Egy országban az egyenlő esélyek meglétének egyik legjobb mérőmódszere a társadalmi mobilitás vizsgálata. Ha a kevésbé tehetős, vagy akár szegény gyerekeknek nincs esélye magasabb jövedelemre szert tenni felnőttként, akkor aligha nevezhető méltányosnak a helyzet. A megfelelő mobilitás elérésének elismerten legjobb módja, ha a szegényebb családba született gyerekek minél jobban hozzáférnek a magas szintű oktatáshoz. Svájci kutatók azonban egy friss tanulmányukban más válaszokat találtak erre a kérdésre.

Azt nézték meg, hogyan alakul Svájcban a jövedelmi és az oktatási mobilitás. Előbbi azt jelenti, hogy aki szegényként nő fel, az mekkora eséllyel él jobban felnőtt korában, míg utóbbi azt, hogy akinek a szülei alacsony végzettségűek, mekkora eséllyel szerez magasabb végzettséget.

Svájc sok szempontból kifejezetten irigylésre méltó helyzetben van Európában, az egyik leggazdagabb ország és az átlagosnál kisebbek a társadalmi feszültségek is. A kutatók most egy 850 ezer személyt tartalmazó adatbázison vizsgálták, hogy a mobilitási mutatókban hogyan tükröződik a svájci álom.

Az eredményeik alapján a gyerekek felnőttkori jövedelme ugyan függ attól, hogy milyen családból jönnek, de sokkal kevésbé, mint más államokban. A percentilisekből, azaz statisztikai kategóriákból számolt összefüggés mindössze 0,15-ös értékű, ami nagyon alacsony (vagyis kedvező) érték, ugyanez a mutató 0,34 az USA-ban, 0,22 Kanadában, de még Svédországban is 0,18.

Egy másik érdekes mutató, amit az amerikai álom mutatónak hívnak: mekkora az esélye egy gyereknek, aki a legszegényebb ötödébe tartozik a lakosságnak, hogy felkerüljön a leggazdagabb ötödbe? Svájcban erre 13 százalék esély van, míg az USA-ban mindössze 7,5.

Ez alapján Svájcban kimagasló a társadalmi mobilitás még világszinten is. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon az oktatási mobilitás következménye-e, hogy ilyen könnyen kerülhetnek jobb pozícióba azok is, akik nehezebb körülmények közül jönnek.

Meglepő módon Svájcban a gyerekek nagy része (70 százaléka) szakiskolában folytatja a tanulmányait általános iskola után. Egészen a medián jövedelmű családi helyzetig a gyerekeknek mindössze 10 százaléka választja a gimnáziumot és csak e középérték felett kezd el erősen növekedni az arányuk. Ugyanez igaz az egyetemi végzettségre is.

Így Svájc kifejezetten nem mobilis oktatási szempontból (bár a szerzők kicsit máshogy fogják meg ezt a jelenséget, hiszen nem a szülők végzettségét, hanem a jövedelmét veszik itt is alapul). Ennek azonban több oka is lehet. Az egyik, hogy bár egyetemet nem végeznek a szakiskolába került gyerekek, a gyakornoki idejük után mégis sokan szereznek valamilyen másfajta magasabb végzettséget.

A másik ok pedig az lehet, hogy Svájcban kifejezetten alacsony az egyetemi vagy érettségi végzettséghez kapcsolható bérprémium. A fenti módszernél maradva: mindössze 2,5 percentilissel kerülnek átlagosan magasabb jövedelem kategóriába azok, akik magasabb végzettséget szereznek, mint azok, akik szakmunkás iskolában fejezik be tanulmányaikat.

A szakiskolának ezen kívül előnye, hogy nincs tandíja, sőt néha még valamennyi fizetést is kapnak a gyerekek, így tudják támogatni a szüleiket, ha ők nincsenek jó anyagi helyzetben. Ráadásul Svájcban ez a választás nincs úgy stigmatizálva, mint más országokban. Még a gazdag családok gyerekeinek is a fele inkább a szakmunkás képzési utat választja.

A szerzők szerint még sok kérdés megválaszolatlan azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással van a svájci oktatási modell a társadalmi mobilitásra, de amellett érvelnek, hogy egészségesebb társadalomhoz vezet a szakképesítés nagyobb elfogadása.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTízszer annyit dolgozol egy iPhone-ért, mint egy svájciAz európai nagyvárosok közül csak Kijevben kell többet dolgozni érte. férfi hajvágásban viszont nem állunk annyira rosszul.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ mobilitás oktatás Svájc szakmunkás Olvasson tovább a kategóriában