Dirk Rossmann, a német gyökerű drogérialánc 72 éves alapító-tulajdonosa megírta élete történetét, de a könyv bemutatóját övező médiaérdeklődést igyekszik arra kihasználni, hogy megossza az afrikai országok támogatásával kapcsolatos elképzeléseit. Rossmann 1991-ben egy társával hozta létre alapítványát (Deutsche Stiftung Weltbevölkerung), amely eurómilliókat költött az afrikai országok felzárkóztatására, és 150 helyi irodájának köszönhetően nagyon aktív a kontinensen.
Rossmann lényegében azt mondja, hogy a német állami fejlesztési programok jelentős része tökéletesen hatástalan Afrikában. A Handelsblattnak adott interjújában azt a meggyőződését részletezi, amely szerint kizárólag azokat az országokat lenne értelme támogatni, ahol aktív születésszabályozási programot visznek keresztül. Másképp ugyanis a szegénységet, a nyomort és az éhezést nem lehet felszámolni.
Jó példának Addisz-Abebát, Etiópia fővárosát említi, ahol 1,5-re sikerült csökkenteni a termékenységi rátát, de nincs még egy 4 millió lakosnál nagyobb afrikai város, ahol ez így lenne. A jellemző továbbra is az, hogy egy fiatal nő öt vagy még több gyermeknek ad életet, Nigerben pedig 7,6 az átlag.
Szerinte a mintegy 50 afrikai ország közül jelenleg alig 10 olyan van, amely hajlandó tenni is valamit a segélyekért cserébe. Az olyan országokat, mint például az olajban gazdag Nigéria, semmi értelme sincs támogatni, mint ahogy azokat sem, ahol a pénzek jelentős része nem jut el az érintettekhez, hanem korrupciós csatornákon át svájci bankszámlákon landol.
A születészabályozást az Európába áramló menekültek számának csökkentése szempontjából is kulcsfontosságúnak tartja. Ahogy fogalmaz, ő sem örül annak, hogy Kelet-Németország egyes választókerületeiben már a lakosok harmada támogatja a bevándorlásellenes politikát folytató AfD-t, részben épp ennek a megváltoztatása érdkében kér segítséget Afrikának.
Rossmann azt szeretné, ha a német állam jelenlegi évi 8,5 milliárd eurós afrikai fejlesztési támogatását további 5 milliárd euróval fejelnék meg, de csak oda juttatnák el, ahol aktív születésszabályozási politika van. Ezek lehetnének azok a „világítótorony helyek”, amelyek fejlődésnek indulhatnának, és példát mutatnának a kontinens más országainak.
