikai politika joe biden usa Olvasson tovább a kategóriában