Tévedés lenne azt hinni, hogy az Amerikai Egyesült Államokban lezárt kérdés, hogy az államok pontosan mely területek és lakosok fölött gyakorolhatják a fennhatóságukat. Az indián rezervátumokkal kapcsolatban még mindig sokszor merülnek fel adminisztrációs és jogi bonyodalmak, amelyek időnként egészen megdöbbentő méreteket öltenek. Az egyik legjelentősebb eset egy tettlegességig fajult féltékenységi vita nyomán pattant ki: most az USA legfelsőbb bírósága előtt áll egy húsz éve elkövetett gyilkosság ügye, amelynek végkimenetele korántsem csak a vádlott sorsára lesz hatással, hanem egy Magyarországnyi terület jogállását is befolyásolja.

1999-ben egy krík indián őslakos, Patrick Murphy brutális kegyetlenséggel, testét megcsonkítva ölte meg élettársa volt férjét, a szintén krík nemzetiségi George Jacobs-ot Oklahoma állam keleti részén, amiért a helyi állami bíróság halálbüntetést szabott ki rá. A vádlott az ügyvédje tanácsára azonban fellebbezett, méghozzá arra hivatkozva, hogy a gyilkosság egy 19. században még létező indián rezervátum területén történt, így aztán az USA törvényeinek értelmében csak szövetségi szinten ítélkezhetnek az ügyében. Murphy ezzel biztosan jobban jár, mivel halálbüntetés a szövetségi jog szerint nem róható ki az esetében.

Az újratárgyalásban, illetve a büntetés enyhítésében végső döntés híján még húsz év és számtalan bírósági procedúra elteltével sem lehet biztos Murphy, időt mindenesetre bőven nyert a fellebbezéssel. A bíróságok ugyanis bénultan állnak a kérdés előtt, hogy vajon tényleg fennáll-e még a krík indiánok egyébként fél Oklahomára kiterjedő rezervátuma. A válasz közel kétmillió lakos életét változtathatja meg, ami messze túlmutat Murphy ügyén.

Mostanáig ugyanis ők és szinte minden oklahomai abban a hitben élt, hogy az államuk 1907-ben, amikor megalakult és csatlakozott az USA-hoz, tulajdonképpen bekebelezte az indián törzseket a területeikkel^*Amelyeket egyébként még 1866-ban jelöltek ki számukra a telepesek, miután sokukat megöltek és az eredeti élőhelyeikről elüldözték őket. együtt egy kongresszusi döntés értelmében. Ám a helyi és a legfelsőbb igazságszolgáltatási szervek között álló fellebviteli bíróság arra jutott 2017-ben – száztíz évvel később, az 1999-ben megkezdett ügyben pedig az első érdemi döntést meghozva –, hogy mindezek ellenére

a Kongresszus valójában sose számolta fel a kríkek rezervátumát, az jogilag legalábbis az övék maradt.

Ez az ítélet nem csak azt jelenti, hogy Murphy ügyét is szövetségi szinten kell tárgyalni, hanem ennél sokkal többet: a kríkek tulajdonképpen a szándékuk ellenére visszakaphatnák a szuverenitásukat a korábbi területeik felett. Ebben az esetben pedig alapos indokkal jelenthetne be területi követeléseket még négy további törzs, így végül is a két Magyarországnyi területet kitevő Oklahoma kiterjedésének közel felét is érintheti a rendkívül komoly jogvita. Ráadásul az USA más államaiban egyáltalán nem ritka, hogy a törzsek szuverenitást kapnak, jelenleg több, mint 225 ezer négyzetkilométeren működnek, még ha korlátozottan is, de önigazgató indián rezervátumok.

Az Egyesült Államok történelmének legsötétebb fejezeteit és legkínosabb kérdéseit idéző ügy persze ezzel a döntéssel még nem zárult le. Ha a kríkek és a többi oklahomai törzs visszakapnák a területeiket, akkor a legnagyobb és legnépesebb indián rezervátumok jönnének létre az Egyesült Államokban. Gond viszont, hogy ezeken a területeken a joguralom fenntartása nehézkes, ugyanis az állami igazságszolgáltatás csak a kisebb kérdésekben dönthet, a nagyobb ügyeket a törzsi és a szövetségi testületek tárgyalhatják – éppen erre alapozott Murphy is a fellebbezésekor. Mindez nem csak a polgári- és büntetőperek lebonyolításában okozhat gondot, hanem a tulajdonjogok nyilvántartását és az adórendszer működését is veszélyeztetheti, végső soron pedig elriaszthatja a munkát adó vállalatokat az államból.

