Egy kukoricatermesztéssel foglalkozó családból származó egykori segédmunkás a világ kaviárpiacának legsikeresebb szereplője. A 69 éves amerikai Bill Holst annyira valószínűtlen jelenség a luxusélelmiszerekkel talán leginkább azonosított kaviár piacán, hogy a Forbes róla készült portréjában például egy wisconsini szeméttelep markolójában lett lefotózva, kezében egy kanál kaviárral, ingén pedig Bill felirattal.

The most coveted fish eggs in the world aren't produced in Russia. They're made in China—by Bill Holst, the accidental caviar king https://t.co/Qj2EijMWN2 pic.twitter.com/GWl81qQ3la via Forbes

— White SEO (@WhiteSeo_) December 25, 2018

Erre az a magyarázat, hogy Bill Holst egy roncstelepet is üzemeltet az Egyesült Államokban, ahol kiselejtezett hajókból, autókból és hűtőkből naponta 10 tonna alumíniumot bontanak le. A roncstelepet már a kaviáros üzlete felfutását követően indította, és életútja alapján jobban is passzol hozzá ez a fajta vállalkozás, hiába a világ legjobb éttermeinek a beszállítója.

A résztulajdonában álló kínai Hangzhou Qiandaohu Xunlong Sci-Tech nevű kaviárelőállító egyik márkája ugyanis a Kaluga Queen, amelyet a világ legjobb kaviárjának tartanak. A három Michelin-csillagos párizsi éttermek többsége Kaluga Queent használ, akárcsak Alain Ducasse francia sztárséf éttermei.

Kaviár Franciaországban. Fotó: AFP

A kínai cégé a világ legnagyobb tokhalfarmja (a kaviár a tokhal ikrája). A világpiac 30 százalékát ellenőrzi, a Forbes becslése szerint tavaly 35 millió dollár (10 milliárd forint) volt a bevétele. Az alacsony béreknek és a magas eladási árnak köszönhetően kimagaslóan eredményes a vállalkozás, nagyjából 25 százalék a profitrátája.

A budapesti üzlet

Bill Holstnak korábban nem sok közé volt a kaviárhoz, körülbelül 50 évesen kóstolta meg először, és ma sem eszik sokat belőle.

Miután kidobták a főiskoláról 1968-ban, egy szigetelőanyag-gyárban kezdett el dolgozni, majd egy építőipari céget alapított. Ez vezetett ahhoz, hogy a hetvenes években vásárolt egy homok- és kavicsbányát. Ez sikeres vállalkozóvá tette, a kilencvenes évek közepére már 11 bányája volt.

Az egyik bányája mellett volt egy kisebb tó is, amelybe halakat telepített, hogy a gyerekei horgászhassanak. Holst ekkor ébredt rá, hogy kifejezetten foglalkoztatja a halak gondozása, így kapóra jött, amikor 1999-ben egyik barátja egy magyarországi befektetési lehetőségre hívta fel a figyelmét. Holst korábban alig járt külföldön, de ekkora Budapestre repült egy rakat készpénzzel, hogy megnézze azt a becsődölt tokhalharmot, amelyről a barátja mesélt.

A Forbes cikke szerint végül 200 ezer dollárt fizetett (mai árfolyamon 57 millió forint) készpénzben a csődbe ment telepért, és pár éven belül sikeresen felfejlesztette. Az amerikai újság cikkében nem szerepel cégnév, de ez minden bizonnyal a Forus Akvakultúra Kft. volt, amelynek a román határnál, a Nagyvárad közelében található Komádi határában lévő tanyán volt a telephelye.

A Forus Akvakultúra mai napig Holst résztulajdonába tartozik, és ő a cég egyik ügyvezetője is. A magyar társügyvezető egyik online elérhető cégbemutatója szerint korábban egy kendergyár működött itt, amelyet az 1800-as évek végén hozták létre, és a nyolcvanas években még több mint 600-an dolgoztak benne (a cikk eredeti verziójában azt írtuk tévesen, hogy már akkor is haltenyésztéssel foglalkoztak). A rendszerváltáskor bezárt a gyárt, és a területen egy génbankot hoztak létre tokhal-féléknek, amely 1997-ben tönkrement, és a teljes halállomány elpusztult.

Mivel a tokhalak későn, 4-12 évesen válnak ivaréretté, Holst érkezése után 2005-ig veszteséges volt a tenyésztés, és a 2000-es évek második felében érték el az önellátást. Az elmúlt években a beszámolók alapján úgy tűnik, egyre sikeresebben működik a vállalkozás, tavaly már 320 millió forint bevétel mellett 175 millió adózott eredménye volt a cégnek.

Magyarországon terjeszkedne

Holst a magyar halfarm után Németországban is megvett egy bedőlt kaviáros céget, az igazi nagy dobást azonban a cikk elején említett Hangzhou jelentette. Az európai beruházásai után több kínai befektető kereste meg, hogy segítsen felépíteni az első kínai kaviárelőállítót. Már volt egy kisebb tokhalfarmjuk (amelynek a húsa igazából csak Oroszországban és Kínában népszerű), de szükségük volt további befektetésre és szakértelemre a kaviárkészítéshez. Holst nagyjából két millió dollárért lett a Hangzhou 49 százalékos tulajdonosa (azért kellett később megválnia a tulajdonrésze felétől, mert a cég megpróbált tőzsdére menni, és korlátozzák a külföldi tulajdonrészt).

Videó a Kaluga Queen feldolgozó üzeméből.

Ahogy írtuk, a kínai vállalat mindössze bő tíz évvel később nemcsak piacvezető lett, hanem a legjobb minőségű kaviár előállítója is, és ebben a piac összeomlásának is komoly szerepe volt. 1990 előtt a Szovjetunió szinte kizárólagosan uralta a világ kaviárpiacát a Fekete-tengerben, az Azovi-tengerben és a Kaszpi-tengerben honos tokhalaknak köszönhetően. A túlhalászás és környezetszennyezés miatt azonban a természetes vizekből kifogott tokhalak mennyisége lényegében teljesen visszaesett a nyolcvanas évek óta. A tokhal- és kaviártermelés szinte kizárólag átállt akvakultúrákra a kétezres évek közepe óta.

A Hangzhou tavalyelőtt 40 százalékkal bővült, tavaly a becslések szerint pedig 30-cal, de Forbes-nak Holst arról beszélt, hogy tervei szerint inkább Európában terjeszkedne. Arról beszélt, hogy új tokhalfarmokat keres Magyarországon, Olaszországban és Görögországban is.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ gasztronómia kaviár Kína Olvasson tovább a kategóriában