Magyarországon kedd hajnali 3 óra lesz, amikor Donald Trump amerikai és Kim Dzsongun észak-koreai elnök a világsajtó felfokozott érdeklődése előtt nyilvánosan kezet ráz Szingapúrban. Akárhogy is jutottunk el ide, és akármi is lesz a végeredmény, az biztos, hogy ez az esemény bekerül a történelemkönyvekben.
A találkozó azonban többek között azért is lesz egészen különleges, mert gyakorlatilag mindkét fél kiszámíthatatlan, vagyis ember legyen a talpán, aki megmondja előre, mit lehet ettől ténylegesen várni. Jon Wolfsthal, a Foreign Policy szakértő-szakírója mégis vállalkozott erre, de ő is csak az alábbi forgatókönyveket tudta felvázolni.
A felek megállapodnak a Koreai-félsziget teljes nukleáris leszerelésében, és az amerikai kapcsolatok normalizálásában. Csak akkor értékelhetjük majd így az eseményeket holnap, ha egyértelmű, részletes és közös tervet jelentenek be erre vonatkozóan, és felállítják azokat a tárgyalódelegációkat, amelyek elkezdik a munkát.
A két vezetőnek abban is meg kellene már most egyeznie, hogy belátható időn, azaz legfeljebb egy éven belül újra tárgyalóasztalhoz ülnek, és kodifikálják az eredményeket. Ha ezek nem teljesülnek, akkor egyértelmű sikerről nem lehet majd beszélni.
Trump minden érvelése ellenére úgy tűnik, hogy a tárgyalás előtt Kim fogott jobb pozíciót, és sokkal inkább az amerikai elnök van abban a szerepben, mint akinek égetően fontos a találkozó. Ha nem sikerül konkrétan megállapodni a nukleáris leszerelésről, az Kim győzelme lesz, mert a koreai vezető gyakorlatilag Amerikával egyenlő súlyú világpolitikai szereplőnek állíthatja majd be magát.
A Nobel-békedíjra ácsingózó Trump ráadásul könnyen belesétálhat egy ilyen csapdába, és aláírhat egy olyan súlytalan egyezményt, amely valójában Kim győzelmét jelenti. A koreai megpróbálhatja eladni például, hogy megsemmisít 20 nukleáris rakétát, azt állítván, hogy csak ennyi van neki, és ezt Trump győzelemként adhatja majd el otthon, holott az amerikaiak is tudják, hogy marad még fegyver Észak-Koreában.
Kim azt is bedobhatja, hogy csak 2-3 éven belül hajtja végre a leszerelést, de addig az amerikaiak vonuljanak ki a Koreai-félszigetről. Ez megint zsákutca, hiszen az észak-koreai elnöktől nem lenne meglepő, ha megszegné az ígéreteit, Trumpnak viszont kínosabban kellene ugyanerre ügyelnie, azaz végső soron Kim elérné az amerikai kivonulást.
Előfordulhat, hogy az Egyesült Államok ugyan rá tudja venni Észak-Koreát a leszerelésre, annak zökkenőmentes és gyors végrehajtását azonban nem tudja kiverekedni. A koreai hadi gépezet elszállítása és/vagy megsemmisítése óriási feladat, amit ebben az esetben úgy kellene végrehajtani, hogy a koreai vezetők szavahihetősége finoman szólva is kétséges.
Amerika tehát beleállhat abba a verzióba, hogy leszerelési megállapodás ugyan lesz, de a tényleges leszerelés évekig el fog húzódni, és senki sem tudja, milyen végeredménnyel zárul.
Ha Trump fáradt és ideges, akkor hamar elszakad nála a cérna. Erre most is megvan minden esély, hiszen Kim bármikor felheccelheti a tárgyalásokon, vagy előhúzhat egy olyan váratlan elemet, amit Trump támadásnak vél, és ilyenkor általában úgy érzi, hogy ő az erősebb. A találkozó ebben az esetben nagyon gyorsan olyan pályára állhat, hogy semmilyen megegyezés nem születik.
Még az is lehet, hogy Kimnek ez a célja, hiszen ha Trump megint leégeti magát a világ előtt a dühös Twitter üzeneteivel, akkor a koreai vezető akár Dél-Koreában is megerősítheti azt a képet, hogy Trumpnál valamennyire még ő is kiszámíthatóbb.
Világ
Fontos