Az Oklahoma alatt rejlő olaj- és gázmezőkben érdekelt cégek, illetve a mellettük kiálló amerikai elnök, Donald Trump is a fellebbezés elutasítására buzdíthatják a bírákat.

Égető kérdés az is, hogy a fellebviteli bíróság döntésének elfogadását követően mi lenne azokkal az elítéltekkel, akik bár őslakosnak számítanak és a korábbi rezervátum területén követték el a bűneiket, mégis korábban az állami bíróság döntött az ügyükben. Tavaly már a legfelsőbb bíróság tárgyalt Murphy, illetve voltaképpen fél Oklahoma sorsáról, aminek során a bírák ezt a szempontot is tanulmányozták, figyelembe véve, hogy legalább kétezer rab ügyét kellene újratárgyalni, ami óriási terhet róna a szövetségi intézményekre.

Másfelől viszont a kríkek képviselői felhívták a bírák figyelmét arra, hogy a törzsi és az állami szervek eddig is számos kérdésben együtt tudtak működni. Ezek alapján pedig Murphy fellebbezésének elfogadása sem járna szerintük különösebb zűrzavarral, aminek elkerülése nem mellesleg fontos szempont a bíróság döntései során. A muszkogi-krík törzsek vezetői reménykednek abban, hogy a 19. században elszenvedett veszteségeik és megrázkódtatásaik után most esélyt kapnak arra, hogy újraépítsék a társadalmukat.

Ráadásul a döntéshez kapcsolódik egy kegyetlen gyilkos életének vagy halálának kérdése is. Amennyiben a legfelsőbb bíróság úgy ítéli meg, hogy a bűneset mégis oklahomai területen történt, az ottani állami bíróság még 2000-ben meghozott halálos ítélete érvényt kap. Ellenkező esetben pedig Murphy ügye a szövetségi bíróságra jut majd el, ahol jó eséllyel életfogytig tartó börtönbüntetést szabnak ki rá.

A bíráknak tehát minden okuk megvan arra, hogy különösen óvatosak legyenek a kérdésben. Érdekesség, és talán sejtet valamit az ügy kimeneteléről, hogy a legfelsőbb bíróságban nemrég szerepet kapott az egyébként konzervatívnak^*Sokak meglepetésére a bírák világnézete, úgy tűnik, nem sokat számít a kérdésben. A liberálisok közé sorolt Ruth Ginsburg például úgy tűnik, a fellebviteli bíróság döntése ellen van. tartott Neil Gorsuch, akit Donald Trump éppen abból a fellebviteli bíróságból jelölt a testületbe, amely Murphy fellebbezésének helyt adott. Gorsuch a törzsi ügyekben igencsak járatos bíró, az őslakosok jogvédő szervezetei is támogatták a jelölését.

Az ügy egyébként nem teljesen precedens nélküli, 1984-ben ugyanis a legfelsőbb bíróság egyszer már kimondta, hogy ha a Kongresszus explicit módon nem jelentette ki egy rezervátum felszámolását, akkor az nem szűnhetett meg. Erre az ítéletre is hivatkozva hozta meg a fellebviteli bíróság a jelenleg vitatott döntését. Sőt, 2016-ban a legfelsőbb bíróság döntött az omaha törzs javára egy, a mostanihoz hasonló ügyben, igaz, ott csak egy alig ezer fős település, a nebraskai Pender hovatartozása volt kérdéses.

A jogi helyzet tehát a kríkeknek, illetve Murphy-nek látszik kedvezni, a kormányzati és vállalati érdekek azonban mindezzel szemben állnak, amelyek szintén komoly súllyal eshetnek a latba, mivel Oklahoma az egyik legjelentősebb olaj- és gázlelőhely az Egyesült Államokban.

Mindenesetre a tárgyalások a bírák június végi bejelentése szerint ősszel folytatódnak.

Az áldozat családja is nehéz helyzetben lehet, az elhúzódó jogi procedúra miatt ugyanis még mindig nem léphettek túl George Jacobs halálán. Pedig az ügy már rég nem a szörnyű gyilkosságról, hanem a fehér és a bennszülött lakosság évszázadok óta rendezetlen viszonyáról szól. Hogy ez máig problémát jelent, az gyakran még az amerikaiak számára is meglepő, igaz, időnként azon is elcsodálkoznak, hogy egyáltalán még élnek indián törzsek az országukban.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ bíróság gyilkosság indián indián rezervátum tárgyalás Olvasson tovább a kategóriában