A harmincas évek Németországában a zsidó kisebbség részaránya nem érte el a lakosság egy százalékát, miközben a náci propaganda szerint az ország vagyonának közel egyötödét birtokolta. Ez a becslés nem csak a zsidóellenes indulatok szítására volt alkalmas, hanem ürügyet is adott Hitler számára, hogy különböző módokon megadóztassa és elkobozza a zsidók javait.
Csakhogy ennek egyáltalán nem volt valóságalapja. Ezt igazolta a háborút követően összeállított adónyilvántartásokra hivatkozva egy nemrég megjelent tanulmányában Albrecht Ritschl, a London School of Economics gazdaságtörténet professzora.
A vagyonelkobzás eleinte még csak leginkább a kivándorló vagy a kivándorlást fontolgató zsidókat veszélyeztette. Ausztria 1938-as történő bekebelezése után azonban nem halogatták tovább a nácik a Harmadik Birodalom területén lakó zsidó lakosság kifosztását. Már az ekkori vagyonösszeírások is arról árulkodtak, hogy a zsidók kezében lévő javak messze elmaradnak a várakozásoktól, és hiába számított rá Hitler (vagy legalábbis tett úgy a propaganda kedvéért), nem fogják megteremteni a német hadakozás pénzügyi alapjait.
A fosztogatások sem voltak teljes körűek, az összeírt javaknak csak egy részét vették el az eredeti tulajdonosaiktól. Ennek ellenére a zsidó lakosság tulajdonképpen a teljes vagyonát elveszítette, mert azt a keveset, amit a nácik nem koboztak el, a vészkorszakban kénytelenek voltak felélni. Ritschl szerint azonban a zsákmány az állam szempontjából marginális értékű volt, és akkor az lett volna akkor is, ha tényleg az utolsó garasig mindent elvesznek.
A kutató számszerűen is megbecsülte többféle eljárással, hogy a németországi vagyonnak valójában mekkora része állhatott a zsidó kisebbség tulajdonában.
Az eredményei szerint ez az arány 0,9 és 1,6 százalék között lehetett, ami lényegében alig különbözőik a lakosságban mért 0,8 százalékos részesedéstől.
A náci propaganda ehhez képest mesésen gazdag zsidók tömegeiről harsogva keltett tévhiteket már a harmincas évek elejétől kezdve.
Világ
Még nagyobb amerikai függésben várja Trumpot Európa, mint nyolc éve
Trump visszatérésére a gazdasági, védelmi és pénzügyi integráció mélyítése lenne a logikus válasz, de ezt belső ellentétek akadályozzák.
Nem álltak le az orosz gázszállítások, de ha leállnának sem lenne gond
Nem okozna ellátásbiztonsági problémát, ha leállnának az orosz gázszállítások Ukrajnán keresztül, és az árakat is csak átmenetileg emelné meg.
A tengeri útvonal, amely mindenkinek fontos, mégis egyre veszélyesebb
Elvileg minden nagyhatalom abban érdekelt, hogy a Vörös-tengeren át lehessen jutni, mégis egy éve tartják rettegésben a hajósokat a húszi támadások.
Fontos
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
