Nem könnyű a globális élelmiszergyártó vállalatok élete, a világ szinte minden szegletét érintő beszerzési láncaik miatt gyakran kerülnek környezetvédő vagy emberi jogi szervezetek célkeresztjébe, különösen a fejlődő országokban zajló tevékenységük miatt. Ritkább, hogy saját hazájukban induljon ellenük mozgalom, a leginkább a Nutella gyártójaként ismert Ferreróval azonban most ez is megesett Olaszországban.
Ugyan a Nutella mindössze 13 százalékban tartalmaz mogyorót (többségében cukorból és pálmaolajból áll), így is hatalmas mennyiségre van szüksége belőle az évente 10 milliárd eurós forgalmú Ferrerónak. Törökország után Olaszország a világ második legnagyobb mogyorótermesztője, ám ennek ára van.
A közép-olaszországi Umbria tartományban, az Alfina-fennsíkon jókora területen tüntetik el a korábbi változatos növényzetet, hogy helyet csináljanak a monokultúrás mogyoróültetvényeknek. A Ferrero és a helyi gazdálkodói szövetség szerződése szerint 2023-ig 700 hektáron kezdenek mogyorótermesztésbe, míg országos szinten az a cél, hogy 70-ről 90 ezer hektárra növeljék az erre szolgáló területet.
Az említett fennsíkon azonban sokan nem örülnek ezeknek a terveknek. Az Economist cikkében megszólaltatott helyi környezetvédő szerint egyetlen mogyorófa napi 30 liter vizet igényel, emellett pedig nagy mennyiségű rovarirtót és műtrágyát is fel kell használni a kívánt termésmennyiség biztosítása érdekében. Sok helyi attól tart, hogy ezek az anyagok a közeli Bolsena-tóban kötnek ki, hiszen a fennsíkról oda folyik le a csapadék. A szomszédos Lazio tartományban lévő Vico-tó példájára hivatkoznak, amely körül évtizedek óta termesztenek mogyorót, és 2009-ben úgy elszaporodtak benne a mérgező anyagokat termelő algák, hogy egy drága víztisztítót kellett üzembe helyezni.
A Ferrero visszautasította a kritikát, mondván, a Bolsena-tó körül elenyésző a mogyorótermesztés, az alternatívaként szóba jöhető olíva-, alma- és szőlőtermesztés pedig még inkább vegyszerigényes.
Világ
Fontos